Végzetes fordulat?

Az új egyházi törvény elfogadása után a többség arról beszél, hogy végre megvalósul a teljes vallásszabadság, mások viszont egyháztörténeti gyásznapot és korlátokat emlegetnek. A történelmi egyházak üdvözölték a múlt kedden elfogadott jogszabályt, amely január elsején lép életbe. A törvényt 95 százalékban az eredetileg tervezett szerint fogadták el, azonban a „hajrában" két sarkalatos pontján változtattak: eszerint nem a Fővárosi Bíróság, hanem az országgyűlés dönthet az egyházzá nyilvánításról, és nem kell ezer alapító tagot igazolnia a kérelmező vallási közösségnek. Az utolsó percekben tett változtatások mindenkit megleptek, talán a törvény előkészítőit is – mondja a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. Némelyek szerint ha az egyházak elismerésének kérdése politika-közelben marad, akkor végzetes fordulat történt. – Ők még abban a logikában állnak, hogy az elmúlt kétszáz esztendőben folytonosan falak épültek, de legalábbis virtuális válaszvonalak létesültek az egyház és az állam közé. Igaz, a mostani szabályozással a parlament – amely nem azonos az állammal – fogja eldönteni, hogy állam és egyház viszonylatában mely közösségekkel köt szerződést és működik együtt az állam, de ez azt jelzi, hogy a vallás kérdésének megnőtt a jelentősége. Tehát nem egy bíróság, hanem a parlament dönt, mert ez nem pusztán jogtechnikai kérdés – magyarázza a püspök. Szabó István pozitívumnak tartja, hogy a törvény összhangban van az alkotmánnyal, tehát teljes körű vallásszabadságot biztosít, valamint rendezi a vallási közösségek és az állam eddigi olykor zűrzavaros viszonyát. Kritikája, hogy hosszú és bonyodalmas a vallás mibenlétének meghatározása, a vallási közösség bejegyeztetésének kérelmezése, valamint, hogy az ezres létszám kikerült a törvényből. Szabó István azt tartaná helyesnek, ha húsz éves múlt és/vagy ezer fő lett volna az egyházi bejegyzés egyik kritériuma.

Az állam baja, ha hagyta

A bizniszegyházak megszűnése nem abból a szempontból foglalkoztatja a püspököt, hogy a magukat egyházként definiáló testületek pénzt szivattyúztak el az államtól, mert – mint fogalmaz – az állam baja, ha hagyta, hogy így történjen! – Sokkal inkább az izgatott és bántott ebben a folyamatban, hogy a vallási élet méltósága sérült. Kifejezetten örülök a törvénynek, mert megpróbálja tisztázni, mit lehet, egészen pontosan mit nem lehet vallásos tevékenységnek, vallási életnek tekinteni. Sajnálom, hogy nem volt annyira erős, befolyásos, meghatározó a magyar társadalom életében az egyházak valóságos vallási élete, hogy ez evidens és magától értetődő lett volna!

Üdvözlünk a klubban!

A parlament első körben 14 egyházat ismert el. A püspök szerint természetes, hogy nyitva hagyták a lehetőséget a többi vallási közösség előtt, mert úgy véli, hogy nem lehet egy egyszeri törvényalkotással öröklétig rendezni a kérdést. A tizennégyes számot mégis talányosnak tartja. – A törvényalkotó a szimbolikus térből átlépett a pragmatikai térbe. A parlament a létszámot, a tekintélyt, a szervezettséget, a társadalmi jelenlétet nézte, és eltekintett a hosszas, mélybe nyúló vitáktól – vélekedik. Példaként a Hit Gyülekezetét említi, mert úgy gondolja, hogy ha nem kerültek volna be első körben az egyházak közé, akkor jövőre úgyis megszavazta volna kérelmüket a parlament. A református püspök szerint a Németh Sándor vezető lelkész irányította közösség évtizedeken keresztül egyházellenes propagandát folytatott és saját identitását is jórészt ezekben a kritikákban fogalmazta meg. A püspök szerint az is nyitott kérdés, hogy a Hit Gyülekezete változtat-e politikai-közéleti tevékenységén, vagy pedig a vallásszabadsághoz az is hozzátartozik, hogy egy elismert és bevett felekezet nem törekszik konszenzusra közéleti kérdésekben. – Most érdekes helyzet alakul ki, és inkább a Hit Gyülekezete van bajban, ahogyan az angol mondja, Welcome to the club! – Szeretettel köszöntjük a klubban! Szabó István arról beszél, hogy minden egyház folytat politikai tevékenységet, de ezért vállalnia kell a kockázatot is.

Miért jó üzlet az egyház?

– Az én legjobb meggyőződésem szerint nem üzlet egyházban élni, egyházat alapítani, itt csak arról lehet szó, hogy a korábbi, meglehetősen laza szabályozás tartalmazott olyan kitételeket, amelyeket át lehetett fordítani az üzleti életbe. Mondok néhány tényt! A törvény lehetővé teszi, hogy a vallási élet – mondjuk így csúnya szóval – kellékei, például a kegytárgyforgalmazás adómentességet élvezzenek. Ha jóhiszeműek vagyunk, akkor azt mondjuk, hogy ez rendben van, miért vessenek ki egy rózsafüzérre áfát, hiszen ez hitéleti tevékenységet szolgál! Ám ha huncutak vagyunk, és volt erre példa, akkor egy bicikliláncot is el lehet nevezni rózsafüzérnek, bele lehet írni egy vallási közösség alapító okiratába, és lehet bicikliláncot rózsafüzérként adómentesen forgalmazni – állítja a püspök. Szabó István gyógyításra váró ügyként említi állami feladatok átvállalását, mert ezen e téren a rendszerváltás után bonyolult helyzet alakult ki. Az egyházaknak járó kiegészítő normatívából ugyanis elképesztő visszaélések alakultak ki. A bizniszegyházak sokszor öregotthonokat alapítottak, felmarkolták az egyházakat megillető pénzt, azonban ebből semmit nem fordítottak fejlesztése, működési költségekre, hanem vígan éldegéltek belőle.

A politikának nincs lelke?

Sokat vitáztak a parlamentben a képviselők arról, hogy kinek van joga eldönteni, mi lehet egyház és mi nem. Vajon Isten nem nevet-e rajtunk? Mit szólhat ehhez a meddő vitához? – faggatom a püspököt. – Egy lelkész ismerősöm, aki korábban politizált, fejemhez vágta egy vita során, hogy vegyem tudomásul: a politikának nincs lelke! Ma már nem politizál, és szívesen megkérdezném tőle, hogy emlékszik-e erre? A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt olyan parlament hozta, amely az alkotmány preambulumában utal a keresztyénségre, de az alaptörvény lényegében nem enged utat vallási meggyőződésnek – mondja Szabó István. – Hogy mit szólhat Isten ahhoz, hogy Magyarországon most több mint 350 vallási közösség van bejegyezve, és hogy a keresztyének sem tudnak egy gyékényen árulni, hogy az egyházban szakadások, újraegyesülések vannak? Ezeket a kérdéseket csak önmagunknak tudjuk föltenni. Talán Isten szándékosan nem teremti meg külső feltételekkel, hogy a Krisztus-követők monolit egységet alkossanak, nehogy elbizakodottak legyünk. Egy biztos: nem lesz olyan állami törvény és szekuláris parlament, amely helyettünk elrendezné ezeket a kérdéseket. 

Fekete Zsuzsa