Bíztatás a közös Úton-járásra

A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a 2010-es év harmadik hete is, hagyományosan az Ökumenikus Imahét jegyében telt el. 1910 óta az egész világon ilyenkor az egymás mellett élő Krisztusban hívő felekezetek tagjai felkeresik egymást. Január 17-24 között mi is sorra látogattuk a környező, más felekezetbeli gyülekezeteket. Január 21-én, csütörtökön 17:30 órára a Szilágyi Dezső téri református templomunkba hívtuk-vártuk a Várban, a Vízivárosban, a Krisztinavárosban élőket.

Istentisztelet után a gyülekezeti terembe szeretetvendégségre hívtuk vendégeinket. Tea, sütemény, pogácsa mellett elbeszélgethettünk, majd egy kiállítás megnyitóján valóban megélhettük az ökumenét, amikor egy katolikus festő képeiből készült kiállítást egy evangélikus építész nyitotta meg, egy református leány hárfa játéka kíséretében.

Somogyi Endre festőtanár az I. kerületben él családjával, pár utcányira tőlünk. A család a Fő utcai kapucinusokhoz kötődik, ahol a festő felesége az iskolában tanít, feleségének édesapja pedig a kántori teendőket látja el, a család a gyülekezeti alkalmak rendszeres látogatója.

A megnyitó egyben gazdag zenei programot is nyújtott a szép számban jelen lévő érdeklődőnek. Nagy élmény volt hallgatni a családhoz, a gyülekezetekhez kötődő, tehetséges 15 éves fiatalokat. Magyar Kelemen dobszólóját édesapja, Magyar Péter dobművész kísérte. Luzsicza Fanni hárfajátékát követően "Az ÚT" című kiállítást K. Pintér Tamás építész nyitotta meg, majd ifj. Somogyi Endre és barátja Zömböly Gergő közös gitárjátékában gyönyörködhettünk.

Nagy öröm volt együtt lenni a környező gyülekezetek tagjaival és a többi érdeklődővel. Megtapasztalni a szeretetközösséget, gyakorolni a vendégszeretetet, tudva, hogy ránk is vonatkozik az üzenet: „A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtukon kívül, angyalokat vendégeltek meg.” Zsid 13, 2. És ez valóban most is így történt Jó volt ezt közösen megtapasztalnunk és megerősödnünk a közös úton-járás csodálatos élményében, a közösség erejében. Sokan voltunk, de ezen az úton, tudjuk, még sokaknak, másoknak is van hely, ezért hívogattunk másokat is, ezen az estén is erre az útra. Bíztatva másokat is, hogy bátran lépjenek rá, induljanak el rajta. Van ebben útmutatásunk, ahogy a megnyitóban K. Pintér Tamás is utalt rá, hiszen Valaki már régen tudomásunkra hozta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Ján 14, 6.)

Hát járjunk ezen az Úton, ha keskeny is, ha néha rögös is, ha van, hogy örvények övezik, de mi tudjuk, hisszük, valljuk, hogy csak ez az az út, amin járni érdemes, ez az az ÚT, ami az Életre visz!
Csenki Zsuzsanna diakóniai gondnok