Haitiről, a Fülöp-szigetekről, Észak-Amerikából, Indiából és Kelet-Közép-Európából is érkeztek missziológiai szakemberek a harmadik Örömhír a nagyvárosnak elnevezésű konzultációra. A manapság szerte a világban folyó nagyvárosi gyülekezetplántálás szakgárdája testvéri közösségként találkozott a Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday utcai konferenciatermében, Budapesten. Az ökumenikus konzultáció résztvevői személyes történeteken keresztül osztották meg egymással, milyen akadályok és lehetőségek adódnak ma a nagyvárosi gyülekezetplántálásban.

„Isten tud erről?"
– A 18. században a világ népességének 2 százaléka élt városokban, a 19. században 8 százalék, 2000-ben pedig már az emberiség fele. Manapság 500 olyan város van – Budapest is ilyen –, amelynek több mint egymillió fős a lakossága. Szükség van olyan új intézményekre, amelyek értik, mi történik most is a városban, vagyis értik az új utcai valóságot – nyilatkozta portálunknak Raymond J. Bakke, a seattle-i Bakke Graduate University rektora.
Ray Bakke harmincöt éven át tartó chicagói szolgálata alatt olyan körzetben volt lelkipásztor, ahol kétszer két kilométeren 60 ezer ember élt. A gyerekei egy 63 nemzetiséget felvonultató iskolába jártak, ahol 11 nyelven oktatták a nebulókat – és ez csak egy volt Chicagó 77 kerületéből.
– Feltettem a kérdést: Isten tud róla, hogy a világ népeinek egynegyede az én kétszer két kilométeres körzetemben él? Felvetődött bennem az is, vajon Isten hozta-e ezeket a nemzeteket a városba? A válasz: igen; én legalábbis így hiszem.
Az általa vezetett missziológiai kurzusokat tartó intézmény azoknak nyújt segítséget, akik a nagyvárosi embereket szeretnék szolgálni.

Együtt operálnak
Ray Bakke 250 városba látogatott el szerte a világon, bekapcsolódva a híres igehirdető, Billy Graham World Vision nevű segélyszervezetének a munkájába. A rektor számos lelkipásztorral, keresztyén szociológussal és professzorral találkozott, és arra kérte őket, osszák meg vele a nagyvárosi misszióban szerzett tapasztalataikat.
– Nem azzal kezdtem, hogy elolvastam rengeteg könyvet, hanem azzal, hogy meglátogattam őket, és afelől érdeklődtem, Isten Lelke hogyan munkálkodott abban a városban, ahová megérkeztem. Nem is azért mentem, hogy amerikaiként megmondjam, mit és hogyan csináljanak. Inkább részt vettem a szolgálataikban, hogy az ő szemükkel lássam a lakóhelyüket.
Ray Bakke arra kérte a különféle felekezetekbe tartozó nagyvárosi szolgálókat, hogy ők is találkozzanak, és tanítsák egymást.
– Megfordítjuk a tanmenetet: nem a teóriákkal kezdjük, hanem megfigyeljük a gyakorlatot, aztán elnevezzük, amit csinálnak. Így tudunk tanulni belőle és jó kérdéseket feltenni magunknak és egymásnak is. Ez hasonló ahhoz, ahogy az orvosokat operálni tanítják, vagy ahogy a zenészeket képzik.
A seattle-i egyetem 350 doktorandusza 40 ország szülötte. Tanáraikkal együtt néhány hétre maguk is ellátogatnak más földrészek nagyvárosaiba, hogy tapasztalatot szerezzenek. Magyarországról több református lelkipásztor doktorált az észak-amerikai egyetemen.

Ahány város, annyi világ
A budapesti, nagyvárosi gyülekezetplántálásról szóló konferencián részt vett a seattle-i egyetem felügyelőbizottságának népes, nemzetközi gárdája is, akik éves találkozójukat is itt tartották. A missziológiai szakemberek beleláthattak a magyar fővárosban folyó gyülekezetplántálásba is, hiszen ellátogattak három református gyülekezetbe, a budaörsi baptista gyülekezetbe, valamint az Üdvhadsereg nyolcadik kerületi missziójába. A tanulmányutakon a peremre szorultak, a szekularizált vagy más vallású emberek és a művészek elérésével kapcsolatos tapasztalataikat is megosztották egymással. Elefántcsontparton, Delhiben, Rotterdamban, Montrealban, Temesváron, Budapesten vagy a litvániai Klaipedában megannyi módszerrel próbálnak a helyi viszonyoknak megfelelő segítséget nyújtani az embereknek. Ám ahány város, annyi kontextus létezik. Éppen ezért le kell tudniuk fordítani a saját helyzetükre azt a látásmódot és eszközkészletet, amit szeretnének ők is alkalmazni lakóhelyükön.

A szeméttelepen élőknek segít
A manilai Corrie De Boer a Fülöp-szigeteki fővárosban a szeméttelepen élők között folytat missziót. Ő és szolgatársai nem a gyülekezetplántálással kezdték tevékenységüket; először a legsürgősebb szociális tennivalókat látták el. Szemétgyűjtő vállalkozásba fogtak, és több mint négyszáz óvodát létesítettek Manila-szerte. A munkatársak Corrie-tól és a többi keresztyéntől hallottak Jézus Krisztusról, és gyülekezet alakult belőlük. Általuk terjed az evangélium azok között is, akik a nyomornegyedben tengetik mindennapjaikat. A szigetországi főváros lakossága agglomerációjával együtt meghaladja a tizennégy millió főt – köztük sokan mélyszegénységben élnek.
Corrie De Boer portálunknak adott interjújában úgy nyilatkozott, missziói stratégiájuk a Fülöp-szigeteken holisztikus, vagyis a keresztyének odafigyelnek az emberek testi-lelki szükségleteire. Hozzátette:
– Amikor befogadjuk Krisztust, megváltozunk; az evangéliumnak azonban nemcsak az egyént kell átformálnia, hanem az egész társadalmat is. Ez új utakat kíván meg a szegények szolgálatában.
Corrie budapesti megfigyelései alapján arról számolt be, hogy a Fülöp-szigetek fővárosában és más ázsiai nagyvárosokban hajlék nélkül élők gyakran a magyar főváros legszegényebbjeinél is kiszolgáltatottabbak. Sokan közülük szeméttelepeken élnek és nem kapnak segítséget sem a kormánytól, sem mástól. Corrie-t megerősítette hazánkban tett látogatása abban, hogy munkatársaival együtt minél több befolyásos személyt és szervet meggyőzzenek a szegények megsegítésére. Már eddig is sok óvodás életkörülményein tudtak javítani, és ezután is arra törekszenek, hogy a gyülekezetben tartott tréningeken megtanítsák a felnőtteknek, hogyan férhetnek hozzá saját anyagi és emberi erőforrásaikhoz.

Egy egyetem a fővárosért
A 2010 eleji haiti földrengésnek máig érződik a hatása. Duky Charlesra, az Észak-Haiti Keresztyén Egyetem igazgatójára nagy feladat vár. Port-au-Prince-ben tavaly több iskola is összedőlt, így azok, akik délen akartak tanulni, mind északra költöznek. A keresztyén egyetemen egy év alatt háromezerről nyolcezerre nőtt a hallgatók száma. A fiatalok, akik közül sokan nemcsak az otthonukat, de családtagjaikat is elveszítették, a teológiai, a mezőgazdasági, a művészeti és a pedagógia fakultáson szeretnék képezni magukat. Duky Charlesnak pénz nélkül kell újraszerveznie az egyetemet. Olyan intézményt szeretne, amellyel újra lehet építeni a fővárost és az országot. Budapesti tartózkodásakor a Káposztásmegyeri Református Gyülekezetbe látogatott el, ahol éppen az átformáló vezetésről volt szó.
– A lelkipásztor nagy hatást tett rám. Nyitott és örömteli ember, akihez bármikor fordulhatnak tanácsért vagy segítségért az emberek – számolt be portálunknak. A gyülekezet gyerekek közötti szolgálata is megragadta.
– Arra törekszenek, hogy a gyerekek elismertnek és elfogadottnak érezzék magukat, és ez valóban fontos, hiszen ők később nagy hatással lesznek a közösségre.
Duky Charles hozzátette:
– Mindannyiunknak fontos a küldetésünk Isten országában: az, hogy elérjük az embereket, és elvezessük őket Istenhez. A körülmények mindenhol másak, de az evangélium ugyanaz. Isten – bármilyen gyengék vagyunk is – tud használni ott, ahol vagyunk. Az eredményt nem látjuk ugyan máról holnapra, hosszú távon mégis van; és ha életünkben nem is, a mennyben talán megértjük, hogy a tetteinknek milyen pozitív következményei lettek.

Nem kell becsempészni 
– Ez a hely nem csodaszer. Attól, hogy minden héten egy bárban találkozunk, nem templomban, még nem áramlanak be a nem hívők – fogalmazott Kiss Sámson Endre, a Talipont református missziói gyülekezet lelkipásztora. Több nyugati országban megszokott, hogy szórakozóhelyen, stúdióban vagy hotelben hirdetnek meg gyülekezeti alkalmakat. A budapestiek is kísérleteznek. A lelkész hozzátette:
– A gyülekezeti tagokat biztatni kell arra, hogy a saját környezetükben misszionáriusok legyenek. Ha megosztjuk az életünket másokkal, és az életünkben ott van Jézus, akkor az evangéliumot osztjuk meg. Az számít, hogy hogy viszonyulunk a szomszédainkhoz és a kollégáinkhoz, és nem abban kell gondolkodni, hogy hogyan osszuk meg az evangéliumot négy pontban. Nem az a lényeg, hogy mikor tudjuk becsempészni Istent a beszélgetésünkbe; hanem hogy kinyissuk az életünket mások számára. Ez nagyon nehéz, ám ha megtesszük, ebben a könyvben olvashatnak az evangéliumról is.

Minőségi oktatás a teológián
A Közép- és Kelet-európai Missziói Tanulmányi Intézet a 2006–2007-es tanév óta folytatja tevékenységét a Károli Gáspár Református Egyetemen önálló intézetként. Idén ősszel indítja missziológiai mesterképzését a Dél-afrikai Egyetemmel együttműködve. Anne-Marie Kool intézetvezető kérdésünkre elmondta, 2003-ban indított közös mesterképzést a két egyetem, ami idén angol nyelven újraindul. Jelentkeztek hallgatók Grúziából, Albániából, Romániából, Kenyából, Ruandából és Magyarországról. Ezen kívül angol nyelvű PhD-képzés is indul missziológiából magyarországi és külföldi lelkipásztoroknak.
– Szükségessé vált a magyar társadalom és az egyházi élet átalakítása. Nem lehet azonban úgy változtatni, hogy mindent kritika nélkül a nyugathoz igazítunk. Másoktól is tanulhatunk viszont, hiszen a világ keresztyénségéhez tartozunk – állítja a holland származású professzor, aki a mesterképzést és a doktori programot tartja ugródeszkának a missziológiai szemlélet megújításában.
– A hallgatókat segíteni kell abban, hogy használják a két fülüket. Az egyikkel a bibliai üzenetre figyeljenek, a másikkal pedig arra, hogy mi foglalkoztatja a fiatalokat, vagy azokat, akik harminc éve nem járnak templomba.
Hozzátette:
– Isten országában a kicsi számít, a kis mustármag. A minőségi, kicsi dolgok. Ha magokat dugunk el a földbe, abból óriási fa nőhet ki.

Jakus Ágnes