Még többet akartak adni
A Dömsöd-nagytemplomi református gyülekezet lelkésze meséli a történetet a magyar pszichológusnőről és holland férjéről. Szabó Péter lelkipásztor azt mondja, másfél évvel ezelőtt kereste meg őt a házaspár, Madocsai Enikő és Atze van der Wijk azzal, hogy van egy pártfogoltjuk az egyik állami pszichiátrián, akire gondot viselnek, amikor csak tudják, meglátogatják, de kevésnek érzik ezt a segítséget. A Hollandiában élő négygyermekes házaspár ezért elhatározta, hogy olyan otthont alapítanak Magyarországon, ahol méltósággal élhetik életüket a betegek.

Egy ember kilátástalansága indította el
Számos fogyatékosotthonban különböző mértékű értelmi fogyatékos él összezárva. A legtöbben egész életüket bent töltik, sokakat nem is látogatnak, a család végleg lemond róluk.
– Egy ember szüksége indította el azt a vállalkozást, amibe belekezdtünk – írja a dömsödi gyülekezethez írt levelében a házaspár. "Egy ember szerencsétlen sorsa és kilátástalansága, akinek hosszú évekig kerestünk olyan elhelyezést, ami élhetőbb és emberségesebb lenne, mint az óriási intézmények tömegellátása. Hollandiában ismertek és elterjedtek az olyan kisméretű lakóotthonok, ahol az önellátásra részben képes krónikus betegek élnek."

Hetvenmilliót gyűjtöttek
Enikő és orvosként dolgozó férje, Atze a hollandiaiakhoz hasonló otthont álmodtak meg. Saját vagyonukból adakoztak, valamint adományokból összegyűjtötték azt a 70 millió forintot, ami az otthon megépítéséhez szükséges. Terveik megvalósításához azonban szükségük volt egy megfelelő telekre, és olyan közösségre, amely ügyüket sajátjaként elvállalja – folytatja a történetet a dömsödi lelkipásztor.
– Így jutottak el hozzánk, a Pest megyei Dömsödre, egy gyülekezeti tagunk javaslatára, aki a területileg illetékes pszichológustól tudott a tervről és figyelmükbe ajánlotta a volt református Szőnyi iskola területét, valamint a gyülekezetünket. Ezen kívül szükségük volt olyan szakemberekre, akik az elképzeléseiket valóságos épületté tudják alakítani. Rátaláltak egy keresztyén vállalkozóra, a Mesterünk Kft-re, amelyben még a cég neve is a legfőbb Mesterre utal – teszi hozzá Szabó Péter.

Letették az alapkövet
Egy évig tartó egyeztetés és szervezés után a gyülekezet végül úgy határozott, hogy rendelkezésre bocsátja a volt Szőnyi iskola területét a lakóotthon számára. Megszületett a megállapodás, elindult a tervezés, majd az építés, melynek fontos dátuma volt 2013. szeptember 8-a, hiszen vasárnap helyezték el Dömsödön a Szőnyi Lakóotthon alapkövét.
– Az adományozók is nagyon jó gondolatnak tartották, hogy az intézmény őrizze meg a „Szőnyi" nevet, hiszen Szőnyi Károly kántor-tanító és felesége évtizedeken át tanították és nevelték ezen a helyen a dömsödi gyermekeket. Sokan ma is jó szívvel emlékeznek rájuk, a fiatalabb nemzedék elé pedig példaként állítható az életük.

Ez lesz az otthonuk
A tervek szerint 2014 közepére elkészül a pszichiátriai lakóotthon, amelyben ápoló-gondozó keretek között gondoskodhatnak azokról a betegekről, akik kevés segítséggel képesek az önálló életvitelre. A háromszáz négyzetméteres lakóotthonban tizennégyen élhetnek majd. A ház úgynevezett passzív ház lesz, korszerű fűtéssel, és olyan berendezéssel, amely folyamatosan biztosítja a lakóknak a friss levegőt. A tervezők szerint a modern épület éves fűtési költsége mindössze 100 ezer forint körül lesz. A kivitelezésben helyiek munkáját is igénybe veszik, csakúgy, mint a ház üzemeltetésében, ugyanis az otthont a Dömsöd-Nagytemplomi Református Egyházközség működteti majd. A bentlakásos otthonban kétágyas szobákban helyezik el a betegeket, akiknek egész életükben a Szőnyi lesz az otthonuk.

Az első kis siker
A hétvégi alapkőletételen Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök hirdetett igét, és Takaró András esperes mondott imát. Az ünnepségen nem vett részt az otthonteremtő házaspár, de levélben köszöntötték az egybegyűlteket. „Az ötlet ugyan tőlünk származik, de semmire sem jutottunk volna, ha nem találunk olyan helybéli munkatársakat, akik nagy gondossággal és lelkesedéssel magukévá tették a gondolatot. Velük már évek óta munkálkodunk együtt a terv megvalósításán, amiért nagyon hálásak vagyunk nekik, és nagyra értékeljük a közreműködésüket. Eddig főleg elméleti síkon dolgoztunk velük, s törtük a fejünket a sok utunkban álló nehézség megoldásán, ezért örülünk most különösen annak, hogy az első kis sikert, az alapkő lerakását ünnepelhetjük." – fogalmaz levelében Madocsai Enikő és Atze van der Wijk.

Mit lehet ehhez a történethez hozzátenni? Egy fogyatékkal élő fiúnak, Attilának és tizenhárom sorstársának jövőre már lesz méltó otthona.
S mivel még csak most kezdődik a munka, örömmel írom, hogy bizonyára hallunk még a dömsödi otthonról, ezért nincs itt az ideje a szokásos mesezárszónak sem: itt vége, fuss el véle!

Fekete Zsuzsa 
Fotó:Bábel László