„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Parancsszó nélkül
Segítségnyújtás katasztrófák esetén, az élet oltalma, a védekezés és a helyreállítás is a feladata annak a 80 fős önkéntes, református katasztrófavédő csapatnak, amely baj esetén azonnal mozgósítható. A tiszáninneni egyházkerület önkéntesei nem parancsra, hanem elhivatottságból végzik szakszerű munkájukat.
Álmunkban sem gondoltuk, hogy amikor „református" felirattal a ruhájukon megjelennek a mentőcsoportunk tagjai, milyen nagy támaszt jelentenek az embereknek. A bajba jutottakat megnyugvással és örömmel tölti el, hogy az övéi segítenek rajtuk – mondja Gere Gábor varbói lelkipásztor. A Tiszáninneni Református Egyházkerület önkéntes katasztrófavédőinek vezetője hozzáteszi: a református önkéntesek nem parancsszóra teszik a dolgukat, hanem saját elhatározásukból segítenek a rászorulókon.
A frontvonalon
A két évvel ezelőtti árvíz idején is a frontvonalon segítettek: Felsőzsolcán, Edelényben, Ócsanáloson, Bőcsön, Sajóládon és több elöntött borsodi településen. A reformátusok felhívására a nyári árvizek miatt több mint ezerötszázan jöttek segíteni nemcsak Magyarországról, hanem a Kárpát-medence magyar lakta területeiről is. A védekezési munkák reformátusokat érintő részét Gere Gábor koordinálta, és azóta is megmaradt a jó kapcsolat a katasztrófavédelmi szervekkel.
A bátrak
A hétvégén a mentőcsapat néhány tagja részt vett a Budai Várban tartott ünnepségen, ahol az ünnepélyes eskütételt követően megalakult a Hunor Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezet. Mögéjük sorakoznak fel az önkéntes szervezetek tagjai, így a reformátusok is. Pintér Sándor belügyminiszter a bátrak között is a legbátrabbaknak nevezte a most megalakult szervezet tagjait. A belügyi tárca vezetője szerint a katasztrófavédelem nemzeti ügy, és úgy fogalmazott, hogy hazánk biztonságáért mindannyian felelősek vagyunk. Pintér Sándor hangsúlyozta, hogy a magyarországi katasztrófavédelem az elmúlt években gyökeres változásokon, jelentős szemléletváltozáson ment keresztül.
A barlangi mentőktől a tűzoltókig
Az új katasztrófavédelmi törvény már pontosan szabályozza, hogy kik és milyen feltételekkel vehetnek részt a mentésben – magyarázza a változásokat Gere Gábor. A szakszerű beavatkozáshoz ugyanis alapos felkészültség és megfelelő képzettség szükséges. A reformátusok az egyházkerület mályi konferenciaközpontjában már részt vettek egy háromnapos képzésen, ahol – többek között – a katasztrófavédők, légimentők és a protestáns tábori lelkészség képviselői tartottak előadásokat és gyakorlati felkészítést. A képzés része volt például, hogy a mályi bányató partján negyven fokban homokzsákból kellett gátakat építeni. A reformátusok ugyan a Bükk Mentőcsoporthoz tartoznak – csakúgy, mint például a számos bevetést megjárt tizenhat éve működő Spider mentőcsapat – de bevethetők az ország bármely pontján, ha a Belügyminisztérium veszélyhelyzetet hirdet. Magyarországon összesen nyolc önkéntes katasztrófavédelmi csoport alakult, amelybe integrálják a speciális tudással rendelkező csapatokat a barlangi mentőkön és a búvárokon át a tűzoltókig.
Bárhol a Kárpát-medencében
A tiszáninneni református önkéntesség gyülekezetekből és egyházi iskolákból is toboroz önkénteseket, akik a krízishelyzetekben a hivatásos katasztrófavédelmi erők segítségére lehetnek. Az önkéntesek vezetője hozzátette: elsősorban árvíz esetén tudnak beavatkozni, ehhez rendelkeznek a szükséges eszközökkel is. A Kárpát-medence magyarlakta területeire bárhová odaérnek tizenkét órán belül. Riasztás esetén a nyolcvanfős csapatból tizenkét ember azonnal mozgósítható és bevetésre kész.
Kiépített rendszer
A lelkipásztor szerint katasztrófák esetén különösen jól használható a kiépített és szerteágazó egyházi rendszer. A templomok, parókiák mindig nyitva állnak a bajba jutottak előtt és ez hathatósan segíti a mentést. Az egyháznak nemcsak az infrastruktúráját lehet használni, hanem az emberi erőforrásait is. Nemcsak a homokzsákolásra és a „frontvonalra" kell gondolni, hanem például a szakképzett lelkigondozókra, akik lelki támaszt adhatnak a kétségbeesett embereknek.
Fekete Zsuzsa