Márk 15,15

Az elszáradt és a zöldelő fáról

A zöldelő fa ágait
És elszáradt szomszédait
Lelkem! Vizsgáljuk meg újra
A saját okulásunkra.

Üde, duzzadt rügyeivel
Zöldelő leveleivel
Jelent meg az Isten Fia,
Mint az áldott mennyei fa.

Élet gyümölcsét termette
A holtakat fölkeltette,
A betegek meggyógyultak,
Siketeknek szavak hulltak.

Ágáról édesméz csorgott,
Bűnbánóknak békét hordott,
A megváltás nagy öröme
Áradt rá minden hívőre.

Hordozta Isten tetszését
És fölötte megnyílt az ég
Már amikor megszületett
S mikor megkeresztelkedett.

Igazság volt a gyümölcse
Bár a keresztet viselte
Önként vette ezt magára
Isten ártatlan Báránya.

A föld legnemesebb fája
Eljutott más fa sorsára
Isten tette őt próbára
És erősen megtépázta.

Kérdezed annak az okát
Hogy Isten bűntelen Fiát
Aki neki olyan drága,
Miért küldte a világba?

Tudod a feleletet erre:
Mert a föld minden embere
Ki gyökerestől megromlott,
Csak bűnös gyümölcsöt hozott.

A kivágásra megérett!
–Így szólt róla az ítélet.
Ne foglalja el hiába
Ezt a földet száraz fája!

Jézus megszánta az embert
És türelemért esdeklett
A bűnt mind magára vette,
Amely az embert terhelte.

Mikor a testbe öltözött
És a keresztfán gyötrődött
A száraz fa gyökerére
Akkor hullott rá szent vére.

Míg Ő ártatlanul szenved,
A bűnös nyer új kegyelmet,
Míg róla a lomb leszakad,
A száraz fán friss rügy fakad.

Az Istennek dicsősége
Akkor szállott le népére,
Mikor Jézus a kereszten
Meghalt nagy engedelmesen.

Szegény ember! Könnyelműen
Keresi szenvedélyesen
A nap múló élvezetét
S bűnnel terheli lelkét.

Nem hiszi, hogy Alkotója
Ha eljő a végső óra,
Számonkéri minden tettét,
Valamint egész életét.

Gondolj a zöldelő fára,
Annak szomorú sorsára!
Jézusod sok szenvedése
Lett a te szíved reménye.

Lelkem! Isten tekint most rád,
Szeretettel hajlik hozzád
Ez érthetetlen türelem
Legyen számodra intelem.

Éktelen száraz fa vagyok
És olyan sok bajt okozok
De Te, nagy irgalmassággal
Boríts el lomb-koronáddal.

Ha a halált elszenvedtem
És keresztemet letettem,
Fent, a mennyei ösvényen
Valóra válik reményem.

A zöldelő fa hajtása
Lesz hitem vándor-pálcája
És amikor elepedek,
Gyümölcsöt e fáról szedek.

Ha engem fájdalom roskaszt,
Te szereteteddel fogadsz
Meggyógyítasz irgalmaddal,
Mennyei gyöngy-harmatoddal. 

Passió-énekek
Elmélkedések Krisztus Urunk szenvedése felett
Írta: Hallgrímur Pétrusson
Fordította: Ordass Lajos 
Kép: Füle Tamás