Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudott a bölcsektől.
Mt 2,16  

A betlehemi gyermekgyilkosság sokak számára elfogadhatatlan tényt és egyben megfejthetetlen talányt jelent, mely beárnyékolja a karácsonyi történetet. Miért kellett ártatlan (nem teológiai értelemben) gyermekeknek meghalni Jézus születésekor, amikor éppen a születés csodáját ünnepeljük, s a legnagyobb öröm köszönt a mennyből a földre?
Azóta újra és újra is felteszik ezt a kérdést, amikor gyermekek esnek áldozatául a felnőttek kegyetlenségének, ellenségeskedéseinek, háborújának.

Sziklához csapott csecsemőkről már a Bibliában is olvasunk (Zsolt 137,9), tömeges gyerekgyilkosságról is: Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba! (2Móz 1,22)
Amikor gyermekkoromban láttam a Keresztesek c. filmet (Sienkiewicz: Kereszteslovagok c. regényéből, 1960), az a kép maradt meg erősen bennem, amikor jajveszékelő anyák mellett a páncélba öltözött lovagok meztelen síró csecsemőket lábuknál fogva tesznek egymás mellé a hóba.
A Yad Vashem emlékmúzeum (Jeruzsálem) legmegdöbbentőbb helye a Gyermekek Emlékezetének Pavilonja, ahol a második világháború elpusztított gyermekeire emlékeznek. A lesötétített térben néhány mécses ég, de tükrök segítségével ezernyi apró emlékfénnyé változik a terem, s a tapogatózó sötétben halk hang hallik az elpusztult gyermekek neveit, születési helyüket és életkorukat sorolva. Sokszor eszembe jutnak a halálba menetelő gyermekek: vajon mit fogtak fel mindabból, ami rájuk várt, értették-e valaha az emberi gonoszság mértékét vagy nagyon is megérezték, hogy miről van szó?

S a friss borzalom: Connecticut egyik kisvárosában Newtownban egy ámokfutó kiirtott 20 kisiskolást (12 kislányt és 8 fiút) és hat felnőttet, némelyiket közvetlen közelről, hidegvérrel, több lövéssel gyilkolt le. Volt, akire 11-szer lőtt rá.
Mit lehet mindehhez hozzátenni? A gyermekek halála megdöbbentőbb, mint a felnőtteké. Talán azért is, mert kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, nem tudnak védekezni és éppen a gondoskodásra, biztatásra, szeretetre lenne szükségük. Amikor a betlehemi gyermekgyilkosságra gondolunk, akkor eszünkbe juthat az összes gyermekáldozat. Emellett a gyermekek halála emlékeztet bennünket Krisztus halálára. Noha tudatában vagyunk, hogy Jézus éppen azért született nekünk, hogy odaáldozza az életét, mégis nehéz ebbe belegondolni, amikor a születés öröme teljesen átjár bennünket.

A gyilkolás jelzi azokat a világban ma nagyon is jelenlévő erőket, amelyek Krisztus elpusztítására törekszenek. A karácsony relativizálása, tiltása a tolerancia nevében, lényegének elferdítése támadás a keresztyénség ellen, s mind azt szolgálja, hogy elvonja tekintetünket a lényegről. Igenis szembe kell nézni azzal, hogy Jézus nem csak aranyos bébiként van előttünk, hanem reálisan akkor látjuk őt, ha már a bölcsőben meglátjuk a keresztfát, a karácsonyi szeretetben nem a szirup lesz a miénk, hanem az önfeláldozás, a helyettes halál. Miközben megdöbbenünk gyermekek halálán, figyelmeztessen minket arra az örömre, amit a megváltás hordoz. Mi is a halál gyermekei vagyunk, ha Krisztus nem ragad ki minket onnan.

Ahogyan Sík Sándor oldja fel Ráchel bosszúját és fájdalmát: „Ráchel a fiaira gondolt, megcsókolta a gyermeket és sírni kezdett, és nagyon fájt a szíve és mégis nagyon boldog volt.” Sík Sándor: A galileai asszony (novella, Karácsony ideje 2012).
Ajánlott olvasmány!