Egyház és állam
Budapesti látogatásán Evert van Vlastuin sem jött zavarba a Kálvin téri templomban, örömmel játszott a templom orgonáján az éppen üres padsorok előtt. A Reformatorisch Dagblad (Református Napilap) külpolitikai szerkesztője a közelmúltban Magyarországon járt, hogy az egyházi vezetőket kérdezze a hatályos egyházügyi törvényről.
– Nagy nyugtalanság volt az Európai Unióban a jelenlegi Orbán-kormány egyházakkal való kapcsolata miatt. Az Unió komolyan kritizálta Orbán Viktort az új alkotmány, a médiatörvény és az új egyházügyi törvény miatt. Nekünk, mint keresztyén napilapnak ez utóbbi téma különösen fontos, mert minden országban érdekel minket, milyen az egyházak és az állam kapcsolata. Ezért jöttem Magyarországra, hogy maguktól az egyházaktól, azok képviselőitől kérdezzem meg, ők hogyan gondolkodnak erről. Ez alatt a pár nap alatt nagyobb rálátást kaptam a helyzetre és sok különböző véleményt hallottam, ami lebilincselő volt számomra – mondja az újságíró. (A magyar helyzetről szóló riportot, amely a közelmúltban jelent meg a Reformatorisch Dagbladban, január elején magyarul is olvashajták portálunkon.)
Evert van Vlastuin megjegyzi, hogy hazájában egészen más az egyházak és az állam viszonya.
– Hollandia teljesen szekularizált ország, sokan hagyják el az egyházakat és csak kevesen járnak templomba. Ez az oka annak, hogy a kormány is nagy közönnyel viszonyul az egyházakhoz. Sokan úgy gondolják, hogy az egyházak is ugyanilyen közömbösek, tehát kevés párbeszéd van a nagy egyházak és az állam között, nem úgy, mint Magyarországon.

Keresztyének a parlamentben
Ha az egyházak nem is, de a keresztyén pártok aktívan részt vesznek a holland politikai életben. Hollandiában nincs választási küszöb, az idén több mint tíz politikai erő szerzett mandátumot a szeptemberi választásokon, köztük három keresztyén párt is. Jelenleg azonban egyikük sem tagja a Mark Rutte vezette kormánykoalíciónak.
– Ezek a pártok azért küzdenek, hogy a törvényhozásban minél inkább érvényesüljenek a bibliai elvek, és az állam Isten szolgálatába álljon. Az egyik példa erre az abortusz-ellenességük, mert úgy gondolják, hogy az egyedülálló terhes nőknek támogatásra lenne szükségük. Hasonlóan tiltanák az eutanáziát, és a haldoklók számára is a segítségnyújtás minőségét akarják fejleszteni. Továbbá szeretnék a keresztyén oktatást minél több gyerek számára elérhetővé tenni – mondja a református újságíró.

Ki kicsoda?
Református egyház – hazánkban egyértelmű kifejezés, még a nem vallásosak is tudják, hova tegyenek minket: evangélikusokon túl, unitáriusoktól innen, ha mindezt római katolikus origóból nézzük. Hollandiában viszont van régi, helyreállított, és keresztyén jelzőkkel illetett református egyház is, illetve a Hollandiai Protestáns Egyház. Ez utóbbi 2004-ben jött létre két református és egy evangélikus felekezet egyesülésével, jelenleg ez a legnépesebb protestáns egyház Hollandiában.
Evert van Vlastuin gyülekezete nem csatlakozott ehhez tömörüléshez, ők nyolc éve a Helyreállított Református Egyházhoz tartoznak.
– Mi az egyház konzervatív részéhez tartozunk, tehát nagy hangsúlyt fektetünk a személyes kegyességre a családon belül. Erősen „templom-központúak" vagyunk, vasárnaponként két istentiszteletre járunk. A Református Napilapot is főleg olyan családok olvassák, akik a református „tömbhöz" tartoznak. Korábban a holland társadalom világnézetileg erősen megosztott volt, mindenkinek megvolt a saját csoportosulása, a protestánsok, a katolikusok, a liberálisok és a szociáldemokraták úgynevezett tömbökben éltek. Mára ez a „gettó"-szerű elkülönülés megszűnt, de a reformátusok még mindig összetartanak.

Most formálódnak
Az újságíró elmondja, apeldoorni gyülekezetükhöz sok fiatal család tartozik, és a felnőttek nagy figyelmet fordítanak a serdülőkre.
– A lelkészünk például mindig úgy prédikál, hogy a fiatalok megértsék, mert úgy gondolja, Isten a tinédzserkorban formálni akarja fiatalokat, és személyes hitre szeretné őket juttatni. Az elöljárók, és az idősebbek is nagyon pozitívan állnak a fiatalokhoz, próbálják bevonni őket a gyülekezeti életbe. Ez nem volt mindig így, például az én serdülőkoromban nem kaptak ennyi figyelmet a fiatalok.

Nem egységesek, de összetartanak
A széttagoltság ellenére a különböző református felekezetek hatékonyan működnek együtt a gyakorlatban.
– A református iskolák például sohasem csak egy egyházhoz tartoznak, hanem több felekezet együttműködésével jöttek létre. A változatosság a szerkesztőségünkben is jelen van, ahol az újságírók is más-más református gyülekezetbe járnak. Világnézetileg azonban élesen elkülönülnek egymástól az ortodox és a modern, liberális reformátusok. A liberális gyülekezetek úgy gondolják, hogy nem a keresztyénség az egyetlen üdvözítő hit és nem Jézus az egyetlen út. Ma már nem nagyon hangoztatják, de korábban állították, hogy a Buddhába vagy Mohammedbe vetett hit is üdvözíthet. Az ortodox reformátusok viszont teljesen kiállnak Jézus Krisztus egyedülisége mellett.
Evert van Vlastuin szerint ezek a különbségek azt is meghatározzák, hogyan viszonyul egy gyülekezet más vallásokhoz.
– Az én gyülekezetemnek például nincs sok kapcsolata az iszlámmal, vagy buddhizmussal. Más a helyzet azonban zsidósággal. A második világháború után az egyházunk erős szimpátiával viszonyul a zsidósághoz, mert tudjuk, hogy mennyire sebezhető csoport. Szívesen keressük a kapcsolatot az ortodox zsidósággal, annak ellenére, hogy ők nem akarnak tudni Jézus Krisztusról, de szeretnénk őket megvédeni a diszkriminációtól. Ugyanakkor hiszünk abban is, amit a Bibliában Pál apostol írt a római gyülekezetnek, hogy Izrael meg fog térni és a zsidó nép is elismeri majd Jézust urának (Rómaikhoz írt levél 11. fejezet 26. vers). Mi ezt akarjuk, ezért szeretjük a zsidó népet és tartunk velük aktív kapcsolatot.

Pozitív nacionalizmus
A holland újságírót nemcsak az egyházi vezetők különböző véleménye, hanem Budapest lüktetése és a Duna szépsége is lenyűgözte. A nemzeti büszkeség kérdésében azonban óvatosságra intené a magyarokat.
– Feltűnt, hogy a magyarok mennyire büszkék a saját népükre, de vigyázni kell, nehogy túl magas polcra helyezzék magukat. Egy népnek nem a büszkeségre lehet oka, inkább a hálára. Hálásnak kell lenni, hogy valaki magyarnak, hollandnak vagy mondjuk cigánynak született. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon mindenütt létezik nacionalizmus, amiből sohasem származott jó, mert mindig mások rovására dicsőítette a saját népét. A hála viszont pozitív nacionalizmus, de ha csak büszkeség van bennük, azzal vigyázni kell a keresztyéneknek is. Mi hálásak vagyunk mindazért, amit Istentől kaptunk, de tudjuk, hogy a holland nép semmivel sem jobb, mint mondjuk a német. A magyar nép sem jobb más népeknél, de örülhet mindannak, amije van. Például ez különös és nagyszerű nyelve, amiből egy szót sem értek.

De én igen. Ezért a kérdés inkább költői: átpréselni egy tevét a tű fokán, vagy hálásnak és elégedettnek lenni – vajon melyik nehezebb? 

Dobó Márti