Mikor új önkéntesek érkeznek a Logos Hope-ra, mindegyiküknek egy-egy „nagytestvér" segít eligazodni a kilencszintes labirintusban: megmutatják, merre van az ebédlő, a mosoda, a társalgó, a könyvtár. Persze a lényeg több mint puszta információátadás: a cél, hogy a családjukat, barátaikat hátrahagyó fiatalok szeretetteljes, befogadó közösséget találjanak. Az ittlétem során abban a kiváltságban lehetett részem, hogy egy palesztin önkéntes „nagytestvére" lehettem (képünkön középen).

Egyik beszélgetésünk során elmondta, hogy nem sokkal azután, hogy Isten csodával határos módon megváltoztatta az életét, olyan keresztyének társaságába keveredett, akik az ószövetségi próféciák beteljesítésének tartották Izrael állam megalakulását – amely során hétmillió palesztin testvérét, a teljes palesztin lakosság 70 százalékát telepítették ki (nagy részük még most is menekülttáborokban lakik).

A keresztyének e hozzáállásán annyira megütközött, hogy majdnem feladta a hitét: „Ha ilyen igazságtalan Isten, akkor mi értelme szolgálni őt?" - szakadt fel benne a kérdés. Később viszont megtudta, hogy nem mindenki gondolkozik így többek között Stephen Sizer, illetve Gary Burge könyvei hatalmas bátorítást jelentettek számára. Palesztin barátom egyébként informatikusként végzett, és Betlehemből származik. Mesélte, hogy a lakhelyét méteres falak veszik körül, amiket eredetileg „biztonsági okokból" emeltek, noha sok esetben a fal mindkét oldalán palesztinok laknak. Amíg a házából reggel a munkahelyére megy, legalább három katonai ellenőrzőponton kell átmennie.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a barátom nem antiszemita. Nem a zsidók iránti gyűlölet, hanem a saját, elnyomás alatt élő népe iránti szeretet vezérli. A célja nem a palesztinok zsidók feletti egyeduralma, hanem a két nép békés együttélése. Mesélt egy Musalaha nevű, zsidó és palesztin keresztényeket magában foglaló szervezetről is, akik pontosan ezt tűzték ki célul: közös erővel fáradoznak azért, hogy népük egymással megbéküljön.

A barátommal való beszélgetés Magyarországot juttatta eszembe. Igaz, itt nincsenek falak, nincsenek ellenőrzőpontok – viszont az, hogy sok magyar testvérem szíve mélyén keserűséggel, sőt, gyűlölettel tekint a románokra, cigányokra vagy szlovákokra, az nem kétséges. S csak idő kérdése, hogy a lelki falak fizikai falak formájában öltsenek testet.
Ami még inkább aggaszt, az annak a veszélye, hogy amikor a MAGYAR reformátusságot, a MAGYAR keresztyénséget hangsúlyozzuk, csak olajat öntünk a tűzre, és minden jóakaratunk ellenére mi is beállunk a fal építői közé.

A kormánytól hiába várjuk a megoldást erre a problémára: emberszíveket megváltoztatni egyedül csak Isten tud. A népek közötti ellentétek csak Krisztus szeretetében oldhatók fel. Ezért különösen nagy az evangéliumi keresztyének felelőssége: ha mi nem törekszünk egységre román, cigány, szlovák, zsidó testvéreinkkel, hogyan várjuk el ezt azoktól, akik nem ismerik Krisztus szeretetét?!

Pál egyik levele alapján mondhatjuk: „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs román, sem szlovák, nincs cigány, sem magyar – mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztusban" (vö. Galatákhoz írt levél, 3. rész, 28. vers).

Milyen jó lenne, ha Magyarországon is lenne egy „Musalaha", ahol magyar és román, magyar és cigány keresztyének közös erővel fáradoznának népük békéjén!

Szabó Viktor
A szerző önkéntes a Logos Hope nevű óceánjárón, amely távol-keleti országokba viszi el az evangéliumot.