Ruhaneműt, tanszereket, könyveket és játékokat gyűjtöttek magánszemélyek gyimesi csángó gyerekeknek. A budapesti református teológia spirituálisa és hallgatói az elmúlt hétvégén juttatták el Hidegségpatakára, valamint a gyimesbükki gyermekotthonba az adományokat a határon túli magyarokat segítő Ágoston Sándor Alapítvány támogatásával.

Bár Romániában csak két hét múlva kezdődik a tanév, a gyerekeket otthon értük a nyár utolsó napján. A vakáció ideje alatt egészen idáig a havasi legelőkön „takartak", gyűjtötték a szénát. Egy középiskolás lány meg is mutatja, milyen vipera állta az útját a hegyi kaszálóra menet. Idén a nagy szárazság miatt nagyon elszaporodtak a kígyók, a kisebbeket nem is engedték a hegyre vagy a szénaboglyák közelébe. A kamaszok örülnek, hogy a munkáknak vége, a legtöbben várják az iskolakezdést.

Nem könnyű azonban a román oktatási rendszerben helytállnia a gyimesieknek. Tavaly hetvenből tíz fiatal tett sikeres érettségi vizsgát a gyimesfelsőloki katolikus líceumban. A csángó diákoknak főként a román nyelv magas szintű ismerete jelent nehézséget. A fiataloknak mégis kiugrási lehetőséget és az életszínvonal növekedésének reményét is jelenti a tanulás, sokan járnak a környékről Felsőlokra tanulni. Előfordul azonban, hogy a bentlakásos iskolából a legtávolabbról érkező gyerekek hónapokig nem jutnak haza, mert elmossa a víz az utat. Iskolabusz pedig nincs.

Hogy mire van szüksége a gyimesi csángóknak, azt igazán csak azok tudják, akik ott élnek és nap mint nap kapcsolatban vannak velük. Távoly Lajos és felesége, Szász Ágnes vendégházat vezetnek Hidegségpatakán. Munkát adnak a helybelieknek, van olyan csángó fiatal, akinek a tanulmányait támogatják, de másokra is odafigyelnek. Tudják, hol mennyi gyerek van, hol nélkülöznek a legjobban, ezért náluk gyülekeznek azok a családok, akiknek szüksége lehet a ruhákra és a tanszerekre. Az édesanyák válogatnak, ügyelnek rá, hogy mindenkinek jusson a ruhadarabokból, a gyerekek pedig a tanszerek mellett félszegen, csillogó szemmel vesznek el egy-két nekik való játékot. Vannak családok, ahová személyesen visszük el a csomagokat, a gyerekek elégedetten nézegetik, rendezgetik füzeteiket, ecseteiket.

Nem ez az első alkalom, hogy reformátusok adományokat juttatnak el Hidegségpatakára. Az elmúlt években előfordult, hogy egy ajándékkönyv volt az első mesekönyve egy harmadik osztályos csángó gyermeknek. „Nem halat kell adni az éhezőnek, hanem hálót" - tartja a mondás, ám amellett, hogy vannak, akik halászni is tanítják a külvilágtól elzártan, szerény körülmények között élő gyimesi csángókat, szükség van időnként a kézzelfogható segítségre is. Az állattartáson és a fakitermelésen kívül más munkalehetőség és bevételi forrás nemigen akad az itt élők számára. A gyimesi faluközösségek íratlan szabályai szerint pedig nemcsak az jellemző, hogy segítenek egymásnak az emberek valamicske tejtermékért, viszontsegítségért vagy pénzért cserébe, hanem az is megesik, hogy az elvégzett munkáért cserébe az „Isten fizesse" jár és más semmi.

Vannak gyerekek, akik számára valóságos mentsvárat jelent a Böjte Csaba ferences rendi szerzetes kezdeményezésére alapított gyimesbükki gyermekotthon. Huszonkilenc környékbeli gyermeknek nyújt ellátást és gondoskodást a gyermekvédelmi központ, amelyet egy fiatal házaspár, Ciobotáru György és Éva vezetnek. Amikor a késő nyári délutánon begördülünk a gyermekotthon udvarára a könyvekkel, tisztítószerekkel és tartós élelmiszerekkel, a vakáció idején is bentlakó hat gyermek a kertben focizik, kergetőzik, nevetgél. A felszabadultság és az öröm itt hozzátartozik az élethez, egyébként is csak azokat a gyerekeket vállalja el a fiatal házaspár, akik maguk is szívesen jönnek, és akiknek a szülei is el akarták helyezni őket. Így sosem fordulhat elő, hogy az állami gyermekvédelem intézkedéseihez hasonlóan váratlanul és erőszakkal szakítanák ki a gyermekeket a családból.

A barátságos, szép és tiszta otthonban láthatóan sem szellemileg, sem lelkileg, sem testileg nem szenvednek hiányt a gyerekek. Ha a nevelők megkérik a gyerekeket, pakolják össze a ruháikat vagy a játékaikat, ők szófogadók, megteszik. Szívesen segítenek az állatok gondozásában és a ház körüli munkákban is. A kicsik lelkesen mutatják nekünk az állatokat: több száz szárnyassal, nyuszival és két bocival osztoznak a hatalmas udvaron, Bármi történjék, hús, tej, sajt, orda mindig lesz a háznál.

Mint ott jártunkkor nyilvánvalóvá vált, a gyimesi csángók közül sokan segítségre szorulnak, és nemcsak azért, mert szükségük van bizonyos tárgyakra vagy élelmiszerekre, hanem azért is, mert a támogatásból érzik: nincsenek egyedül. A csángó fiatalok közül többen szeretnének továbbtanulni, az utóbbi években be is bizonyosodott, hogy képesek rá. Ők a nagyenyedi református Bethlen Gábor Kollégium immár végzős diákjai, akik az ún. keresztszülőprogramnak köszönhetően óvodapedagógusnak és tanítónőnek készülnek. Magánszemélyek ugyanis vállalták, hogy kollégiumi bentlakásukat, ellátásukat és utazási költségeiket állva havonta mintegy húszezer forinttal támogatják egy-egy gyimesi csángó fiatal tanulmányait egy tanéven át vagy akár a három-, illetve négyéves képzés teljes időtartama alatt. Jelenleg is keresnek olyan támogatókat, akik lehetőségeikhez mérten segíteni tudnák a gyimesi csángó fiatalok továbbtanulását. A keresztszülőprogramról további információt a csangoszallas@gmail.com e-mail címen kaphatnak Szász Ágnestől, aki a gyimesi fiatalokkal való kapcsolattartásban is segít.

Jakus Ágnes
Képek: Bölcsföldi András