Luther blogja naponta újabb és újabb oldalakat közölt volna készülő bibliafordításából. Több mint valószínű, hogy közösségi hálózatokat hoztak volna létre Európa számára Genfből, hogy a hívek még szorosabb kapcsolatban legyenek egymással. Okostelefonra naponta igemagyarázatok, kátémagyarázatok érkeztek volna Méliusz Juhász Péteréktől. Kiváló minőségű online folyóiratok, élő istentisztelet-közvetítések, videokonferenciák lettek volna – nem különlegességként, hanem természetes módon. Bárhol elérhető internetes adatbázis segítette volna a vándorprédikátorokat, természetesen felhasználóbarát módon. Sőt, továbbmehetünk, a legszebb, legmodernebb közéleti és politikai portálokat a protestáns egyházak üzemeltették volna, pénzt, energiát nem kímélve a fejlesztésre, fenntartásra. Az uralkodók, világi vezetők, a pápai hatalom pedig próbálták volna másolni mindezt.

Hogy miért mondhatjuk biztosra mindezt, miért nem szentségtörés?
Mészáros Márton 2009-ben a Csillagponton elhangzott nagyszerű előadásban beszél arról, hogy a protestáns egyházak nem csak használták a kommunikációs forradalmak adta lehetőségeket, de elöl is jártak az alkalmazásban, fejlesztésben. 
Máig joggal büszkék vagyunk arra, milyen jól felhasználták a könyvnyomtatást a reformátorok! De miért nem tanulunk tőlük ebben is? Nem csak használták, de élen jártak benne!  Lépjünk nyugodtan tovább, Mészáros Márton előadásában elmondja, hogy az úgynevezett második kommunikációs forradalomhoz is milyen jól alkalmazkodott az egyház, a magyar reformátusság is. Ravasz László az előadó szerint médiazseni volt, aki felismerte a lehetőségeket a fényképezés, a hangrögzítés rohamos felődésében, a rádió elterjedésében, a kor legjobb minőségű folyóiratait adta ki a református egyház – nem csak egyházi, vallási tematikában, de kulturális, közéleti téren is.

Fordítsuk meg a dolgot! Mindebből kiindulva hogyan is kellene kinéznie a jelenkori egyházi kommunikációnak? Olvasottságban és minőségben az Origo-val és az Index-szel versengő híroldalunknak kellene lennie. A Facebooknak mint valós egyházi alternatívának kellene működnie – bár a reformátorok példájából még az is következne, hogy keresztyének találják ki a közösségi oldalakat! Százával lennének okostelefonokra letölthető alkalmazások, blogok, megadva a mintát a világ számára, hogyan kell ezt művelni jól és igényesen.

De nem itt tartunk, valamit elrontottunk. A harmadik kommunikációs forradalom, a televízió megjelenése minket, magyarokat a diktatúrában ért. Mondhatjuk érvként, hogy ezért kevés, amit ebben nyújtunk (minden tiszteletem a tévében megjelenő adások készítőié, de sajnos ki kell mondanuk, ez így meglehetősen kevés). Arra viszont, hogy korunk digitális fejlődést nem tudjuk követni, már nincs nagyon mentségünk, mert az anyagiakra csak részben tudjuk ráfogni a lemaradásunkat.

Sokszor szemléletbeli problémával találkozunk, két szélsőséges gondolat jelenik meg az internettel, a mobilkommunikációval kapcsolatban. 

Először is, hogy ez felesleges, káros, nem kell a gyülekezetnek, az egyháznak. Akkor, amikor a keresztyén (!) fiatalok, fiatal felnőttek a közösségi oldalakon keresztül érik el az az őket érdeklő tartalmakat (hírek, kulturális programok, levelek stb.), már nem nézhetünk úgy az online világra, mintha ez egy marginális szelete lenne a mindennapoknak! Hányszor hallom magam is, hogy a televízió káros hatásairól folyik egyházi diskurzus, amikor  a fiatalok már alig nézik. Mert nincs rá szükség, a mobilkommunikáció és a web lefed szinte mindent. Ilyen helyzetben legyinteni vagy ördögöt űzni tévút.

A másik szélsőség az, amikor megváltó módszerként tekintünk az internetes megjelenésre. Majd készítünk egy honlapot, és minden megoldódik egy csapásra, elkezdenek dőlni a hívek! Majd megjelenünk a Facebookon, és fellendül az ifjúsági élet! Ez így nem igaz, nem univerzális módszer. A reformációt nem a könyvnyomtatás vitte előre, hanem a könyvekben leírtak, amik kiegészítették a személyes benyomásokat, a spirituális élményeket. Csak az egyik út az internet, egy másik a mobiltelefon, harmadik a nyomtatott sajtó, a rádió. De mindez csak segíti a személyes kapcsolatokat, a bevonódást, a közösséget.

Tanuljunk reformátor eleinktől ebben is! Használjuk korunk információs vívmányait eszközként! Az internet nem gonosz, pokoli kreatúra, de nem is mindent egy csapásra megjobbító angyali jelenés. Eszköz, csatorna, amit ha megfelelő üzenettel látunk el, majd kellően csomagoljuk, hogy ne csak jó, de élvezhető is legyen, működni fog.

Használjuk így ki a huszonegyedik század adta lehetőségeket! Több előnye is van annak, ami most előttünk van. Az emberek mindenhol elérhetőek, a párbeszéd könnyebb. Nagyon sok embert bevonhatunk így a szolgálatba, fiatalokat, kreatívakat. Egy megfelelő honlap elkészítéséhez szükség van informatikusra, webdesignerre, nem is beszélve azokra, akik a tartalmat adják. Ők nem érnek rá templomot takarítani, gyerekórát tartani, de otthon a számítógép előtt szabadidejükből értékes órákat adnak az egyháznak, hogy rendesen működjön. Ez nem pénzkérdés elsősorban, hanem helyes helyzetfelismerés és kreatív munka.

Végül egy személyes példát hoznék elő. Jó pár évvel ezelőtt pár lelkészbarátommal saját szórakozásunkra létrehoztunk egy blogot, ez volt a Vallásos Ábrándozók (preka.blog.hu) című oldal. Nem akartunk mi semmit, csak megosztani gondolatainkat, véleményünket, elképzeléseinket. Mindezt nulla forintból, mert a blogoláshoz nem kell pénz. Mi magunk is elcsodálkoztunk, amikor rájöttünk arra, micsoda hiányra tapintottunk rá. Ugyanis a magyar webes világban nem volt kifelé nyitott, friss, párbeszédre késztető, keresztyén blog. Az évek alatt megismertek minket, és kikerültünk olyan világi híroldalak ajánlóiba, amelyeket több tízezrek olvasnak naponta. Keresztyénektől jöttek visszajelzések, hogy örülnek az oldalnak, nem keresztyének írtak, hogy egy olyan oldalt készítünk, amivel tudnak mit kezdeni.

Ma már több a jó kezdeményezés, nézzünk rá egyházkerületeink oldalaira, vannak végre igényes gyülekezeti honlapok, a legutóbbi Csillagponton már készült alkalmazás mobiltelefonokra, a Parókián belül megjelenő havi magazin a Közös(s)Ég pedig idén adta ki írásválogatását Ennyi! címmel.

A reformáció öröksége ez is. Élni azzal, ami van, és felhasználni mindent – nem a saját érdekeink kielégítésére, hanem az Evangélium terjesztésére, érthető, élhető módon. Ezt üzenik Luther röpiratai, Kálvin kisméretű, kabát alá rejthető Institutiója, Ravasz László rádiós istentiszteletei. Kövessük őket!

Bella Péter