Mindezeket csak azért vetem papírra, mert nem sok bizalmam volt korábban az amerikai módszerek iránt. Sosem értettem, hogy miért kell 300 oldalban szájbarágósan megfogalmazni azt, ami 50 oldalban is leírható. Miért kell módszeresen, leegyszerűsítve felépíteni mindent, amikor Isten vezetése, a Biblia olvasása és az imádság által személyes úton megtanulható. Meglepetéssel tapasztaltam a működő struktúrákat, az egyszerű és mindenki által jól követhető módszereket – mert a könyvek az egy-két évre szolgálatba álló önkénteseknek íródtak...

Alapelvük, hogy az a gyülekezet maradjon meg, amelyik él és szolgál. Nem épület- és nem lelkészorientáltak, hanem a közösség építése és a lelki növekedés a cél. Amelyik gyülekezet nem tud megélni, azt nem kell mesterségesen fenntartani. Minden gyülekezetnek van születése és halála, ahogy minden élő szervezetnek is – ott kell gyülekezetet alapítani, ahol az emberek vannak, s úgy kiépíteni, hogy mindenki részt tudjon vállalni benne. A lelkipásztor valóban csak az igehirdetés és imádság (lelkigondozás) szolgálatában áll, a szervezés, anyagi ügyek a diakónusoké (egy több ezres gyülekezet élén pl. csak 6 diakónus áll), s a lelki vezetés, önkéntesek szervezése és képzése a presbiterek feladata – s ők is csak hatan vannak…

Az adakozás minden hívő felelőssége és méltósága. Az újonnan jötteket felszólították, hogy ne adakozzanak, mert ők még nem tagok.

Az evangélizáció után előrehívottakat nem tekintik „megtérteknek” – ahogy sokan közülünk gondolják –, hanem beszélgetnek velük, felírják nevüket és címüket és meglátogatják őket. Kapnak lelki vezetést, hogy valóságosan Krisztus követőivé lehessenek. Sosem tekintik az egyszeri élmény alapján előre jövőket hívőknek.  Ezt nyomon követhettük annak idején már a Billy Graham-evangélizációknál is – idén pedig Franklin Graham szolgálatának szervezésében - egyszerű megszólítás és komoly utánkövetés módszerével.

A Fair Haven gyülekezet – Grand Rapidsben - létszáma 2000 főről 1500 főre apadt 15 évvel ezelőtt. Vezetői imádsággal, Isten vezetésének kérésével vonultak el 12-en, hogy mit is kell tenniük. Azt kapták válaszul, hogy gyülekezetet plántáljanak. Mert csak gyülekezet tud gyülekezetet plántálni – nem vezetők, nem egyes lelkipásztorok, hanem a közösség. Ez a vezetés azóta újra 1000 fővel növelte a gyülekezet létszámát – 3 kisebb közösség létrehozásával. Ez a multisite church különleges lehetősége: a fogyásból a szolgálat által növekedni…

A Redeemer gyülekezet abból a szükségből indult 1989-ben, hogy New Yorkban sok egyedül élő, sokat dolgozó fiatal volt, aki már nem tudott saját gyülekezetébe visszajárni, így közösség nélkül maradt. A pásztor – Tim Keller – arra kapott vezetést, hogy ezeket a fiatal értelmiségieket összegyűjtse. 2008-ra már 3000 fő vett részt a heti bibliatanulmányozáson. Mostanra már a harmadik - több ezres - gyülekezet alakul a hatalmas városban, szolgálók seregével. Meggyőződésük, hogy a vasárnapi istentisztelet a meghívás alkalma, ahol az újak befogadása a feladat. Ezért önkéntesek szólítják meg a bejövőket, s kis kártya vár mindenkit az ülőhelyén, hogy bejelentkezhessen.  Majd beszélgetnek vele, s ennek alapján ajánlanak neki egy kiscsoportot – 700 önkéntes szolgál. Így a hétközi alkalom a hívek növekedési alkalma. Minden egyes gyülekezeti tag fontos – személyes kapcsolatok által megszólítottan, számon tartottan.

A Willowcreek – Chicagoban - városszéli hatalmas komplexuma nem emlékeztet templomra. Tornya sincs, csak sok közösségi tere. Pásztora – Bill Hybels – ifjúsági lelkészként a városban a nem keresztyén kultúrában élőket akarta megszólítani évtizedekkel ezelőtt, 1975-ben. Egy színházban kezdte meg kávéházát, hogy embereket hívogasson Isten szeretetével. Mára egy 20 000 fős megachurch szenior pásztora. A gyülekezetben mindenben igyekeznek a professzionalizmusra, hogy a közösségben az végezze a szolgálatot, aki arra alkalmas, felkészített, képzett. A város széle azt is jelenti, hogy étkeztetéssel is szolgálnak, de vannak például a gyülekezetben olyan autószerelők, akik, ha valakinek elromlik az autója, azt megjavítják – és odaadják annak, akinek nincsen. A tömeg – különös módon – nem mennyiségileg hatott soknak, hanem minőségében!

A gyülekezetek önállóak, nincs állami támogatásuk, mindent maguknak kell kigazdálkodni. A fiatalokkal csak 18 éves korig foglalkoznak, mert utána már önállóan kell dönteniük hová akarnak tartozni. Azt remélik, hogy addig már mindent megtanulhattak, megkaphattak, ami az önálló, felelősségteljes életre segíti őket – így döntéseikért maguk felelnek…

Fodorné Ablonczy Margit

Előző rész:

Emberekkel lehetséges
– Istennel minden lehetséges.
Egy iskola bejáratán olvasható ez a két állítás, azon kevés keresztyén iskolák közül, amelyek Amerikában vannak – mert a hitet, s keresztyénséget nem az iskolában tanulják.