A középiskolát vagy egyetemet végzett fiatalok közül sokan fontolgatják, hogy rövidebb-hosszabb ideig külföldön vállalnának munkát. Ők leginkább nyugat-európai országokban gondolkodnak, számos lehetőség nyílik azonban arra is, hogy fiatalok önkéntes szervezeteken keresztül jussanak el Amerikába és Európa országaiba, akár hazánktól keletebbre is. Az önkéntesség persze legkevésbé a pénzkeresetről szól, ám szintén hasznos lehet a pályaválasztás vagy épp az évtizedekig tartó munkavállalás küszöbén állva.

- Mindenképp magyar gyermekekkel szerettem volna foglalkozni valahol, ahol beszélhetem az anyanyelvemet, és ahol valóban szükség van rám és a segítségemre - indokolja választását Horváth Zsuzsanna, aki Kárpátaljára és Erdélybe jelentkezett önkéntesnek még 2011-ben. A magyar és magyar mint idegen nyelv szakos végzettséggel rendelkező fiatal nő végül Kolozsvárra kapott megbízatást. A tapasztalatairól röviddel önkéntes szolgálata letelte előtt mesélt nekünk.
- Egy évig a kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítványnál voltam az Európai Önkéntes Szolgálat, röviden EVS önkéntese. A következő fél évre pedig helyi önkéntesként maradtam ugyanitt, a mérai szociális gyermekprogramban. Főleg cigány gyermekeknek igyekszem segíteni pedagógusként a társaimmal együtt.

- Nagyon szeretem, hogy jó a kapcsolatom azokkal a gyerekekkel, akikkel dolgozom. Őszintén kimondanak mindent, megbíznak bennem, és hiányolnak, amikor nem vagyok velük. Hasznosnak érzem magam. Szeretem Mérát, ahol dolgozom, a hagyományokat, a falusi embereket, azt a nyelvjárást, amit itt beszélnek. Szeretem a csupa szív konyhás néniket, akik főznek nekünk - árulja el.

- Az elmúlt 15 hónap alatt sok csodát láthattam, és azt, ahogy kihajtottak az általam elvetett magok. Minden egyes nap érzem és tudom, hogy Isten kegyelméből vagyok itt, és áldás lehetek mások számára. Ugyanakkor épp ennek az elfogadása jelenti a legnagyobb nehézséget számomra. Engedni, hogy áldás legyek. Áldás legyek itt, ahonnan messze vannak a barátaim, a családom. Sokszor nehéz világítani ott, ahová még nem engedték be az Isten fényét. Nem is érzem, hogy alkalmas lennék rá. A legnehezebb elfogadni a határaimat, azt, hogy nem tudom megmenteni, megváltani, megetetni az összes családot, akikkel dolgozom. Elfogadni, hogy viskóban laknak, nincs mit egyenek, a gyermekek erőszak áldozatai sok helyen, és a fogamzásgátlási módszer egyenlő az abortusszal.

Másfél év önkéntesség alatt rengeteget tanult saját magáról, az életről és Istenről is - teszi hozzá Horváth Zsuzsanna.
- Megtanultam, hogy nem tudok megmenteni senkit, csak szeretni őket és imádkozni értük. Megtanultam, hogy az emberi gonoszság ellenére Isten kegyelme képes működni, elég kettő vagy három imádkozó ember, és ez nagyobb erő, mint az összes áskálódás. Még tanulom elfogadni a határaimat, és azt, hogy Isten tudja, mit miért enged meg. Megtanultam, hogy saját erőmből semmire sem vagyok képes, viszont Isten csatornájaként semmi sem lehetetlen, és a legnagyobbak a mindennapi apró csodák az életünkben.

- Az önkéntesség nagy életformáló tapasztalat - erősíti meg Závodi Emese, az Önkéntes Diakóniai Év (ÖDÉ) programszervezője. A református egyház önkénteseket delegáló missziójával eddig nyolcszáz, zömmel 18-19 év körüli fiatal jutott el Észak-Amerika és Európa számos szeretetszolgálati és oktatási intézményébe, valamint gyülekezetébe, hogy bekapcsolódjon az ott folyó szociális és egyéb szolgálatokba.

- Nagyon intenzív tapasztalat, hogy elmegy valaki az országából, és nem a saját környezetében, a szüleitől távol ismeri meg magát. A szülők egyébként szívesen elengedik a mi közvetítésünkkel a gyermekeiket. Nem egyszer a pályaválasztásban is segít az önkéntesség, és egyben kiváló nyelvtanulási lehetőség is. Volt, aki abban az országban kezdett egyetemre járni, ahol addig önkéntes volt.

A legtöbben EVS-önkéntesként kezdik meg szolgálatukat. A küldő szervezet, az ÖDÉ főleg európai egyházi partnerekhez delegálja a fiatalokat azok személyes érdeklődésétől függően.
- Németországban általában szeretetszolgálati és diakóniai intézmények, Angliában gyermek- és ifjúsági szolgálatokkal foglalkozó gyülekezetek, Dániában hátrányos helyzetű embereket felkaroló szervezetek, Olaszországban óvodásokkal és idősekkel foglalkozó, valamint vendégházakat üzemeltető valdens gyülekezetek várják a fiatal önkénteseket.
A fogadó szervezetek, illetve gyülekezetek szállást, étkezést, némi zsebpénzt, időnként buszbérletet, Hollandiában pedig kerékpárt is biztosítanak az önkénteseknek. 

- Segítőkész, friss gondolkodású, lelkes, motivált és gyorsan tanuló önkéntesekre van szüksége partnereinknek. Előfordul azonban az is, hogy kifejezetten hátrányos helyzetű fiatalt várnak, akit segítenek a társadalmi felzárkóztatásban azzal, hogy befogadják egy összetartó csapatba és feladatot adnak neki - magyarázza a lelkipásztor.

A református egyház önkéntes programjában nemcsak református fiatalok vehetnek részt. A jelentkezés feltételeiről és további részletekről az Önkéntes Diakóniai Év honlapja nyújt bővebb tájékoztatást.

Jakus Ágnes

Horváth Zsuzsanna írását önkéntes tapasztalatairól itt olvashatja:

"Büntetésben van. Sír. Odamegyek hozzá, megkérdezem:
- Miért sírsz? Mert bántottad a másikat vagy sajnálod magad?
Meglepetésemre azt válaszolja, amit valóban érez:
- Sajnálom magam.
- Tudod, hogy semmit nem csinált a kislány, akit megrúgtál?
- Igen...
- Nem rá voltál dühös, igaz?
- Nem...
- Kit kellett volna valójában megrúgnod?
(Azt várom, azt mondja, engem, hiszen én szállítottam ki a hintából.)
- A nővéremet... Azt képzeltem, ő van ott."
(Megszólításra szoruló gyermekek)