A Pécs melletti kisváros református temploma vakítóan fehérlik a ragyogó napsütésben. A látogató tekintete mégis hamar az udvarra felállított, fából készült szobrokat fürkészi. Az absztrakt művek és a keresztyén szimbólumok első pillanattól fogva hosszú évszázadok hagyományairól, bátorságról és egy mindenki mástól megkülönböztethető karakterről mesélnek.

Kézen fogva
Istentisztelet után megtelik a tornác és az udvar, a mislenyiek beszélgetnek. Köztük van az az idős házaspár is, akiknek az otthonában tartották összejöveteleiket a reformátusok évtizedekkel ezelőtt. Kiss Ferenc és felesége, Mária néni segédkeztek a református és a katolikus templom építésénél is, testvéri kezet nyújtva a város híveinek.
– Egyre többen összejövünk, egyre több a keresztelő, a házasságkötés itt, a templomban – újságolják.

1 forintos telek
– Horthy Miklós kormányzósága idején a Nyírségből és a Hajdúságból dohány- és dinnyetermelő református családokat telepítettek Kozármislenyre. A hetvenes évektől sokan költöztek be a környékbeli református településekről, köztük a jelenlegi presbitérium egy része is. A reformátusok száma gyarapodott a Pécsről áttelepülőkkel is – idézi fel a gyülekezetalakulás előzményeit Kiss Zoltán gondnok.
A kozármislenyi református gyülekezet a nyolcvanas évek elején kezdett szerveződni. Ekkor még házaknál jött össze négy-öt ember, hogy imádkozzon, bibliát olvasson. A szórványgyülekezetből Bóka András esperessége alatt kezdett felépülni a közösség, és néhány éven belül megérlelődött a saját templom gondolata is.
– A kilencvenes évek elején az önkormányzat piacteret alakított ki Kozármislenyben. A piacra azonban nem volt igény, így az üres telket 1 forintért fölajánlották az egyházközségnek egy feltétellel: épüljön templom. Ennek a kitételnek persze örült a gyülekezet – emlékszik vissza a gondnok.

Templom tizennyolcezer forintból?
Először a gyülekezeti terem készült el 2002-ben. A reformátusok saját ruhásszekrényüket pakolták ki, és turkálót rendeztek – a bevételből vakolták be a ház falát. Azt azonban nem tudták, mikor és hogyan vághatnak bele a templomépítésbe. Addig is kölcsön és hitel nélkül építkeztek, és ehhez tartották is magukat.
– Mindenki kinevetett bennünket, de mi azt mondtuk: igenis, templomot fogunk építeni. Tizennyolcezer forintunk volt – emlékszik vissza Zélityné Erdei Ágnes presbiter.
– Fogtuk magunkat, létrehoztunk egy alapítványt és munka után elkezdtünk házalni. Az emberek adtak tíz, húsz, ötven forintot, és mi boldogan megköszöntük.
A kozármislenyiek hittek abban, hogyha el is fogy a pénz, a következő lépéshez is megérkezik majd a segítség. Így is lett: hol az önkormányzat, hol külföldi gyülekezetek, hol az egyházkerület jelentkezett a támogatással.
A templomot 2006 májusában szentelte fel Szabó István püspök.

Összeroskadva
A gyülekezeti élet felfelé ívelő pályája 2009-ben megtört. Az akkori lelkipásztor, Végh Barna tiszteletes rövid szolgálatot követően elhunyt. Hétről hétre mások helyettesítettek a lelkipásztor nélkül maradt gyülekezetben, ezért sokan, akik addig templomba jártak, elmaradoztak az istentiszteletekről. Hiányzott az állandó lelki vezető jelenléte, valaki, akit jól ismernek. Néhányan, akik maradtak, attól féltek, elfogy a gyülekezet.

Kismama gitárral
A kiutat egy helyben lakó lelkész jelentette. A gyülekezet Gaál Mariannt választotta meg lelkipásztorának, aki akkor várta második gyermekét. A kismama első dolga az volt, hogy felmérje a gyülekezet összetételét.
– A templomból hiányoztak a gyerekek, ezért meglátogattam azokat az óvodásokat és iskolásokat, akiknek a nagyszülei eljártak a templomba – meséli a lelkipásztor.
Az óvodások figyelmét azonnal megragadta a gitáros kismama, ám az általános iskolában ellenállásba ütközött. Ekkor határozta el, hogy a legkisebbekkel kezdi a gyülekezetépítést: baba-mama klubot indított.
– A kismamáknak szüksége van egy kis kikapcsolódásra, arra, hogy közösségben legyenek, és megosszák egymással az anyaság örömeit, nehézségeit. A két és fél éve működő klubban szoros barátságok szövődtek, az anyukák ezen az alkalmon kívül is találkoznak egymással, a gyerekek is szeretnek egymással játszani. Őket várjuk majd az óvodai és az iskolai hittanra – magyarázza Gaál Mariann.

A szívig hatol
A lelkész szerint csak azok a gyülekezeti alkalmak működőképesek, amelyekre a közösségnek igénye van. A kozármislenyi gyülekezetben havonta egyszer délutáni istentiszteletet tartanak, ahol rendszeresen fellép a Cantica Nova Énekkar. A gyülekezet tagjai ilyenkor süteményeket hoznak, teáznak, borozgatnak és hosszabban beszélgetnek istentisztelet után.

– Az emberek azt várják, hogy kilépjünk a templomból, és családias, szerető közösséget alakítsunk ki, ahol jól érzik magukat. Mindenkinek másra van szüksége: vigasztalásra, együttérzésre, mosolyra, ölelésre.
A lelkipásztor számon tartja, a gyülekezeti tagok éppen milyen élethelyzetben vannak, mi nyomasztja vagy foglalkoztatja őket.
– A prédikációkban próbálok vigasztalást és bátorítást nyújtani Isten Igéje által, próbálom megérinteni az emberek lelkét. Az Igével a szívig kell eljutni, mert ott van szükség változásra, megerősödésre. Az a célom, hogy a gyülekezeti alkalmakon mindenki feltöltődjön és az istentisztelet végén üzenettel lépjen ki az ajtón.
Kínos hallgatások nélküli élénk beszélgetések jellemzőek a bibliaórákra is.
– Igyekszem olyan lelkész lenni, aki a gyülekezetért él. A gyülekezeti tagoknak érezniük kell, hogy a lelkipásztor azért van itt, hogy vezesse őket, méghozzá Krisztushoz – teszi hozzá.

Az udvar benépesül
Tavaly május óta hivatalosan is missziói egyházközség a kozármislenyi. Legyen tél, tavasz, nyár vagy ősz – mióta ismét van állandó lelkész, a gyülekezet apraja-nagyja újra tüsténkedik. Igényes környezetet teremtettek maguk köré, és tudják, hogyan fordítsák azt a közösség és a város javára.

Nyaranta többször is otthont adtak egy művésztelepnek, jótékonysági hangversenyeket és bálokat tartanak, és hamarosan irodalmi és történelmi esteknek is színhelye lesz a gyülekezeti terem. Az új kenyéri hálaadó istentiszteletet minden évben a templom előtti téren tartják. Ilyenkor pavilonokat állítanak fel, kézműves foglalkozásokat tartanak, és a helyi fúvószenekar is fellép az egyik gyülekezeti tag vezetésével. Sütnek-főznek, a gyerekeknek pedig bábelőadással készülnek. Hagyomány Mislenyben a népi viseletes istentisztelet, ahogy a locsolkodást és a betlehemezést is szívesen összekötik az ünnepi istentiszteletekkel. Ezekre az alkalmakra sok ismerőst és családtagot elhívnak a gyülekezeti tagok, az igei üzenet pedig már sokakat maradásra bírt. Tavaly harminc fővel nőtt a gyülekezet létszáma, idén öten fognak konfirmálni. Nyárra napközis gyermektábort és gyülekezeti tábort is szerveznek.

Egyedül nem megy
– Próbálhatnám misszionálni a gyülekezetet, ha nem lennének olyan háttérmunkásaim, mint a presbiterek, nem sikerülne – árulja el a lelkipásztor. A kozármislenyi református gyülekezet döntéshozó szervét öt nő és két férfi alkotja.
– A presbitereknek és a gyülekezeti tagoknak nemcsak az a fontos, hogy minél többen legyenek a templomban, hanem az is, hogy szeressenek oda járni az emberek, és ezért mindent meg is tesznek – teszi hozzá a lelkész.

Élő téglák
Míg egy-egy missziói egyházközség megerősödik és önfenntartóvá válik, a Dunamelléki Református Egyházkerület úgy döntött, anyagilag is támogatja a helyi református közösségek fenntartását. A vállalkozás kockázatos, e nélkül azonban a gyülekezetek vélhetően nem juthatnának el az önállósodásig. Az egyházkerület öt éven át évi másfélmillió forinttal támogatja a kozármislenyi református gyülekezetet. A közösség jövője azonban a további létszámnövekedéstől is függ. A kozármislenyi reformátusok az általuk rendezett jótékonysági koncertek és bálok bevételéből igyekeznek fedezni közüzemi számláikat.
Ahogy a közösség egyik tagja megfogalmazta, már nem a téglákat, hanem a lelkeket kell egymásra rakosgatniuk. Bármeddig is jutnak: akár a malter a téglákat, már most úgy köti össze őket a hit és a hazaszeretet.

Jakus Ágnes