Közeledik az év vége, lassan eljön az ideje, hogy az országgyűlés elfogadja a következő év költségvetési törvényét. Következik tehát a költségvetésitétel-háború, a keretek bővítése-szűkítése, a gazdasági vagy csupán politikai érvek, ellenérvek ütköztetése. Minderre persze szükség van, ám én, mint humán beállítottságú laikus, inkább csak azt érzem, hogy az ember egészségéből egészségügyi tétel, a tanulóképes fiatalok és idősebbek oktatásból oktatási tétel, a munkavállalók foglalkoztatásából foglalkoztatási tétel lesz – és még folytathatnám a sort –, vagyis az emberi sorsok puszta közgazdasági számokká degradálódnak. Nyilván számolni kell. Ami nincs, azt nem lehet – vagy ha mégis –, azt nem szabad, nem illik elkölteni. De azért gondoljuk csak meg, mi mindenre volt itt pénz, amire nem kellett volna, és nem volt, amire kellett volna! Nem volt pénz az egészségügyre, nem volt pénz az oktatásra, nem volt pénz a foglalkoztatásra, miközben a rossz finanszírozás miatt – közvetetten ugyan – emberek haltak meg, fiatalok életpályái törtek ketté, családok váltak eladósodottakká. És miért? Mert csupán költségvetési tételek voltak. Bármennyire hangsúlyozzuk is a tervezhetőséget – és ennek szükségességét nem vitathatjuk –, mégis, valójában a számok uralják életünket. Mi mennyibe kerül, és miből mekkora haszon lesz.

Igen, így lesz például az egyes ember munkahelyi stabilitása költségvetési tétellé. A különböző gazdasági mutatókban az egyéni életek számokká konvertálódnak, és egy embertelen mechanizmust hoznak létre, amelyben már csak a termelőgépek zakatolása, no, meg a bankók ropogása és a pénzérmék csörgése hallatszik. Az ember már nem emberi életet, csupán biológiai termelőeszközt jelent, amelyből amúgy fölösleg van, bármikor bárki bevonható és kiiktatható. Ismétlem: éves költségvetési tétel. Hangja elveszett, arcvonásait senki sem nézi, vagy ha mégis, inkább csak lesajnálva. Szava a meg nem hallgatás csöndje, arca a tömeg-egyformaság.

Bére inkább csak sorszám, egyfajta nyilvántartási adat, amelytől ismét a költségvetési tételhez érkezünk. Ennyi, és nem több. Vagy még ennyi sem, mert nem fér bele a profitorientált tervezési tételbe. Vagyis, elküldik. Mehet. Lehet, hogy erre valaki azt mondja, hogy a tételstátusa megmaradt, csupán átkerült egyikből a másikba, a foglalkoztatási tételből a szociális tételbe, vagy ami még ennél is groteszkebb, az egészségügyi tételből a kegyeleti tételbe. Kiszolgáltatottak vagyunk. Rubrikába írt számok, vagy éppen azok hiánya. Vajon hány millió emberről fog szólni a jövő évi költségvetés, vagy a gyárak, kisebb üzemek, vállalkozások költségvetése? Kijön-e a közel tízmilliós lélekszám? Vajon kik maradnak ki, és milyen mértékben?

E fölkavaró kérdések után milyen jó, hogy tudhatjuk, van egy másik költségvetés is, az Isten költségvetése, amelyben nem tételként, hanem emberként, személyként vagyunk jelen. Van egyedi hangunk és arcunk. És ezt a költségvetést nem fenyegeti sem államcsőd, de még a hisztérikus tőzsdéknek kitett árfolyamok sem, mert a fedezet nem arany és ezüst, nem az éves gazdasági mutatók milyenségéből fakadó pénzügyi potenciál, hanem Krisztus vére. Igen, az Isten már a világ kezdete előtt elkészítette az ő költségvetését, meghatározta, és mintegy letétbe helyezte azt a drága árat, amelyet a Golgotán kifizetett, hogy az embernek üdvössége legyen. Ne féljünk tehát a számoktól, mert Isten sokkal nagyobb számmal dolgozik!

A kérdés immár nem az, hogy az országos költségvetés milyen tételszámokat tartalmaz, s hogy azok hány millióra lesznek érvényesek, hanem az, hogy a kegyelem elfogadásával beletartozom-e az Isten üdvözítő költségvetésébe, amely nem egy évre szól, és nem szorul módosításra? Az Isten Jézus Krisztusban örökre érvényes költségvetést fogadott el, s mint mennyei „keretet", célzottan elkülönítette, és elrendelte őt, hogy minden bűn, nehézség és megpróbáltatás ellenére életünk legyen. Isten gazdasági mutatói állandók és pozitívak. Legyen ez számunkra bátorításul, s mutassuk meg imádságban egyéni hangunkat, fölfelé fordított letisztult arcunkat, hogy a tétel-státusból a fiú-státusba léphessünk át. Jézus ma is üzeni: „... keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek".

Apostagi Zoltán
A szerző református presbiter.

Az idézett igevers Máté evangéliuma 6. részének, 33. verséből való.