„Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből” – Ézsaiás 53. könyvének 2. fejezetéből hirdetett Igét Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke a tizenkilencedik Harkányi Szabadegyetem záró istentiszteletén. Korunk az egyéni igényekre irányítja a figyelmet, de keresztyénként tudnunk kell: Isten üzenete közösségként is megszólít bennünket. „Az egész világnak, minden népnek és embernek elkészítette Isten az Ő szenvedő szolgálja által a szabadítást, amely átfogja az egész életet” – fogalmazott a püspök, aki rámutatott: sokféle irányból találhat az ember Istenhez.

Bölcső és periféria
Baranyának kiemelt szerepe van a jövőre négyszázötven éves Hercegszöllősi Kánonok megünneplésében. „A magyar református keresztyénség ma is élő bölcsője Baranya, amelyben ott van Isten mindent átfogó szeretete. Azt érezhetjük, hogy perifériára szorultunk, de az evangélium ugyanúgy hat itt, mint a világ más tájain” – magyarázta Balog Zoltán, aki kiemelte: a keresztyénség Magyarországra érkezése nem hatalmi, politikai döntés volt. „Első királyunk rátalált Istenre, és tudta: nekünk mellette van a helyünk. Egy személyes döntés hatására egy egész közösség tartatott meg” – utalt a püspök igehirdetésében Szent István királyra, akinek uralkodása idején virágzott a közösség, terjedt az evangélium, majd jött a szikkadt tizenhatodik század, amikor a prédikátorok feltették a kérdést: hogyan lesz a rosszból jó? „Így van ez a huszonegyedik században is. Isten akaratának felismerése kell ahhoz, hogy a rosszból jó legyen, a bűnből szabadulás, a kétségbeesésből reménység, a széthullásból növekedés. Engednünk kell, hogy életünkben megtörténjen mindaz, amit Isten elkészített számunkra” – mondta az igehirdető.

Közösségi válaszok
Ma is időszerű a Hercegszöllősi Kánonok, amelyben megfogalmazták, hogyan rendezhetjük be Isten akarata szerint az életünket, egyházunkat. „Ez volt Isten válasza Mohácsra. Felébresztette az evangélium tüzét a szenvedő emberek életében. Amikor elkezdjük Istent dicsérni, meglátjuk a rosszban is az Úr gondoskodó szeretetét” – mutatott rá a püspök, aki emlékeztette a gyülekezetet: a szikkadt fölből ma is vesszőszál sarjad. A huszonegyedik század nagy kérdése, hogy ebben a világban magasztalás lesz, vagy sírás és fogcsikorgatás?

A vesszőszál azért hajt ki, mert a gyökér nem halt el. „Jó azt tapasztalni, hogy vannak, akik hirdetik Jézus Krisztus evangéliumát. Hol vagyunk mi ebben? Hol van a mi közösségünk, gyülekezetünk, városunk, egyházunk?” – tette fel a püspök a kérdéseket, amelyek közösségi válaszra hívnak bennünket. Mohács az ország történetének mély pillanata volt, amelyre együtt keresünk válaszokat. „Közösségi választ adni az Igében és az életünkben. Erre hív bennünket az Isten” – zárta az igehirdetést Balog Zoltán.  

Krisztus mellett dönteni
„Jézus Krisztus tartotta meg a benne hívőket, és a benne hívők tartották meg Magyarországot. Ez az idei Harányi Szabadegyetem üzenete” – mondta Horváth Andrea lelkipásztor a rendezvényt záró istentiszteleten. A Harkányi Szabadegyetem Alapítvány elnöke kifejtette: a legtöbb előadás más szemléletből közelítette meg a mohácsi csatát, mint ahogyan azt tanultuk. „Vidékünk soha nem vált muzulmánná, pedig akkor kevesebb adót kellett volna fizetniük az itt élőknek. Azt remélem, hogy vagyunk ma is annyira erősek az Úrban, hogy bármi jön az életünkben, nem a könnyebbség mellett döntünk, hanem Jézus Krisztus mellett.”

Az idei szabadegyetem középpontjában a mohácsi csata állt. A témát az adta, hogy jövő évben lesz a történelmi esemény ötszáz éves évfordulója. „Ez a csata nagyon meghatározta, és azóta is meghatározza a magyar történelmet és kultúrát. Gondoljunk csak a török hódoltságra, az ország elnéptelenedésére és a betelepítésekre” – mondta el kérdésre válaszolva Horváth Andrea, aki kiemelte: a mohácsi eseményeknek mind a mai napig hatása van az irodalomban. Érdekes kérdés, megemlékezni egy vesztes csatáról, de ahogyan Ottlik Géza Iskola a határon című regényében is írja: „aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk. Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való és fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél – mindenesetre igazibb tulajdonunknak.”

Új szemlélet
A rendszerváltozás előtti történetírásban nem feltétlenül a megfelelő részek kaptak hangsúlyt a mohácsi csatával kapcsolatban. „Olyan előadókat hívtunk meg, akik új szemléletet hoztak ebből a szempontból” – magyarázta a lelkipásztor, aki rámutatott: akkoriban nem volt nagyobb sereg Európában az oszmánnál, egy csatát pedig nem lehetett visszautasítani. Egy lehetőség volt: megvívni a háromszoros túlerő ellenében is. „Éppen ezért a kiállás és a hősiesség a hangsúlyos” – fogalmazott Horváth Andrea, aki kiemelte a történet egyházi vonatkozását is: a mohácsi csata után indult el Magyarországon a reformáció. 

Az idei évben is olyan zenei előadókat hívtak meg a Szabadegyetemre, akik zeneiségükben kapcsolódtak az adott történelmi korhoz. Az együttesek a korú újkor dallamvilágát hozták el, a tizenhatodik, tizenhetedik század magyar zenéjével.

Képek: Ruprech Judit

A záró istentiszteletről készített képeinkből álló galéria megtekinthető itt: