Úton a gyerekekhez

„Az a jó tanító, aki meg tud maradni tanítványnak is." Hittanoktatói végzettséggel nem rendelkező gyülekezeti tagoknak hirdetett alapfokú képzést a Dunamelléki Református Egyházkerület. A negyvenórás képzésen valláspedagógiai, valláslélektani, módszertani és gyakorlati ismereteket sajátíthattak el a résztvevők. Mindennek nyári táborok, gyermek-istentiszteletek és ünnepi műsorok szervezésében veszik hasznát.

- Az a jó tanító, aki meg tud maradni tanítványnak is, ám ez csak akkor lehetséges, ha a felnőtt nyitott a fejlődésre, az állandó tanulásra. Ehhez azonban el kell tudnia engedni a szolgálatából a megkövesedett módszereket, amelyek gátjai a megújulásnak - mondta portálunk érdeklődésére Lenkeyné Teleki Mária, egyházkerületi katechetikai előadó. A dunamelléki gyermekmunkásképzés szervezője szerint a gyerekek között végzett szolgálat a gyülekezet missziójának szerves része, a református egyházban sokáig mégsem volt ilyen jellegű felkészítés.
- Sokan felekezetközi kurzusokra jártak. Ezek a képzések hasznos gyakorlati ismereteket nyújtottak, ezért hálásak vagyunk, hogy volt hova menni. Teológiájuk azonban gyakran nem esett egybe a református dogmatikával, pedagógiájukat pedig a fejlődés- és valláslélektan alapvetéseit mellőzve alkották meg. Sokszor jeleztem ezt a hiányt, majd a Református Pedagógiai Intézet katechetikai szakértője, Jakab-Szászi Andrea mások kérésére is kidolgozott egy képzési anyagot. A dunamelléki egyházkerület ezt rendelte meg. Az ötalkalmas képzést gyakorló lelkészek, hittanoktatók és vallástanárok tartják. A nyolc egyházmegyéből eddig mintegy száz gyülekezeti tag végezte el az alapfokú képzést - számolt be a lelkipásztor.

Csak küldik, nem kísérik
A gyermekmunkásokat kihívás elé állítja, hogy a gyülekezetekben nem minden gyermek mögött van családi háttér - mondta Patkós Klára, az elmúlt hétvégén zárult képzés egyik résztvevője.
- A szülők küldik a gyerekeket templomba, gyermek-istentiszteletre, hittanra, de el már nem kísérik őket. Sok családból hiányzik a Biblia is, a gyerekek nem élik meg otthon a hitet, ezért nekünk minél több oldalról meg kell közelítenünk az istenhit kérdését. Ha viszont csak saját magamtól próbálom színessé tenni a gyermekalkalmakat, nem biztos, hogy mindig jó irányba haladok. A kurzus azért hasznos, mert amellett, hogy itt ötleteket kapok, vezetnek abban is, hogyan használjam azokat - fogalmazott.

Megkérdőjelezik
A mai gyerekek mások, mint akár csak öt vagy tíz évvel ezelőtt, sokkal nehezebb őket csupán egyetlen érzékszervükre ható dologgal megfogni - folytatta a diósjenői református gyülekezet tagja.
- A kamaszok régebben nem kérdőjelezték meg, amit a lelkész mondott, ma már a Biblia igazságait is nehezebben fogadják el. Sokkal több a kérdésük, kételyük, és nagyon el is magányosodtak. Ezért fontos jó közösségeket kovácsolni a gyülekezetekben, mert egy ilyen közegben megkapják, amit máshol nem. Nagyon erős viszont a világ hívása. Úgy hisszük, valaki már beépült a közösségbe, de fél év múlva már nincs ott. Ezért is fontos a figyelem ébren tartása a megfelelő módszerekkel.

Nem (csak) játék
- Az alapnak annak kell lennie, hogy imádkozunk a gyerekekért és a fiatalokért, valamint a szolgálatunkért. Kérnünk kell az Urat, hogy Ő ébressze a hitet bennük, módszertanilag viszont fel kell zárkóznunk a mai gyerekekhez.
Nem elég a puszta gyermekfelügyelet, nem elég felolvasni a Bibliából egy-egy történetet, hanem szemléletessé is kell tenni nekik azt képekkel, munkáltatással. Az életünkkel is tanítanunk kell őket, ezért fontosak a nyári táborok, ahol látják, hogy mi magunk hogyan éljük meg, amit mondunk - fejtette ki portálunk mikrofonja előtt Kreiszné Sinka Margit. A nagytétényi református gyülekezet tagja szerint a gyermekmunkások gyakran jó szándékúan szerveznének ugyan programokat a gyerekeknek, de szakképzettség hiányában a foglalkozások „elúsznak".
- A képzésen rendszerbe szedték a gondolatokat, így megtudhattam, hogy a sok ötlet közül mindig egy motívumra koncentráljunk, és arra fűzzük fel az egész foglalkozást. Azt pedig a saját példámból tudom, hogy istenhite sokaknak van, de azt is hangsúlyozni kell, hogy Jézus él és ő a személyes Megváltónk. Lehet, hogy jól érzik magukat a gyerekek a nekik szóló vasárnapi istentiszteleten, de ha erre nem vezetjük el őket, akár a játszótérre is kimehettünk volna.

Fiúknak férfiak
- Nemcsak a gyülekezetekből hiányoznak a férfiak, hanem a gyermekek között végzett szolgálatból is - mondta az egyetlen férfi résztvevő.
- Leginkább nők foglalkoznak a gyerekekkel, pedig szükség lenne arra a fajta fegyelemre és jelenlétre, amit a férfiak tudnak nyújtani. A kisiskolások istentiszteletén rakoncátlankodó kisfiúkat is le kellene kötnie valakinek, de mindez csak úgy lehetséges, ha fiúi mivoltukban szólítják meg őket, erre pedig a virághajtogatás nem biztos, hogy a legjobb módszer - fogalmazott Kreisz Tamás. A csillaghegyi gyülekezet tagja szerint a kamaszokra is nagyobb figyelmet kellene fordítani, őket diakóniai szolgálatokkal lehetne megfogni.
- Hajléktalanoknak plédeket gyűjteni, ételt osztani, teát főzni: vagyis kézzel fogható dolgot csinálni együtt a fiatalokkal - ők ezek segítségével tudnák kötni a hitet és a mindennapi életet egymáshoz.

Bátorság!
Bátrabb szeretett volna lenni, és a kurzus végére az is lett - árulta el Hortiné Faragó Éva.
- A magabiztosságot elsősorban az előadók hozzáállásából, habitusából merítettem. Az óráink közvetítették az áldottságukat, és azt, hogy a gyerekekkel való foglalkozást nem munkának tekintik. A gyerekek ezt annyira megérzik, elsősorban nem is a módszereinkre reagálnak, hanem arra, milyen lelkülettel, hangulattal és milyen belső indíttatásból állunk ki eléjük. Itt tanultam meg azt is, hogy ha egy gyerek megjelenik halálfejes pólóban, akkor nem leszidni kell vagy megtiltani, hogy hordja, hanem elbeszélgetni vele erről. Egyébként is érdemes inkább rávezetni őket arra, amit szeretnénk nekik átadni, hiszen a jó kérdések elgondolkodtatják őket - mondta a dunakeszi gyülekezeti tag.

Magukat adják oda
- A gyerekek felé szolgálni alázatos és egészséges hitéletet kíván - erősítette meg Szabóné László Lilla valláspedagógus.
- A jó ötletek és az elméleti háttér biztosítása mellett szeretnénk nyomatékosítani a gyülekezeti tagokban azt is, hogy Isten nem is annyira azt használja, amit megtanulunk egy ilyen kurzuson, hanem az egész személyiségünket, ezért azt kell odaadni a gyerekek között végzett szolgálatra. A gyerekek ugyanis leginkább a szülők hitéből képezik le maguknak Isten országát. Ebbe a folyamatba kell egy gyermekmunkásnak bekapcsolódnia, és közvetítenie Jézus szeretetét, a vidámságot, nyitottságot, játékosságot - fogalmazott.

Újra és újra tanulni kell
Az emberek leginkább ötleteket várnak, de pusztán az ötletekből nem lehet megélni, mert ismerni kell a gyerekeket - tette hozzá a kurzus egyik vezetője. Ehhez pedig a gyakorlati tapasztalat mellett elméleti háttérre is szükség van, amelyet a pedagógia, a lelkigondozás és a fejlődéslélektan alapvetései biztosítanak - mondta.
- A résztvevők újból és újból megfogalmazzák, hogy magányosak ebben a szolgálatban. A lelkészek és a gyülekezeti tagok gyakran nem hiszik el, milyen nehéz, folyamatos és alapos felkészülést kíván, amit csinálnak. A gyermekmunkások sokszor elfáradnak, ezért szükségük van lelki töltődésre és bátorításra is. Jó lenne, ha a képzés igazi műhelymunkává válna, és akár további találkozók is követnék. Bizony, nem könnyű a mai gyerekekkel, lépést kell tartani velük. Minden életkornak megvan a maga hitfeladata, ezért az, ha gyermekként elvezetjük őket Istenhez, nem pótolja, hogy ifisként is el kell őket vezetni hozzá, amikor új kérdéseik lesznek. Mindig keresnünk kell a szívükhöz vezető utat, ezt mindannyian folyamatosan tanuljuk.

Az ötalkalmas gyermekmunkásképzés várhatóan ősztől újraindul. A szervezők várják a dunamelléki gyülekezeti tagokat, egy közösségből legfeljebb három főt, a gyülekezet lelkészének ajánlásával. A képzés díját a Dunamelléki Református Egyházkerület vállalja, a résztvevőket egyszeri regisztrációs díj (2500 Ft) terheli.

Jakus Ágnes