Álomföldön
Illés Lajos az Illés-zenekar névadója és vezetője volt, mégis számos dolgot lényegtelennek tartott, amit a mai világban nem engedhetne meg magának egy sikerre törekvő, menedzser típusú vezető: nem érdekelte például a pénz és a protokolláris kapcsolatok építése. Egyetlen legyintéssel könnyen lemondott dolgokról, csak azért, hogy a szépet válassza – meséli a zenész legidősebb fia, Illés Dávid. A református lelkipásztor szerint az édesapjának a szó szoros értelmében lételeme volt a zene. 
– Gyerekként az ajtón keresztül hallottam, ahogyan komponál az édesapám: énekel, zongorázik, fölveszi, meghallgatja, visszajátssza, egyszerűen érezni lehetett, hogy a szíve-lelke benne van abban, amit csinál.

Kicsit keserű
A gyerekek – Dávid, Áron és Bence – nem zavarták alkotás közben, mert akkor Illés Lajos átszellemülten csak a zenére koncentrált, ahogyan a fia fogalmaz már felnőttként: pont ott volt, ahol akkor lennie kellett neki. Pedig a zenéléshez nemcsak örömteli élmények tapadnak. A családi legenda szerint gyerekkorában az édesapja néhányszor nadrágszíjjal állt felette, hogy Lajost még jobban motiválja a gyakorlásra a zongorán.
– Édesapám egyszerű munkáscsaládból származott, nagyapám a Ganz-Mávag művezetője, nagymamám varrónő volt. Nagyszüleim elhatározták, hogy gyerekeiket taníttatni fogják, azért, hogy többre vigyék és ne munkások, hanem értelmiségiek legyenek. Édesapám ezért a műszaki egyetemen tanult tovább.

Válaszúton
Az egyetem azonban nem tűnt olyan izgalmasnak Illés Lajos számára, mint a zene, és úgy döntött, hogy az iskola helyett a zenét választja. Az Illés-együttes a kezdetekben iskolai, egyetemi rendezvényeken játszotta a Szabad Európa és Luxemburg Rádió hullámain érkező népszerű nyugati slágereket, majd később már saját szerzeményeiket adták elő. 1963 májusában egy koncert után „Hajrá, Illés"-sel özönlött az ifjúság a Thököly úton. Az egyik rajongó emléke szerint egy öregasszony megkérdezte, mi történt, itt az új miniszterelnök? Az Illés az életérzéseket, szabadságvágyat kifejező szövege és zenéje miatt hamar a hatvanas-hetvenes évek legnépszerűbb beat-zenekarává vált. A legismertebb a második Illés-zenekar volt, ahol az Illés-Szörényi-Bródy-Pásztory felállásban játszottak.

Valaki kell, hogy szeressen
Édesapám életében nagy változás volt, amikor édesanyámmal újra összeházasodott. A hetvenes évek közepén ugyanis elváltak, a nyolcvanas évek végén pedig ismét összeházasodtak – meséli Illés Dávid.
– Édesanyám akkor már református lelkész volt Mezőkövesden és környékén. Édesapám odaköltözött, és arra az időszakra tehető, amikor megérintett minket az egyházi zene is. Élete utolsó szakaszában húsz évet kántorként szolgált a Kövesd környéki gyülekezetekben, majd később több mint tíz évig Kisorosziban. Ez a zenei világ újabb korszakot hozott számára, hiszen megismerte a református énekeket, közelebb került a hithez, Istenhez. Számos olyan művet írt, amelyeknek az ihletettsége egyértelműen ezekből a gyökerekből táplálkozik. Ilyen például a Velünk az Isten oratórium, a Magyar ének, és a Betlehem csillaga.

Sose légy hitetlen
Illés Dávid szerint egy hívő ember nemcsak másként zenél, hanem mindent másképpen tesz az életében.
– Ez nem az ateisták lenézése vagy ítélkezés. Csak a hívő embereknél mások a célok, az értékek és az indíttatás. Másképpen és másért szólalnak meg a hangok. Édesapám sok slágert írt, de az utóbbi húsz évének munkásságában másfajta ihletettség fedezhető fel, és mások a témák is. Például a Magyar ének című oratórium a magyar költők hazafias és istenes verseit zenésíti meg, ebben már másfajta gondolkodás jelenik meg. Édesapám hosszú ideig bújta a könyveket, hogy mely versek kerüljenek a lemezre, ez nem ad hoc módon történt, hanem kutatta, hogy mi fér bele a csokorba. Mélyre ásott, kereste és megtalálta az értékeket. Olyan versek szólalnak meg az albumon, amiket előtte kevesen ismertek.

Tied e dallam
Illés Dávid maga is zenél a Szilágyi Dezső téri református gyülekezet zenekarában. A fiatalok, csak úgy, mint az őt kérdező riporter nekiszegezték a kérdést: milyen zenét szeret Isten? A lelkész erre hosszan válaszol, a felelet mégis egyszerű.
– Isten azt a zenét szereti, amit az ember igazán szívből írt. Mindegy, hogy ez a zene milyen stílusú, mert Isten a stílusokban is pártatlan. Ha manapság azt kellene énekelnünk a templomban, amit kétezer éve daloltak a keresztyének, bizony a fekete énekeskönyvünk is nagyon modernnek tűnhetne. Sokan azt gondolják, hogy a klasszikus zene sokkal inkább templomba illő, mint a modern zene, pedig csak egy a fontos, hogy a zene Istent dicsérje. Gyakran hallom, hogy a fiatalok olyan énekeket kántálnak, amiről maguk sem tudják, miről szól. A hívő ember egy bizonyos szint után már tud válogatni, és nem feltétlenül az után nyúl, ami csillog, hanem meglátja, hogy mi az értékes.

A pillangók szabadok
Az Illés-gyerekek természetesen Illés-dalokat hallgattak. Illés Dávidnak ezen kívül még Elton John dalai jutnak eszébe, ha a gyerekkort idézi.
– Mostanában a jazzt szeretem, mert ez szabadságot ad és az improvizáció örömét. Jazzt hallgatok, ha háttérzene kell, vagy ha utazom valahová. Néha jazzkoncertre is eljutok, és magam is zenélgetek. Ez örömöt ad és üdíti a lelket. Az egyházban léteznek fölösleges korlátok, a jó tradíciók mellett pedig vannak rossz, értelmetlen dolgok is, amelyek lekötnek, rabláncon tartanak minket. Nagyon fontosnak tartom, hogy egyvalakinek, Krisztusnak legyünk a rabszolgái, és ne tegyünk meg valami mást – munkát, élvezeteket, szexualitást, nemzetet, családot – helyette pótléknak. A szabadságon krisztusi szabadságot értek, hiszen Ő soha nem fog minket kihasználni.

Évek óta
Az Illés család évek óta tervezte, hogy koncertet szervez a Kossuth-díjas billentyűs-zeneszerző emlékére.
Most eljött az idő, Illés Lajos felesége, Makkai Lilla és fiai, valamint a művész pályatársai, tisztelői közreműködésével szeptember 22-én, szombaton a budapesti Papp László Sportarénában emlékkoncerten mutatják be a több mint négy évtizedet felölelő életművet az Ó, kisleánytól a Te Deumig. Szekeres Csaba, a koncert rendezője hangsúlyozta: az emlékest nem egyszerűen színpadi esemény lesz, annál sokkal több, végigviszi a közönséget az elmúlt negyven éven.

A fellépők között lesz Varga Miklós, Homonyik Sándor, Szvorák Kati, Kalapács József, a Bergendy fivérek, Malek Andrea, a Benkó Dixieland Band, Janicsák Vera, Tolcsvay Béla, Szakcsi Lakatos Béla, Szabó Előd, a csíkszeredai Role zenekar és a Liszt Ferenc Kamarazenekar.

Fekete Zsuzsa 
Fotó: Füle Tamás, illetve családi archívum