Mindent megveszünk
Ehhez hasonló mondatok hagyják el annak a szülőnek az ajkát, aki belekukkant gyermeke nyitva hagyott Facebook-oldalába. A fenti idézet néhány sor Tari Annamária Z generáció című könyvéből, amelyben a klinikai szakpszichológus azt is fejtegeti, hogy a szülő sok pénzt költ azért, hogy mindent megadjon gyermekének, így megveszi a legmodernebb kellékeket: iPodot, okostelefont, laptopot és a többit, azt pedig észre sem veszi, hogy egyre ritkulnak, végül pedig elmaradnak a családi beszélgetések. A Z generáció a 90-es évek eleje és az ezredforduló között született gyerekek megnevezése. Hogyan lehet közös nevezőre jutni és egy nyelvet beszélni a különböző korosztályoknak, erről is szólt a közelmúltban a Ráció, Generáció, Degeneráció elnevezésű konferencia Kecskeméten, a Méntelek-Hetényegyházai Református Társegyházközség szervezésében.

Kudarcra ítélt valóság?
Dobják ki a zsabós blúzt, felejtsék el a lózungokat, internetezzenek, hallgassák a fiatalok zenéjét, nézzék meg filmjeiket, és kérdezzenek – ezt javasolta előadásában a klinikai szakpszichológus a harminc felettieknek, vagyis az X generáció tajgainak, akkor, ha meg akarják érteni gyerekeiket, a digitális benszülötteket. Az első lépés a közös nyelv kialakításhoz az internet működésének és hatásának megismerése.
A szakember szerint az idősebbeknek el kell fogadni, hogy megváltozott a világ, és a régi típusú tekintély, bizalom és tisztelet fogalmai felülíródtak mára. A harminc felettiek poroszos tekintélytiszteletben nőttek fel, ahol a gyerek volt a tanuló, a szülő és a tanár a tekintélyszemély.
– Ezt a hierarchiát nem ugráltuk át, egyetemi hallgatóként nem mentünk az ügyvédünkkel a rektori folyosón az UV-t intézni, eszünkbe sem jutott a saját jogvédelmünk, más működéshez voltunk szokva, mint az Y, valamint a Z generáció tagjai. Mi, felnőttek olyan attitűddel szemléljük a mai helyzetet, ami a saját korábbi tapasztalatainkból származik, de szemléletváltásra van szükség. Boldogtalan felnőtt (tanár, szülő) az, aki úgy ítéli, hogy ha jól csinálja a dolgokat, akkor alanyi jogon jár neki a tisztelet. Ez kudarcra ítélt valóság – véli Tari Annamária.

A tejfelesszájú és a matuzsálem
Megtévesztő lehet, hogy a tizenévesek képesek úgy kommunikálni, mint a felnőttek, az érzelmi intelligenciájuk azonban a valós életkoruknak felel meg.
A mai kamaszok nagyon okosak, és kritikusak is egyben, más kérdés, hogy mit gondolnak erről a felnőttek – mondja a pszichológus.
– Az információs kor nagyban átírja a viselkedésünket. A netgeneráció tanulási modellje nem lineáris, mint a miénk volt, ami azt jelentette, hogy hallgattuk a tanárt, néztük a könyvet, kitöltöttük a munkafüzetet. Ma az asszociatív gondolkodás és tanulás jellemző. Az internetet használó diákok jobban emlékeznek az információ feltalálási helyére, mint a tartalmára. Ma egy mini adathordozón könyvtárnyi adat lehet, és más a fiatalok információ- és élményfeldolgozása. A gyerek a technikai eszközök használatában jóval előrébb jár, mint a szülei. Fordított szocializáció indult el, a fiatalabbak adják át az információt az idősebbeknek. Előfordulhat, hogy egy huszonéves többdiplomás fiatal a főnöke egy negyvenöt évesnek. Az idősebb azt gondolja a főnökéről, hogy az egy tejfelesszájú, míg a fiatal azt hiszi, hogy a beosztottja egy matuzsálem. A kétféle tudás konfliktusa generációs konfliktussá alakult.

Az elvárások
A mostani felnőtt generáció első igazi megméretése az érettségi volt.
Ma ez évekkel korábban megtörténik a fiatalok életében. Tizenöt évesen már kisérettségiznek, nyelvvizsgáznak, mellette sportolni vagy zenélni járnak.
Tari Annamária szerint a szülők nagy része úgy állítja követelmények elé a gyerekét, hogy nem veszi figyelembe a tényleges életkorát.
– Nem kell félni a nyelvvizsgától, úgyis mindig külföldi számokat hallgatsz, odamész, levizsgázol és kész – hallani a szülőktől, ami nem azért van, mert a felnőttek gonoszak lennének, hanem elfelejtik, hogy nekik tizennyolc évesen kellett azt produkálni, mint most a tizenkét éveseknek.

Ellopott gyerekkor
A szakember abban látja az egyik nagy problémát, hogy elvették a gyerekkort a kicsiktől, eredménycentrikussá, kis fogyasztókká nevelik őket és nem maradhatnak igazi gyerekek.
– A mai kis tiniknek elkezdtek olyan aggodalmaik lenni, mint a felnőtteknek. A tizenegy évesek a párkapcsolatuk miatt aggódnak. Ha megkérdezik őket, hogy mi a legnagyobb probléma a világban, azt felelik, hogy a globális felmelegedés és a terrorizmus, pedig ezeket a fogalmakat nem is kellene még ebben a korban ismerniük. A harminc feletti korosztálynak bármilyen gazdasági és társadalmi körülmények között, de megadatott a gyerekkor és jól kiszámítható íve volt az életüknek. Ha most valaki nem választ jó szakot a középiskolában és az egyetemen, akkor a munkanélküliségnek tanul. A Z generációs gyerek el sem tudja képzelni, hogy merre induljon.

Erotizált példaképek
Nemcsak a tanulás módja változott meg, hanem az életritmusunk is. Míg húsz évvel ezelőtt este kilencre otthon kellett lennie egy tizenévesnek, ma csodálkozva látja a szülő, hogy tizennégy éves lánya talpig sminkben éjfélkor indul bulizni.
– A „nagyon öreg" huszonkét éves idegbajt kap attól, hogy nem tud egy szórakozóhelyre beülni, mert mindenhol tizenöt évesek vannak.
Egy felmérés szerint a gyerekek 41 százalékának nincs példaképe, de talán ami még rosszabb, ha vannak ilyenek, akkor azok a szexualizált tinipopsztárok. A dalok erotizáltak és olyan világot sugallnak, amelyben az a legfontosabb, hogy mindenki fiatal, szép, vonzó és szexi legyen. A pszichológus szerint ezért is beszél sok 9-10 éves kislány arról az édesanyjának, hogy rondának érzi magát.

Digitális lábnyom
A kamaszok online élnek és mindenképpen internethez akarnak jutni. A 10-17 évesek 80 százaléka napi több órán át online. A szakember úgy véli, hogy a szülők nagy részének fogalma sincs, hogy gyereke mit csinál a neten. Vannak olyan fiatalok, akik akár napi 11 órát töltenek a gép előtt.
- Ha a szülő nem tudja, mi zajlik a világhálón, az nem azért baj, mert nem ismeri a gyereke titkait, hanem azért, mert az egy komplett másik élet. Virtuális evolúció zajlik, amit nem ismerünk. Létezik egy online világ, amit még csak kutatnak, a következményeit egyelőre nem lehet felmérni.
Az interneten látható karakterek, egofotók vagy vágyfantáziák nem a valóságot mutatják. Az online térben egy szorongó kamasz, akinek a hétköznapokban a hangját sem hallani, nagyszájú vagány lehet, egy jó családból származó szerény kislány pedig internetes közegében közönséges és könnyen kapható lánynak mutatkozhat. A net veszélye, hogy ami egyszer kikerült a világhálóra, az soha többé nem törlődik le onnan, nincs meg az emberek felejtéshez való joga – figyelmeztet a szakember. A netes tér agresszív, hatásvadász és rivalizáló, ahol a szabadságunk nem terjed ki odáig, hogy a rólunk kikerült információkat visszaszedhessük.
Tari Annamária szerint az offline, vagyis a valós tér, amiben élünk, szürkének tűnhet a virtuális világhoz képest, hiszen itt nincs avatárunk, és a Föld nevű bolygón vagyunk, ahol normális keretek között kell működtetni az életünket a szüleinkkel, barátainkkal, tanárainkkal.

Ott lapul a kulcs
Hogy mi lehet a megoldás az egyre nárcisztikusabbá váló világban, ahol szinte mindenki magával törődik és igyekszik lenyomni a másikat? A pszichológus így ír erről a könyvében: a Z generációs gyerekek olyan veszélyes helyzetben vannak, amiben a szüleik még nem voltak. Abban nem az internet és nem is a média a hibás, hogy egyes családokban az érzelmek feltárása és az őszinte kommunikáció sokszor már évtizedek óta kikopott a működésből. De minden technológiai fejlesztés többek között abban is segít, hogy ne lehessen észrevenni a problémákat. Nem tűnik fel, hogy nincs beszélgetés, hogy valójában a családtagok hónapok óta nem is tudják egymásról, ki hogy érzi magát a bőrében. Az információs korban úgy röppennek el a napok, hetek, hónapok, hogy észre sem vesszük, mennyi igazán fontos érzelmi szál érintetlen már egy ideje. Nem arról van szó, hogy száműzni kellene a gépet vagy a tévét, és arról sincs szó, hogy az „Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!" attitűdöt kövessük. És az időt sem lehet megállítani. De szülőként muszáj tudnia mindenkinek, hogy mi a valódi érzelmi helyzet abban a lakásban, amelyhez mindenki táskájában ott a lakáskulcs.

Fekete Zsuzsa