MIÉRT LÁTSZIK ELŐTTETEK HIHETETLENNEK, HOGY ISTEN HALOTTAKAT TÁMASZT FEL? EGYKOR ÉN IS ÚGY VÉLTEM, HOGY AMA NÁZÁRETI JÉZUS ELLEN SOK ELLENSÉGES DOLGOT KELL CSELEKEDNEM. MEG IS CSELEKEDTEM JERUZSÁLEMBEN, ÉS A SZENTEK KÖZÜL SOKAT BÖRTÖNBE VETTTEM, A PAPI FEJEDELMEKTŐL NYERT MEGHATALMAZÁS ALAPJÁN. SŐT, MIKOR MEGÖLTÉK ŐKET, SZAVAZATOMMAL HOZZÁJÁRULTAM. ZSINAGÓGÁRÓL ZSINAGÁGÁRA JÁRVA? GYAKORI BÜNTETÉSSEL KÉNYSZERÍTETTEM ŐKET JÉZUS NEVÉNEK KÁROMLÁSÁRA. ANNYIRA DÜHÖNGTEM ELLENÜK, HOGY MESSZE IDEGEN VÁROSOKIG ÜLDÖZTEM ŐKET. MIKOR EZÜGYBEN ÉPPEN ÚTON VOLTAM DAMASZKUSZ FELÉ, A PAPI FEJEDELMEKTŐL VETT MEGHATALMAZÁSSAL ÉS ENGEDÉLLYEL, DÉLTÁJBAN AZ ÚTON ÚGY LÁTTAM, ÓH KIRÁLY, HOGY A MENNYBŐL NAPFÉNYNÉL IS RAGYOGÓBB VILÁGOSSÁG SUGÁROZ KÖRÜL ENGEM ÉS UTITÁRSAIMAT. MINDNYÁJAN FÖLDRE ESTÜNK, S ÉN SZÓZATOT HALLOTTAM, AMELY EZT MONDTA NEKEM HÉBER NYELVEN: SAUL, SAUL, MIÉRT ÜLDÖ

ZÖL ENGEM? NEHÉZ NEKED AZ ÖSZTÖKE ELLEN RUGÓDOZNOD. KICSODA VAGY URAM? - KÉRDEZTEM. AZ ÚR PEDIG EZT MONDTA: ÉN VAGYOK JÉZUS, AKIT TE ÜLDÖZÖL. DE KELJ FEL, ÉS ÁLLJ LÁBADRA, MERT AZÉRT JELENTEM MEG NEKED, HOGY SZOLGÁVÁ ÉS TANÚVÁ RENDELJELEK ARRA NÉZVE, AMIT MOST LÁTTÁL, S AZOKRA NÉZVE, AMIKET MAJD KÉSŐBB JELENTEK MEG NEKED. KIVÁLASZTOTTALAK TÉGED, A TE NÉPED ÉS A POGÁNYOK KÖZÜL, AKIK KÖZÉ MOST VISSZAKÜLDELEK TÉGED, HOGY MEGNYISD SZEMÜKET, ÉS A SÖTÉTSÉGBŐL VILÁGOSSÁGRA ÉS A SÁTÁN HATALMÁBÓL AZ ISTENHEZ TÉRJENEK. VEGYÉK BŰNEIK BOCSÁNATÁT, ÉS OSZTÁLYRÉSZÜKET AZOK KÖZÖTT, AKIK MEGSZENTELŐDTEK A BENNEM VALÓ HIT ÁLTAL.

__________________________________________________________________________

 

Vasárnap meglátogattam az egyik lányomat, négy esztendős unokámat akartam köszönteni a születésnapján. Rég megvettem az ajándékot, a gyerekek számára átdolgozott bibliai történeteket tartalmazó, színes képekkel teli könyvet, de akartam még hozzá venni egy autót, aminek biztos örül. Ám az egyik üzletben egy kedves kis jószágra akadtam, melyet nem tudtam otthagyni. Két szeme csukva, két keze összekulcsolva, térdel – ahogy a kicsiket imádkozni tanítjuk. Ők ritkán fordulnak meg templomban, gyakran imádkozom értük, érinthesse őket valami módon az evangélium üzenete. Közben még az is megfordult a fejemben, talán mégse ezt kéne neki adni, hisz annyira kevés köze van a hithez.. Ó én kicsinyhitű! Mert amikor odaadtam neki, nem csupán örült, hanem szívem nagy gyönyörűségére, öt és fél esztendős nővérével együtt, énekelni kezdett:

 

Kis telefonom van nekem, két összetett kezem,

mit lenn a földön mondok el, Megváltóm hallja fenn.

Ha hívom őt barátomat, ő mindig válaszol,

felhangzik már, halló, halló, a szívem hallja jól…

 

Csodálkozva néztem a lányomra: - Te tanítottad meg nekik? - Nem, felelte ő, az oviban van hittan, beírattam őket, s a lelkész bácsi tanította nekik… De jó ráébredni, érezni, hogy Isten felel az imáinkra, és hogy vannak érinthető, küldhető, Szentlelke által elkötelezett szolgák…

 

MIÉRT LÁTSZIK ELŐTTETEK HIHETETLENNEK, HOGY ISTEN HALOTTAKAT TÁMASZT FEL? EGYKOR ÉN IS ÚGY VÉLTEM, HOGY AMA NÁZÁRETI JÉZUS ELLEN SOK ELLENSÉGES DOLGOT KELL CSELEKEDNEM. MEG IS CSELEKEDTEM JERUZSÁLEMBEN, ÉS A SZENTEK KÖZÜL SOKAT BÖRTÖNBE VETTTEM, A PAPI FEJEDELMEKTŐL NYERT MEGHATALMAZÁS ALAPJÁN. SŐT, MIKOR MEGÖLTÉK ŐKET, SZAVAZATOMMAL HOZZÁJÁRULTAM. ZSINAGÓGÁRÓL ZSINAGÁGÁRA JÁRVA? GYAKORI BÜNTETÉSSEL KÉNYSZERÍTETTEM ŐKET JÉZUS NEVÉNEK KÁROMLÁSÁRA. ANNYIRA DÜHÖNGTEM ELLENÜK, HOGY MESSZE IDEGEN VÁROSOKIG ÜLDÖZTEM ŐKET.

 

Pál apostol, mikor szóhoz jut, valóságos kérdéssel hökkenti meg hallgatóságát: MIÉRT LÁTSZIK ELŐTTETEK HIHETETLENNEK, HOGY ISTEN HALOTTAKAT TÁMASZT FEL?

Mindnyájuk kérdése, nincs ember, aki ne gondolkozott volna azon, mi lesz, hogyan lesz a halál után? És azért fontos feltenni, mert szembesít magammal, mit nem tudok hinni, épp mert saját eszem, tudásom, ismeretem, tapasztalásaim miatt, hihetetlennek látszik…

 

Egyik nap odaültem nézni a párom mellé a „Maradj talpon” című műsort. Az egyik kérdés ez volt: Mi a keresztények egyik legfontosabb dogmája? A játékos erősen gondolkodott, de a megadott betűk alapján sem tudta kitalálni a helyes választ: Feltámadás. De vajon a mi számunkra, akik tudjuk a választ, mit jelent? Csupán dogmává merevült alaptételt?

 

Megfogalmaztuk már a magunk számára, mi az hogy hihető, és mi az, hogy hihetetlen? Hogyan mondta Tertullianus? Hiszem, mert lehetetlen. Épp e lehetetlenség ad lehetőséget a hitre. Mit is jelent hinni? Lépni, mozdulni azért, ami számodra elképzelhetetlen, ami még nem is látszik, amit Isten ajándékozhat az embernek: „Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek… I.Korintus 2:9.

 

Pál apostol újra meg újra visszatekint. Egészen odáig, ahonnan, amiből egykor indult. Azokért teszi, akik, mint ő akkor, felháborítónak találták Krisztus önmagáról való kijelentéseit, s botrányosnak feltámadásról való beszédét. És mert képtelen volt őt Isten Fiának hinni, halálos gyűlölettel fordult ellene és követői ellen. A rosszul látó ember igaznak gondolhatja azt, amit mások felől lát, és akkor jaj azoknak, ha lépi is azt, amit teljes meggyőződéssel hisz…

 

MIKOR EZ ÜGYBEN ÉPPEN ÚTON VOLTAM DAMASZKUSZ FELÉ, A PAPI FEJEDELMEKTŐL VETT MEGHATALMAZÁSSAL ÉS ENGEDÉLLYEL, DÉLTÁJBAN AZ ÚTON ÚGY LÁTTAM, ÓH KIRÁLY, HOGY A MENNYBŐL NAPFÉNYNÉL IS RAGYOGÓBB VILÁGOSSÁG SUGÁROZ KÖRÜL ENGEM ÉS UTITÁRSAIMAT. MINDNYÁJAN FÖLDRE ESTÜNK, S ÉN SZÓZATOT HALLOTTAM, AMELY EZT MONDTA NEKEM HÉBER NYELVEN: SAUL, SAUL, MIÉRT ÜLDÖZÖL ENGEM? NEHÉZ NEKED AZ ÖSZTÖKE ELLEN RUGÓZNOD. KICSODA VAGY URAM? - KÉRDEZTEM. AZ ÚR PEDIG EZT MONDTA: ÉN VAGYOK JÉZUS, AKIT TE ÜLDÖZÖL.

 

Szabad észrevennünk, mennyire elevenen él Pál apostol szívében sok évvel ezelőtti önmaga, és a feltámadott Jézus Krisztussal való megrázó találkozás, a damaszkuszi úton. És mert egészen közel jött hozzá akkor, mennyei világossága nem csak legyőzte övéi ellen felindult, égető kérdésekkel teli szívét, hanem örökre rabja maradt ennek a megfoghatatlan erőnek…

 

Mi volt a vád, amivel megszólíttatott, amivel akkor szembesülnie kellett? Az, hogy nem látta, nem volt szeme arra, ami Jézus Krisztus által, isteni ígéret, jövendölés szerint beváltódott. MIÉRT ÜLDÖZÖL ENGEM? Ki kérdezi? Az, kinek végtelen hatalma, földöntúli világossága térdre esni kényszerítette. Istennek, - kinek nevében fegyvert ragadott, és másokat üldözött, - Fia állt elébe. Miért mert ellene lenni? Mert bátor és erős volt. De nem jól látott. Csak akkor ébredt rá, jelenlétében, mikor tehetetlenné lett, s elvesztette addigi látását, magabiztosságát.

 

KICSODA VAGY URAM? Mennyire összezavarodhatott. Már érzi, amit nem tudott, hogy Úr, hisz ereje térdre kényszeríti… Ha nem a megnevezhetetlen, akkor KICSODA Ő? Hát mégis igaz amazok bizonysága, akiket gyűlölt és üldözött? Hogy nem látta, hogy nem érezte, és jaj, mi mindent tett ellene? MIÉRT ÜLDÖZÖL ENGEM? – jogosan feltett kérdés. Nem akarta, de mégis Isten Szentje ellen indult a szíve… Mikor Krisztus követőit üldözte, azt hitte, teheti, azt gondolta, feladata és kötelessége. Ráébredt ki állította meg, ki szólította meg, érzi, többé nem mehet a maga feje után… NEHÉZ NEKED AZ ÖSZTÖKE ELLEN RUGÓDOZNOD…

 

Tudjuk mi az ÖSZTÖKE? Egy hosszú bot, melynek végén hegyes vas van. Ezzel tisztították meg az ekevasat és a csoroszlyát a ráragadt földtől, de ugyanakkor ezzel terelték vissza a botorul elcsatangoló jószágokat. Mivel hosszú volt, a bot hegye elérte a távolodó állatokat.

A közmondássá lett kifejezés értelme, hogy hiába ellenkezik az ökör, ha a nála sokkal erősebb tereli arra, amerre akarja. Mi nehéz? Az Isten felőlem elgondolt, engem céljai szerint valamerre terelő akaratával ellenkezni… Terve van velem, az életem valamire rendeltetett… Áldott állapotúak vagyunk, vagy csupán megterheltek azzal, amit lelkünkben hordozunk?

 

Aki a fát ülteti, az nem a fát táplálja a gyümölccsel. Kié a gyümölcs? A dióra éheseké. Azért szedik, értük verik le…Mivel áldott, kiért áldott az életünk? Mit látunk, mit nem látunk? Lehet rajtunk könyörülni? Szabaddá tenni életünk odaadására? Tudunk könyörülni másokon?

 

 

ERDÉLYI JÓZSEF 

                   DIÓVERÉS UTÁN

Üres a kert idestova,
a dió már le van verve...
Bús látvány most a diófa,
a gyümölcsfák fejedelme...

Derekasan rád járt a rúd,
ágas-bogas vén diófa!
Leveled is mennyi lehullt.
Nincs már szükség árnyékodra!

Óh, te szegény, lecsupált fa,
hogy hasonlítsz az emberre' -...
Minél jobban meg vagy áldva,
annál jobban meg vagy verve

 

 

 

Nemrég jelent meg a sokak által ismert keresztény szerző, Mika Waltari kis kötete. Alig 17 esztendősen írta, alkoholmissziót vezető nagybátyja kérésére. Maga is úgy gondolja később (erről ír az előszóban), van ennél jelentősebb, értékesebb könyve, hisz ifjú ember volt akkor. És igaz, ami igaz, de találhatunk benne olyan gondolatokat, amiért érdemes volt neki már akkoriban tollat fogni… Valós adatok és alakok alapján írta ezt a történetet. Egy vallásos családban nőtt ifjú kitörése, lázadása, menekülése az őt kegyes keretbe ölelő, féltő szeretet rabságából… Mit lát, mit érez, mit gondol ez a fiatalember, mikor távozik, menekül hazulról?

 

„Aarne mérgében a székbe rúg. Valójában Istent szeretné fonákon billenteni az összes apostollal együtt. …A szék még csak fel sem dől, s úgy megüti Aarne papucsos lábát, hogy fájdalmában ugrálni kezd….Minden hívőt rácsok mögé kellene zárni…Aarne Tammi megtanítja az egész világot! …Ifjúi ereje a sziklát is porrá töri… Ha végre tisztességesen meghallgatnák, összezúzná a hazugságokból tákolt meséiket! Gyűlöli a Bibliát:a kétértelműség válogatott gyűjteményét, amit gondolkodó ember csak kesztyűvel érinthet meg, ha nem akarja összemocskolni magát…”                         Mika Waltari – Isten elől menekülve                           

 

A lázadó fiú hajóra kerül, inasnak, matróznak, és a családjától távol, néhány esztendő alatt teljesen elzüllik… Az otthon maradottak semmit sem hallanak felőle. Édesanyja szüntelen

imádkozik érte és hazatéréséért. Míg a fiatalember rá nem ébred elveszettségére, esendő, nyomorult voltára… És ott távol, egy számára idegen, istenküldte ember mozdul érte, és az ő szava által, megérinti Isten szeretete…És akkor hirtelen, váratlan, mindent másképpen lát…

„… új szemet kapott a Mindenhatótól, és ebben a szemben mintha az isteni szeretet darab-kája is benne foglaltatott volna; mint tündérzárvány a frissen fejtett mélytengeri gyöngyben.”

És ezernyi kérdés ébred szívében „Már tudom, titkos erők dolgoztak bennem, talán ezért is tértem piszkos útra… Pedig ezek az erők hatalmas dolgokra ösztönöznek …!”

 

DE KELJ FEL, ÉS ÁLLJ LÁBADRA, MERT AZÉRT JELENTEM MEG NEKED, HOGY SZOLGÁVÁ ÉS TANÚVÁ RENDELJELEK ARRA NÉZVE, AMIT MOST LÁTTÁL, S AZOKRA NÉZVE IS, AMIKET MAJD KÉSŐBB JELENTEK MEG NEKED. KIVÁLASZTOTTALAK TÉGED, A TE NÉPED ÉS A POGÁNYOK KÖZÜL, AKIK KÖZÉ MOST VISSZAKÜLDELEK TÉGED, HOGY MEGNYISD SZEMÜKET, ÉS A SÖTÉTSÉGBŐL VILÁGOSSÁGRA ÉS A SÁTÁN HATALMÁBÓL AZ ISTENHEZ TÉRJENEK. VEGYÉK BŰNEIK BOCSÁNATÁT, ÉS OSZTÁLYRÉSZÜKET AZOK KÖZÖTT, AKIK MEGSZENTELŐDTEK A BENNEM VALÓ HIT ÁLTAL.

 

Vajon azok, akik ott Pált és különös bizonyságtételét hallgatták, miféle érzésekkel lehettek tele? Találkoztak Krisztussal? Szembesültek hamis önmagukkal? Mi terem, és kikért terem?

SZOLGÁVÁ ÉS TANÚVÁ rendelte Pált, aki egykor gyilkos indulattal üldözte övéit. Azokhoz és azokért küldte vissza, akik ebben az üldözésben voltak társai, akik egyetértettek vele, akiktől felhatalmazást nyert. Azokért küldték, kik megverhetik, megölhetik, börtönbe vethetik…

 

Mit tudhatnak meg Uráról, Krisztusról azok, akik hallgatják Pál visszaemlékezését? A király, a helytartó és az udvari elöljárók? Hogy él! Feltámadott! Van hatalma, Ő állította meg Pált! És számunkra is kiderülhet: akarata van mindenkinek az életére nézve. Azért indítja el Pált, amire rendelte az életét. Egy-egy vallomás által Isten Lelke rá tud ébreszteni a valóságra, láttatni tudja azt, amit nem látunk, meg tud ajándékozni a titkokkal, melyek rejtve vannak. És nem csak Pál szemét tudta megnyitni, hanem a látókká tettek által, mások is lehetnek látóvá.

 

Egykori könyvtári igazgatónőnk búcsúztatására engem kértek. Sokféle nyomorúságot megélt ember volt, olyan, aki az átkosban nem merte vállalni hitét, csak mikor a vallásellenes légkör megszűnt. Hamar nyugdíjazták betegsége miatt, de láttam őt párjával együtt, vasárnapról, vasárnapra templomba járni… Akkor már ritkán találkoztunk. Vajon megszabadult a lelkét terhelő félelmektől, önvádjaitól, önnön ítéletétől? Egyházi temetésére (katolikus volt), eljött minden kollégám, akik nem igen kérdeztek engem hitemről, és nekem ott arról kellett beszélnem, mit hiszek a bűnvallásról, megbocsátásról, életről, halálról, Isten országáról… Vajon mit láttathattam velük? Felelősek vagyunk, jaj, ha vak vezet világtalant - módon élünk.

 

Pálnak nem az alaptermészete változott meg, hanem lelkének töltése. Életének gazdája lett. Miért áll ott? Megnyitni Isten erejével a SZEMÜKET, hogy a SÖTÉTSÉGBŐL VILÁGOSSÁGRA vezesse őket, hogy a SÁTÁN HATALMÁBÓL AZ ISTENHEZ TÉRJENEK… Kiknek van szüksége arra, hogy VEGYÉK BŰNEIK BOCSÁNATÁT? Akik szembesültek, akik immár látják, hogy elveszettek bocsánata nélkül. KIVÁLASZTOTTALAK TÉGED – mondja Pálnak, ezt idézi Pál a király előtt… Miféle szó, miféle akarat, miféle elrendelés kötelezte arra, ami miatt ide került? Neki, aki egykor Krisztus híveit kegyetlenül üldözte, a megbocsáthatatlant bocsátották meg, érdemtelenül, irgalmas szeretet által szabadulást, örömöt, békét nyert. És utat…

 

Fridrich Schiller

                 AZ ÖRÖMHÖZ

                 részlet - Rónay György fordításában

 

…Ő a rúgó, ő az élet

Ösztökéje: az öröm;

Tőle, tőle jár a létnek

Óraműve bölcs körön;

Csíra szárba tőle szökken,

Mennynek napja tőle kél;

Szférákat hajt mély ködökben,

Hova látcső el nem ér…