Hány muszlim él Magyarországon?

Becslések szerint harmincezer. Nagy részük ide nősült és alapított családot, amikor hazánkban tanultak. Az utóbbi években Törökországból üzletemberek jöttek még ide. Túl sok muzulmán nem jön Magyarországra, inkább a keresztyének menekülnek el a muszlim országokból. Nem is gondolja a nyugati nagyhatalom, hogy a helybeli keresztyéneknek milyen rosszat tesznek, ha beleavatkoznak egy diktatúra életébe - a diktatúra ugyanis nem engedi a vallási ellentéteket érvényesülni. Irakból is el kellett menekülnie a keresztyéneknek Szaddám Husszein bukása után. Líbiában nincs komoly keresztyénség – bár vannak keresztyének, de nem nagy számban –, ám ha Szíriában a kormányt sikerül megbuktatni, akkor a keresztyének nagyon rossz helyzetbe kerülnek.

Hány magyar tért át az iszlámra hazánkban?

Megközelítőleg háromezren. Ez azért vitatott, mert hozzá lehetne számolni a feleségeket, akik keresztyének voltak, és egy idő után áttértek az iszlámra. Ez azonban nem ugyanaz az áttérés, mint hogyha valaki az egyetemen arab, török vagy perzsa szakon tanul, megismerkedik az iszlámmal, vagy ösztöndíjasként kimegy egy iszlám országba tanulni, és annyira megszereti az iszlámot, hogy áttér arra a vallásra.

Miért lehet megszeretni az iszlámot?

Csak néhányat a sok vonzó vonás közül. Az első dolog a Korán csodálatosan szép arab szövege, melynek hatása alól már Mohamed korában sem igen tudták kivonni magukat a zsidók és a keresztyének. Aztán az iszlám egyszerű és egyértelmű vallás, emberre szabott, ésszerű jellege van. Egy hagyományos mondásban ezt mondta Mohamed a híveinek: „Mi, a próféták mindnyájan, azt a parancsot vettük, hogy értelmükhöz mérten szóljunk az emberekhez." Az iszlám „értelméhez mérten" szólítja meg az embereket, míg a keresztyénségben sok az értelmet meghaladó elem. Gyakran viszont nem maga az iszlám vonzó, hanem a keresztyénség taszító azok számára, akik áttérnek. Általában ők mélységesen csalódtak a keresztyénségben.

Mi lehet a csalódás oka?

Az, amit az egyház képvisel, és ahogyan képviseli. Ha az egyetemi hallgató előtt a vallási tartalmak, az egyházi tanítások óvodás szinten jelennek meg, akkor az taszítja őt. Az iskolarendszer kiépült ugyan, de az egyházunk szellemileg leépült. Ma nem tud egyszerű, érthető szavakkal megszólítani akadémikust és falusi, templomba járó nénit egyaránt.

A muszlimok valószínűleg nem csalódtak ilyen módon a saját vallásukban. Miért?

Az iszlám sokkal súlyosabban kultúra, politikum, mint a keresztyénség. Most Goldziher Ignác naplóját olvasom, aki minden idők legnagyobb iszlámtudósa volt. Az orientalisták atyjának nevezik a muzulmánok is. Amikor Damaszkuszban tanult, megdöbbenve tapasztalta: egy egyszerű kereskedő is tudós teológus. Goldziher tanított a budapesti református teológián is. Több mint száz évvel ezelőtt azt kérdezi: hogy lehet, hogy az a vallás, amelyik a Szentírásra hivatkozik, ennyire elhanyagolja a Bibliát.

Tanulhatunk a muszlimoktól ebben?

A muszlimoktól ne tanuljunk semmit, reformátor eleinktől elég tanulni. Sok mindent átvettünk, nem is gondolja az ember, hogy mennyit – például az igés falitáblát. A gyrosárusoknál lehet látni, hogy Korán-idézetek vannak mindenütt. Más a muszlim ember viszonya a Koránhoz, mint a keresztyéné a Szentíráshoz. Ha a keresztyén ember viszonya olyan lesz a Szentíráshoz, mint a Koránhoz, akkor fundamentalista lesz az illető. Betűzget, szemezget a bibliából, „igéi vannak", és másnak tekinti a Szentírást, mint amire adta az Isten. Az biztos, hogy nem arra adta, hogy egy-egy szépnek tetsző mondatot összefüggésből kiragadva abszolutizáljunk aznapra, mert másnapra másik lesz érvényes. A Szentírás egésze érvényes az életünk minden napjára.

Azt nyilatkozta korábban egy interjúban, hogy az iszlám jelenlétének fel kellene ráznia a keresztyénséget. Ezt hogy értette?

Az iszlám rákényszerít előbb-utóbb arra, hogy komolyan vegyünk bizonyos keresztyén tantételeket. Pontosan azokat, amelyeket az iszlám bírál a keresztyénségben: Krisztus istenségét vagy a Szentháromság-tant. Ha megkérdeznénk egy átlag egyháztagtól, ő hogy érti a Szentháromság-tant, zavarba hoznánk vele, sőt, még a teológusokat is. Persze a teológián tanulunk róla, de annak az értékét, hogy Isten, aki egység, miért hármas tagozódásban jelenik meg, nem látjuk tisztán. A keresztyén hit Szentháromság-tanát görög filozófiai fogalmakba kényszerítjük, holott ez gazdagabb istenismeretet jelent az iszlám vagy a zsidóság monoteizmusánál.

Sok keresztyén nem találja a helyét a keresztyén kultúrában, miközben a muszlimok az iszlám kultúrában megtalálják a helyüket – függetlenül attól, hogy a saját hitükhöz hogyan viszonyulnak. Válhat erős kultúrává a keresztyén kultúra?

Van-e keresztyén kultúra? Mert, ugye, nincs keresztyén társadalom... Ha nincs keresztyén társadalom, a kultúra sem keresztyén igazán. Persze vonásokat hordoz magán, látszik rajta a hatása - a nyugati kultúra nem tudja megkerülni a keresztyénséget, bár igyekszik.
Az a probléma, hogy a keresztyénség túllépett önmagán. Az emberek túl vannak a keresztyénségen. Nem innen, hanem túl. Ha innen vagyunk a keresztyénségen, mondjuk nem hallottunk Krisztusról, azért nem hiszünk benne, akkor jöhet az evangelizáció. De amikor már túl sokat hallottunk Krisztusról, és azért nem hiszünk benne, akkor nem ér semmit az evangelizáció már mint műfaj. Az evangelizáció a 19. század végének egyik találmánya abból az időből, amikor a szociáldemokrata mozgalom és a marxizmus feléledt. Ez nem azonos az evangélium hirdetésével. Bizonyságot kellene tennünk, de nem úgy, hogy elmesélem életemnek történetét, kétesen értelmezve az eseményeket, és Istent belekavarva dolgokba, amelyekben nem úgy van ott, ahogy én elképzelem. Ezek hiteltelen valamik.

Hitelesebb lenne, ha a Szentírásból indulnánk ki?

Hiteles az lenne, ha a keresztyénség nagy témái úgy állítódnának a gondolkodó ember elé, hogy ne tudja megkerülni. Gondoljunk bele, Szent Ágoston miért lett keresztyénné – ha leszámítjuk az isteni dolgokat! Azért, mert olyan korban élt, amikor a keresztyénség olyan szellemi hatalom volt, hogy szembesülni kellett vele, és előbb-utóbb állást kellett ellene vagy mellette foglalni. De jelenleg nem jelenik meg a keresztyénség sehol; olyan, mintha nem lenne. Ezen kívül a református egyház súlyos erkölcsi válságban szenved.

Az iszlám ellenfél a keresztyénség számára?

Igen. Olyan vallás, amelyik tudatosan felvállalja a keresztyénellenességet. A Koránban kifejezetten keresztyénellenes kijelentések vannak. Polemizál a keresztyénséggel, a Szentháromság-tannal, a váltsághalállal. Azt, hogy Krisztus valóságosan meghalt a kereszten a bűneinkért, az iszlám nem ismeri el, és Krisztus közbenjárását sem. A keresztyénség alapvető tanításainak nyílt, egyértelmű tagadása jelenik meg a Koránban. Ilyen értelemben az iszlám nem támogatja a keresztyénséget, és a zsidóság sem. Ezeknek a vallásoknak megvan a maga terjeszkedő indulata, viszont ez nem azt jelenti, hogy amiatt kell félni az iszlámtól, ami miatt félnek tőle.

Miért félünk tőle?

Agresszívnak és intoleránsnak látjuk, holott az iszlám alapvetően nem az. Ha az ember odakerül egy iszlám társadalomba, akkor megdöbben attól, hogy mennyire mások a muzulmánok, mint amit a hírek mondanak róluk. Az iszlámmal kapcsolatos félelmeknek általában a tudatlanság vagy az ismerethiány az alapjuk. Százötven évig a muzulmánok hódoltságában éltünk. Ez az időszak nagyon sok negatívumot hozott, de hozott pozitívumokat is a magyarság számára. Mi, magyar reformátusok az iszlám vallási toleranciája miatt tudtunk elterjedni a török hódoltság területén, ezt ne felejtsük el. Vallásváltás zajlott: katolikusról reformátusra, és nem katolikusról az iszlámra. Az iszlám nálunk a hódoltság ellenére sem tudott gyökeret verni, míg a Balkánon igen. Katonailag el tudták foglalni az ország egy részét, be tudták szedni az adót, de az iszlám nálunk nem tudta megérinteni a lelkeket.

Mit jelent pontosan a dzsihád, és fenyeget-e ma is? A média hatása alatt érezhetnek fenyegetettséget az emberek...

Ami a médiából leszűrődik, az a napi politika; nincs története. Meg kell nézni, hogy hol vannak a terrorcselekmények, és mi célból vannak! Palesztina iszlám terület volt. 1948-ban létrehoztak ott egy államot, amelyik nem iszlám állam. Az arabokat a nyugat rettenetesen becsapta még az első világháború után. Számukra ez nagyobb trauma, mint Trianon nekünk – ugyanazok rendezték a határokat ott is. A muzulmánokat százszorosan megalázták, rettenetes visszaélések történtek. A terrorcselekmények borzalmasak, de a terrort mint végső eszközt nem most találták ki, és nem csak a muzulmánok gyakorolják.
A dzsihádot lehet szent háborúnak is fordítani, de annál többet jelent: erőfeszítést, áldozathozatalt a vallás érdekében, törekvést a vallás terjesztésére. Ez a tanítás eredeti értelmében történhet úgy, hogy a saját rossz tulajdonságai ellen veszi föl a harcot valaki, és azt próbálja kiküszöbölni, szélsőséges esetben háborút jelent, de az iszlám szerint védekező háborút szabad csak folytatni, terjeszkedőt nem – ma erről sokan hajlamosak megfeledkezni.

Jakus Ágnes