Ismét lehet pályázni a HEKS-nél roma fiatalok támogatására indítandó projektekre. A pályázat kizárólag a Magyarországi Református Egyház gyülekezeteinek szól, célja olyan programok támogatása, melyek a 0-18 éves hátrányos helyzetű, elsősorban cigány gyermekek és fiatalok felzárkózását, társadalmi beilleszkedését és készségfejlesztését segítik.
Bibliai alapokon nyugvó beszélgetések, őszinte és oldott légkör, hatalmas nevetések. Egy imádkozó női körben jártunk, ahol a gyülekezeti tagok nyíltan megbeszélik problémáikat és ténylegesen hordozzák egymás terheit. Néhányan azt mondják, el sem tudják képzelni az életüket az Anna-kör nélkül.
Időkapszulát találtak a református parókia felújítása közben - számolt be az egyik közösségi portálon Fodor Gusztáv lelkipásztor. A horganyzott acélkapszula négy különböző időből tartalmaz üzeneteket: 1784-ből, 1817-ből, 1830-ból és 1854-ből. A tiszaszentimrei lelkészházaspár izgalomtól remegő kézzel nyitotta fel a dobozt.
Földünk túlsó feléről érkeztek fiatalok a Pestszentlőrinc-Kossuth téri református gyülekezetbe, hogy segítsenek rendbe hozni a beázott parókiaépületet, ételt osszanak a rászorulóknak és bizonyságot tegyenek magyar kortársaiknak. Az ausztrál tiniket a hóesés, a magyar gyülekezetet pedig a fiatalok munkabírása ejtette ámulatba.
A Magyar Református Szeretetszolgálat pályázatot hirdet gyülekezeti akadálymentesítési programra további bekapcsolódni vágyó gyülekezetek részére. Még egy hétig lehet pályázni.
Európa-szerte várják a magyar fiatalokat önkéntes diakóniai szolgálat végzésére keresztyén gyülekezetek, intézmények és szervezetek. Hajléktalanok, idősek, fogyatékosok, gyerekek és menekültek között is végezhetnek tíz hónapos vagy egyéves önkéntes szolgálatot a 18-30 év közötti magyarok. Az érdeklődők január 31-ig adhatják le jelentkezésüket a református Önkéntes Diakóniai Év (ÖDÉ) Programirodánál.
Az igehirdetés mindig is prioritás volt a huszonöt éve megalakult gazdagréti gyülekezetben, amelynek születése és felnövekedése sokak számára példaértékű. Isteni kegyelem és emberi szolgálatkészség - erről beszélt portálunk mikrofonja előtt Lovas András, a gyülekezet vezető lelkipásztora, amikor a közösség eddig megtett útjáról faggattuk.
Az év végén lejárt a négy magyarországi református egyházkerület, az egyházmegyék, valamint a zsinatot alkotó és annak vezetői tisztségeit betöltő egyházi és világi tisztségviselők mandátuma. A hatévente esedékes választások november végén lezárultak. Az új tisztségviselőket az egyházmegyei, illetve az egyházkerületi közgyűléseken iktatják be szolgálatukba, addig a „régiek" ügyvivőként látják el feladatukat. Püspökszentelést egyedül a Tiszántúli Református Egyházkerületben tartanak, a másik három kerületben a már hivatalban lévő püspök folytatja a munkáját.
Békési Sándor kiváló, minden eddigi Sisi-könyvnél, filmnél, musicalnél érdekesebb és értékesebb monográfiáját történetesen a karácsony előtti napokban olvastam végig, a nem könnyű szöveg ellenére szó szerint egy ültömben.
Nagy István, sokaknak csak Pista bácsi közvetlenségével, humorával, szigorával és egyenességével már életében fogalom volt. A budapesti teológia homiletika-professzora január 3-án, szombat este tért vissza az ő Urához. Bárcsak maradt volna még, mondják sokan, akik szerették, és akiket szeretett - mert főleg utóbbi miatt hálásak diákjai, kollégái, tisztelői. Néhányukat arra kértük, osszák meg velünk, mit jelentett számukra Pista bácsi és az ő törődése, szeretete.
Mindig éreztették vele, hogy nem megbízható, de nem hagyta magát a víz alá nyomni. Igényes lelkész volt, akinek az igehirdetései korrektúra nélkül is azonnal nyomdába mehettek volna. Gondoskodó férfi volt, aki sokat törődött a gyermekeivel. Horváth Barna borsod-gömöri esperes megjárta a börtönt az ötvenes években, s bár ő maga nem írt regényt az életéről és megpróbáltatásairól, fia felnyitotta a családi levelesládát, belelapozott a belügy aktáiba, és megszületett az Emlékezni tilos című életrajzi kötet.
Miért búsong a magyar? - így is summázhatnánk a kérdést, amikor azt firtatjuk, miért elégedetlenkedünk, hiszen Magyarország gazdaságilag a világ legfejlettebb harmadához tartozik, és gyönyörű helyen, Európa szívében élünk. Pedig amikor a magyar társadalom helyzete és lelkiállapota kerül szóba, az esetek többségében lesújtóak a vélemények.
Az állam és egyház szétválasztásáról is szólt újévi beszédében Bogárdi Szabó István püspök. A Dunamelléki Református Egyházkerület január 5-i lelkészértekezletén az egyházvezető úgy fogalmazott: letelt a kegyelmi idő, azon kell gondolkodnia az egyháznak, hogyan tud minél egyszerűbben önfenntartásra berendezkedni. A püspök szerint csak az önállóság lehet az egyház szabadságának záloga, ellenkező esetben „kelletlen államhivatalnokká tesszük magunkat".
Belefeledkezős mesékre lenne szüksége a gyerekeknek, a bibliai történetek igazságát pedig olyan természetesen kellene magukba szívniuk, mint a levegőt – véli Miklya Zsolt költő. Az irodalom gyógyító erejéről, a „masszírozós meséről" és a férfiasság mibenlétéről is beszélt portálunk mikrofonja előtt az ötgyermekes édesapa, számos gyermekvers szerzője.
Elhunyt dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem homiletika-professzora, a nagykőrösi főiskola egykori igazgatója, hajdani kiskunhalasi lelkipásztor. Sokak Pista bácsija 69. életévében, 2015. január 3-án, szombaton tért vissza Urához méltósággal viselt betegség után. Búcsúztatása január 11-én, vasárnap 13 órakor lesz a kecskeméti református templomban.
A vallásszabadság a hétköznapi életben egészen jól működik. Minden vallás ünnepe hivatalos ünnepnapnak számít, ami így elég sok piros betűs napot jelent a naptárban. Most persze föl lehetne tenni a kérdést, hogy melyikben? - a jávaiban, az iszlámban, a balinézben vagy a kínaiban, de maradjunk annyiban, hogy abban, amit mi is használunk. Amelyikben az év január elsejétől december harmincegyedikéig tart normális esetben. Viszont Indonéziában épp a normális esetekkel szokott gond lenni, ott ugyanis ebben a közismert kalendáriumban rögtön öt újévet találunk.
Réges-régen, amikor még nagy rajongója voltam a fantasztikus irodalomnak, olvastam egy novellát az utazóról, aki az Álarcok Városába érkezett. A történet úgy maradt meg bennem, mint egy vers vagy egy álom: a részletekre nem emlékszem, csak az érzésekre, és arra a pillanatra, amikor a város lakói a karnevál végeztével megválnak az álarcaiktól.