Ha ifjúsági misszióról gondolkodnak, gyülekezeti otthonra lelt fiatalokat látnak maguk előtt - jelentették ki ifjúsági szervezetek képviselői és megyei ifjúsági referensek a Generális Konvent Ifjúsági Bizottságának novemberi találkozóján, Berekfürdőn. Szubjektív beszámoló Fodorné Ablonczy Margittól, a dunamelléki egyházkerület ifjúsági lelkészétől.
Idén véget ér a hatéves egyházkormányzati ciklus, melynek utolsó közgyűlését Kecskeméten, a 450 esztendős fennállását ünneplő kollégiumban tartotta a Dunamelléki Református Egyházkerület november 6-án. Bogárdi Szabó István püspöki jelentésében - a többi közt - a választások komolyságáról, az elmúlt időszak eredményeiről, az anyagi helyzet megszilárdulásáról, és az új gyülekezetek gyarapodásáról szólt.
Ruhát keresünk. Cipőt, sálat, szoknyát. Sminket – meg a „rúzs nőies" instant energiáját. És egy kissé Nórát – Ibsenét. Jobban belegondolva nemcsak egy asszonyról, hanem „asszonyok százezreiről" van szó. Rólad is. Vagy egy nőről, aki Te is ismersz. Indulunk a Vígszínházba. Sokáig utánagondolós darab lesz, nem árt tudni.
„Kalauzokra, segítőkre, útmutatókra van szükségünk. Nem az Institutio az élő víz, az csak útjelző tábla. Ha eljutottunk az élő vízhez, elvégezte szolgálatát.”Bogárdi Szabó István püspökkel, az új kiadás szaklektorával beszélgettünk.
„Az isteni igazság kimondása a legnagyobb személyre szóló szeretet. Ennél nagyobb féltéssel és őszinteséggel ember emberhez nem közelíthet" – Apostagi Zoltán írása.
Milyen lehet irodalmi kávéházba csöppenni az erdő mélyén? Pár napja a nyikorgó őszi cipőket túracipőkre cseréltük, és a kérdés nyomába eredtünk. Meg Áprily Lajos költőébe, aki Szentgyörgypusztától Leányfaluig gyalogolt a hegyekben, hogy meglátogassa jó barátját, Ravasz László nyugalmazott püspököt.
Gyakran halljuk az elkeseredett mondatot: én már senkiben, semmiben nem bízok. Bizalom nélkül azonban képtelenek vagyunk „működni” a világban. A legegyszerűbb példa a napi rutin része, ha a zöld lámpánál rálépek a zebrára, bízom benne, hogy az autósok betartják a szabályt és megállnak. A jövő évi református ifjúsági találkozó, a Csillagpont témája a bizalom. Vajon kiben, miben bízhatunk a 21. században, hiszen a bizalom törékeny?
Van-e még valami a legtávolabbi után? – kérdi Gueth Péter az indonéziai Celebesz szigetén járva. Megrendítő tudósítás arról a helyről, ahol a halált nem állapotnak, hanem folyamatnak tartják.
Ebben a városban komolyan veszik a szinkrón (21. századi) és diakrón (16. századi) elemek állandó párhuzamosságát - tapasztalataim egyszerűbb nyelvére lefordítva: múlt és jelen egymást erősítő jelenlétét.Petrőczi Éva hol komoly, hol játékos barangolásai Wittenbergben.
Mi tagadás, egy-egy jeles naphoz közeledve az ember elgondolkozik, vajon hogyan tudná maga számára a lehető legteljesebben megragadni annak lényegét. Ilyen a reformáció napja is.
Kihúzta a falból a megcsörrenő telefont, hogy végighallgassa, amit egy kisgyerek mond. Befogadta azokat az Isten-keresőket, akiket a hívő emberek sebeztek meg. Ott kezdte el az igehirdetést, ahol más abbahagyta. Könnyesre nevette magát az őt karikírozó paródia láttán. Gondolkodni tanított. Talán nincs még egy ennyire megosztó alak a református egyház igehirdetőinek sorában, mint az övé. Az éppen száz esztendeje született Farkas Józsefre emlékezünk.
Élete legfontosabb pillanatának tekinti, hogy börtönbe került. Barátai közül ő volt a legszerencsésebb, mert még mindig él. A rácsok mögött vett száznyolcvan fokos fordulatot az élete a kábítószer-kereskedő férfinak. Kovács Zoltán hosszú börtönbüntetése után ma már szabadon él, házas és csodálatos közösség veszi körül. Azt mondja, csak egyetlen út vezethetett ide.
Bombatámadás, a cári rendszer összeomlása, munkaszolgálat, emigráció – csak néhány fejezetcím a Genfben élő Teleki-házaspár élettörténetéből. Ha a történelemkönyvekből ismerős kategóriáknak tűnnek is, a grófi család otthonába bepillantva valósággal megelevenednek és át is értékelődnek. A történelem ugyanis családok élete, és a családoknak gyakran szűkösek a kiosztott szerepek.
Nem tudom, hogy került hozzám a könyv. Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban egyáltalán találkoztam volna vele. Egyszerűen csak ott volt a könyvespolcon, épp akkor, amikor "jó címekre" vadásztam. Eljöhetnél hozzám. Szerintem kecsegtető. Megvan benne valami jónak a lehetősége, azt hiszem.