Dinnye, zöldség, cukkini, karalábé, hagyma, kukorica, paprika, fűszer- és gyógynövények - amerre csak a szem ellát, gyönyörűen burjánzó, ápolt kert, mintha azt üzenné, minden az életről szól. Egy titka van - árulja el házigazdánk: szeretik a növényeket. Jaksa János nemcsak az üde zöld kertben kalauzol el, hanem bemutatja galambházának különleges lakóit is.
Az intézmények missziói kötelezettségeinek megfogalmazása egységes koncepcióban és az intézmények alkalmazottaival kapcsolatos hitéleti és képzési tervek kidolgozása.
Határok átlépése, de milyen áron? - ez volt a mottója az Európai Egyházak Menekültügyi Bizottsága nyári közgyűlésének. Kanizsai-Nagy Dórát, a református menekültmisszió vezetőjét a végrehajtó bizottság póttagjának választották meg a svédországi tanácskozáson. A konferencia a határok szigorításából adódó emberi kockázatokra és tragédiákra mutatott rá, valamint választ keresett arra, hogyan csökkenthető az emberi áldozatok száma.
Ha nyolcvanéves korotokig éltek, akkor addigra már harminc évet végigaludtatok, jó kilenc évig jártatok iskolába és írtatok leckét, és majd' tizennégy évet töltöttetek munkával. Mivel már hat év elment a kisgyerekkorra és a játékra, s mivel még tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy takarítsatok, főzzetek és gyereket neveljetek, legfeljebb kilenc évetek marad arra, hogy éljetek is.
Tizennyolc évesen kistiszteletes kisasszonynak hívták, amivel nem tudott mit kezdeni. Úgy véli, jobb lenne, ha csak húszéves kor felett kezdhetnék el a teológiát a hallgatók, és csak fokozatosan ereszkednének a mélyvízbe. Horváth Mariannal, a Károli Gáspár Református Egyetem ötödéves teológus hallgatójával beszélgettünk.
Ha egy grófról, báróról hallunk, fantáziánk rögtön valami mesebeli világba visz bennünket, látjuk lelki szemeinkkel a díszes hatfogatos hintókat, a báltermek forgatagát, a fényűző vacsorákat és a mozgalmas vadászatokat. De vajon ennyit jelent-e a nemesség? És mit jelent a XXI. századi közép-európai valóságban a nemesi név, van-e még becsülete, tekintélye a nemesi címnek - erdélyi grófok és bárók beszéltek erről a közelmúltban Tusványoson.
Férfias kihívás, teljesítmény, bajtársiasság - evezőlapátra cserélték az egeret és az aktákat a Dunakeszi Református Egyházközség férfiai. Szigetkerülő kenutúrára indultak, melynek végére igazi közösséggé kovácsolódtak. A dunakeszi reformátusok úgy vélik: a hit lényege a kapcsolat Istennel. Ehhez a bensőséges lelki világhoz, az érzelmekhez azonban nem ugyanaz az út vezet a férfiaknál, mint a nőknél.
A gyerekek azt mondják, mintha egy másik világba csöppentek volna, olyan helyre, ahol megértik őket. Ötvenhat táborozó, tizenkét magyar és hét skót vezető, valamint a háromfős konyhai személyzet közreműködésével valósult meg a HEBC, a hejcei angol bibliatábor. Egy héten keresztül mindennap négy angolóra, reggeli és esti áhítatok, valamint korosztály és nemek szerinti bontásban kiscsoportok alkották a program vázát.
Tizenkilenc gyermeket táboroztatott a szegénység és a májusi viharkár sújtotta Tornanádaskáról a Magyar Református Szeretetszolgálat. A borsodi településen 52 ház rongálódott meg, a gyerekek szerint azért, mert megsértették Istent.
Mindig nehéz olyan könyvről írni, melynek erős az utóélete, azaz megfilmesítették, mesehősök születtek belőle, képregény, Walt Disney-produkció, színházi adaptáció, musical és egyebek. Gyakran az eredeti mű homályba vész, és az utólagos hozzátétek erősebbek lesznek, jobban bennünk élnek az, mint az eredeti mű. Nincs ez másként Victor Hugo A párizsi Notre Dame című regényével sem.
A lényeg általában a részletekben rejtőzik. A sokszor nem evidens, szerényen megbúvó részletek mellett a rohanó ember hajlamos úgy továbbhaladni, hogy csak később tudatosul benne: valami fontosnak volt részese. A sok apró részletből lassan összeáll egy vagy több történet, a történetek pedig elkezdik formálni a történelmet.
Ahogy a mesékben sincsenek út nélküli célok, mi sem hihetünk másban, mint a célhoz elvezető utakban - erősödik meg bennem a gondolat a taliándörögdi református udvar szépségei között bóklászva. A Művészetek Völgye utakat rejt: az anyag útját a megformálódásig, az emberek útját egymáshoz, az alkotó és a befogadó útjainak kereszteződését, hidakat idegen népcsoportok között, a kultúrafogyasztóból a közösség részévé válás folyamatán keresztülvivő örvényeket, hágókat, melyek a forgatókönyvektől az életig vezetnek.
Válaszúthoz érkezett, révbe ért, rögös úton jár - csak néhány kifejezés azok közül, amelyekben testet ölt alapvető sejtelmünk és tapasztalatunk: az élet utazás. Ez a témája annak a kiállításnak is, amely Átutazóna címmel egészen vasárnapig látható a Művészetek Völgye egyik leglátogatottabb taliándörögdi helyszínén, a református udvarban. Vajon lehet-e a művészet missziós eszköz, és vajon mit adhatnak a reformátusok ma a kultúrára éhes látogatóknak? - erről kérdeztük Füle Tamást, a kiállítás megálmodóját és rendezőjét.
„Amikor megtapasztalom a diszkriminációt vagy lenéznek az emberek, először düh, harag van bennem, de ilyenkor Isten mindig rámutat arra, hogy én sem vagyok különb. Sokkal többel tartozom Istennek, mint amennyit el kell engednem embertársaimnak” - nyilatkozta portálunknak egy református roma diakónushallgató. Roma fiatalok részvételével tartottak emberi jogi képzést hazánkban nemrégiben.
„Afféle végrendelet ez, amit az ember maga után hagy - egy civilizáció lenyomata, ijesztő leírás, amely egyszerre szól az ipari termelés csodájáról és a hanyagságról, arról, hogy biztonságosan lehet emberi fogyasztásra alkalmas vizet, italt, folyadékot tárolni, és arról, hogy a technológia milyen gyorsan kioldja az ember felelősség-tudatát; üzenet ez arról, hogy egyszerre vagyunk tehetősek és szegények, hogy miénk a Föld és olyanná tesszük, mint a városszéli illegális szemétlerakót - legvégül arról, hogy a tenger már nem nyeli le az embernek ezt a pökhendi hányavetiségét."
A XXI. századi szekularizált világ társadalmi normái és bejáratott intézményrendszerei között talán jogosnak tűnik a kérdés: „Szükség van még egyházra?". Ezzel a címmel tartottak vitafórumot pénteken Tusványoson a Keskeny út ökumenikus missziós sátorban.
A legutolsó könyv, amit elolvastam, William Paul Young Keresztutak című regénye. Hamar „kiolvastam" (borsodiasan szólva) és utána büszkélkedtem egy ismerősömnek, hogy milyen szuper könyv és neki is el kellene olvasnia. „Nekem arra nincs időm"- hangzott válasz.
Valamikor 25 évvel ezelőtt néhány lelkes magyarországi és erdélyi fiatal úgy gondolta, elérkezett az ideje, hogy olyan dolgokról is beszélgessenek, amiről negyven évig nem volt szabad. Az akkori világmegváló gondolatok az évek során életszagúvá szelídültek, azonban ebből a folyamatból fejődött ki az, amit ma Tusványosnak nevezünk. Az idei jubileumi, 25. szabadegyetem és diáktábor mottója a „Történetekből történelem".
Csobánkai gyülekezetünkben van egy átlagosnak nem mondható család, akiket talán kevesen ismernek. Azért különlegesek, mert Isten különlegesen nehéz útra hívta, mondhatni kényszerítette őket. Kívülálló számára Kriszta, János és a gyermekeik története tragikusnak tűnik, ők mégis hálát tudnak adni Istennek mindenért.