"Berkesi Sándor volt az a tanárom, aki megtanított tanulni egy olyan korban, amikor káprázatos tehetségek is engedték rezignáltan fölre hullani azt, ami jó, igaz és szép."Október 31-én, a Reformáció Napján Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Károli Gáspár-díjat adott át Berkesi Sándor karnagy, zenepedagógusnak.
Ezzel az Ószövetségből vett jelmondattal nyitotta meg kapuját Kecskeméten a református templom mellett kialakított református információs iroda: a Református Pont.
Az ember már nem emberi életet, csupán biológiai termelőeszközt jelent, amelyből amúgy fölösleg van, bármikor bárki bevonható és kiiktatható. Hangja elveszett, arcvonásait senki sem nézi, vagy ha mégis, inkább csak lesajnálva. Szava a meg nem hallgatás csöndje, arca a tömeg-egyformaság. Ennyi, és nem több. Vagy mégis?
„Tudom, hogy az én Jézusom szegény volt, és peremen élt. Tudom, hogy lázadóként rabszolgahalálra ítélték, és keresztjére a politikai lázadó ítéletét írták fel. Ez Jézus, és ő az én Jézusom. Ezért ha kérhetem az urakat és a hölgyeket, odatúl és ideát, engedjék meg nekem, hadd szeressem ezt az én Jézusomat. Ne űzzenek tisztességtelen játékot, ne ébresztgessenek bennem rossz lelkiismeretet, ha nem bokázok a szegények fölött jajongó új elit álságos tapsikolására.” Beszélgetés Bogárdi Szabó István püspökkel az egyház feladatáról, reformációról, politikáról, hatalomról - egy kávé mellett.
A magyar nép eddigi és ezt követő lelki megújulásaiért adtak hálát október 27-én, vasárnap a csömöri reformátusok. Az ünnepségen felavatták id. Deák Ferenc és Vörös Ákos fafaragó művészek emlékművét, amely a Magyarországi Református Egyház címerének szimbólumait, illetve a magyar történelem lelki megújulásának évszámait ábrázolja.
Fáradhatatlan, elhívott, erős hitű, gyakorlatias, engedelmes lelkipásztor volt, aki Isten dicsőségére és embertársai javára élt. A kitelepítésben templomot épített. Félelem nélkül élt, még akkor is, amikor üldözötteket bújtatott, vagy őt magát hurcolták meg. Teret neveztek el Dobos Károly református lelkészről a Pest megyei Nagykovácsiban vasárnap.
Az öregség szépségéről, értékéről, veszteségeiről és méltóságáról ír címoldalas írásában Eszenyeiné Széles Mária. A lap vezércikkét ezúttal Csűry István püspök jegyzi, írásának címe: Kicsoda vagyok én? A Szegletkő-oldalon A Lélek csendje és a Hiszem és vallom rovatok jelentkeznek.
Diákjai azt mondják róla, hogy tőle kapják a legéletszerűbb gyakorlati útmutatásokat a gyülekezeti szolgálathoz. Óráin bepillantást enged a református egyház legnagyobb vitáiba, azokba, amelyekről nem szólnak a tankönyvek. A diplomatikus távolságtartás nem az ő világa, egész személyiségével jelen van a diákok között. Nagy István lelkipásztor, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskola volt tanára szerint nincs nagy titok: a keresztyén pedagógus értéket képvisel, életvitele pedig normális. Ennyi lenne?
Több mint negyven éve tart az Aszad-rezsim Szíriában. A hullámokban feltörő ellenállás legújabb és eddigi leghosszabb fejezete két és fél éve kezdődött, amikor a civil lakosság jelentős része az utcára vonult az elnyomó rendszer elleni tiltakozásul. A harcok elfajultak, eddig becslések szerint több mint kétszázezer ember veszítette életét. Síiták, szunniták, kurdok, keresztyének, a helyszínen tartózkodó külföldiek, nők, férfiak, gyerekek, fegyveresek és civilek. Megannyi igazságérzet, érdek és vágy roppantja össze a Föld egyik legszebb és legrégebbi országát, ám a megismételhetetlen emberéletekben egy közös: a szenvedés.
A magyar szabadságharcosok felfedték a világ előtt, hogy a kommunizmus ki- és megjavíthatatlan, mert semmibe veszi az egyént, annak szabadságát és semmilyen erőszaktól nem riad vissza. Nemcsak az Istent, hanem teremtményét, a szabad akaratú embert is tagadja, s ha tér nyílik előtte rabigába hatja vagy megsemmisíti. A világra szabadult apokalipszis erői a nemzeti szocializmus után a nemzetközi szocializmus képében is megérkeztek Magyarországra, hogy három év után bekebelezzék a magyar világ függetlenségét és szabadságát az azt védelmező erőkkel együtt – mondta a miniszterelnök az október 23-i ünnepségen a budapesti Hősök terén.
Régi és különleges kapcsolat fűz a Cegléd-ugyeri gyerekekhez és pedagógusokhoz. Egész életemet gyerekek között töltöttem, sok öröm és nehézség ért pályámon, de olyan kihívásokkal, mint amit az ottani tanítók, tanárok naponta átélnek, még nem találkoztam. A gyermekek szegények, számos nehézséggel kell megküzdeniük a családjukban, és nagy feladat elé állítják a velük foglalkozó pedagógusokat is. Mégis minden napon megcsillan a fény, amelynek táplálója az akarat, a szeretet és a hit.
Egészen néhány évtizeddel ezelőttig magától értetődő pátosz lengte körül a lelkészeket, akiket - legalább illendőségből - a legtöbben tiszteltek. Ma már gyakran tapasztaljuk, hogy azokat tisztelik az egyháztól távol levők is, akik valamilyen nagyon is emberi tulajdonságukkal tűnnek ki. A lelkészi pályára készülő budapesti teológushallgatók között is akad, aki leendő munkaeszközként tekint a dzsúdószőnyegre vagy épp a zsonglőrbotra. Öt különleges fiatal mesélt nekünk hobbijáról és arról, milyen lelkész szeretne lenni.
Próbatétel? Mindent én rontottam el? Mikor hibáztatható valaki a válása miatt és mikor nem? Milyen a jó segítség a váláskor? Vajon kell segítség a külön élést kezdeményező félnek is? A válásról szóló sorozatunk második részében Komlósi Piroska pszichológus arról is beszél, hogy a válásban ötven-ötven százalékban részesek a felek.