Ahogy meglátta Budapest fényeit a repülőgépről, Franklin Graham azért imádkozott, hogy Isten áldja meg a magyar fővárost. Az igehirdető a Parókia portálnak adott exkluzív interjúban arról is mesélt, miért lépett világhírű édesapja nyomdokaiba, mi köze a keresztyéneknek a politikához, és hogyan vezetett az útja nemrégiben egy polgárháborús övezetbe.
Egyike lehettem a legszkeptikusabb embereknek a Reménység Fesztivállal kapcsolatban. Utáltam a kultúraidegen kék amerikai mosolyos plakátot. Aggódtam a tömeghatástól, a gerjesztett „szent indulatoktól", a mögötte álló biznisztől, ódzkodom a nagynevű prédikátoroktól és amerikai evangelizátoroktól. Féltem, vajon melyik felekezet uralja le a lelkiségét az alkalomnak...
Százezren voltak jelen a rendszerváltás nyarán a Népstadionban Billy Graham evangelizációs összejövetelén. Mától három estén az akkori hallgatóság gyermekei és unokái a világhírű evangélista fiát, Franklin Grahamet hallgathatják meg, aki újra elhozta a reménység üzenetét Magyarországra.
A romlás városától a mennyei városig vezet a zarándok útja. Vállán súlyos terhekkel lépdel előre. Egy kérdés hajtja, űzi: vajon mit kell tennie, hogy üdvözüljön. Miközben az jár a fejében, hogyan juthatna el a kitűzött célig, nem hagyják nyugodtan terveket szövögetni.
„Amikor a nevelőszülőkhöz került nyolcéves kislány elbúcsúzott a hittancsoporttól, azt mondta, azért tud továbblépni, mert amikor még óvodás korában imádkozott, Isten mellé lépett. Tudja, azóta vele megy mindenhová."
Amikor bár nagyon is jól tudjuk, mit kellene tennünk, helyette mégis látszólag (sem) fontos, esetenként valóban fölösleges dolgokkal töltjük ki az időt...
Táncban, önkéntességben, anyanyelvben és vallásban közösséget alkotni és egyszerre lépni nem kis feladat. Ha sikerül, az felemelő élmény. Több ezer határon inneni és túli magyar reformátust mozgatott meg az idei Református Zenei Fesztivál, amelyet a rendezvény történetében az eddigi legsikeresebbnek tartanak.
A karácsony és a húsvét mellett a pünkösd jellegtelennek tűnhet. A hosszú hétvége sokakat inkább a szabadba, mint a templomba csábít, a családok nagy meglepetésektől és ajándékoktól mentesen ünnepelnek.
Egyszer esik, máskor tűz a nap, a szél nemcsak felüdít, néha vihart is hoz. A kiszámíthatatlan időjárás jól illik a pünkösdhöz, hiszen sokszor mi magunk sem értjük, hogyan munkálkodik bennünk a Szentlélek.
A lényeges dolgokban egység, a nem lényegesekben szabadság és mindenben szeretet – ez a vezérelve a Közép- és Kelet-európai Missziói Tanulmányi Intézetnek, ahová nemcsak hazánkból és a környező országokból, hanem más kontinensekről is érkeznek tanulni vágyók, több ezer kilométerre maguk mögött hagyva családjukat.
A Szentháromságban a Szentlélek a Hamupipőke. Az Atyát és a Fiút mindig elvisszük a keresztyén ünnepekre, Hamupipőke meg otthon marad – mondja egy ír teológus professzor. Pedig Szabó István püspök szerint nem kellene, hogy ez az ünnep mostohagyerek legyen, hiszen a pünkösd „Isten eksztázisa".
Jótékonysági koncertet rendez a Károli Gáspár Református Egyetem Krasznahorka váráért. A felvidéki vár március 10-én égett le, a környéken több ezren nézték tehetetlenül, ahogyan elpusztul az Andrássy család egykori palotája.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint Magyarország két évvel ezelőtt a gyógyulás útjára lépett, s ennek jele, hogy az Országos Onkológiai Intézetben az egyik legkomolyabb betegséget mostantól új épületben tudják legyőzni. Az új épületet egyházi vezetők avatták fel csütörtökön.
Valahol Dél-Afrikában, a külvilágtól elzárt helyen fegyveresek raboltak el magyar diákokat – legalábbis egy szimulációs játékban. A református egyetem joghallgatói egy világversenyen lázadó csapat szerepébe bújtak, háborús bűnösöket védtek és ítéltek el, és egy életre megtanulták: az ügyet sosem lehet megoldani.
A templomajtó már beragadt, olyan rég nem lépett be rajta senki, úgy kellett kifeszíteni – mesélik a helyiek. Aztán valami megváltozott, felpezsdült az élet, amikor gyerekház és tanoda kezdte meg működését a 635 lelkes baranyai faluban. Az uniós pénz már elfogyott, a ház kapuja azonban továbbra is nyitva áll.
Az országot szétszakíthatták, de a magyar reformátusok összetartozását egyetlen politikai döntés sem szüntethette meg. - Május huszonkettő szépsége, Rilke szavaival élve, el ne fedje-fedhesse az iszonyatost! Nem engedhetünk a huszonkettő igei igazából - szólít fel egy határon túli református lelkész.
A magyar társadalom valódi és színlelt érdektelensége arra terelné az ügynökkérdést, hogy iratmegsemmisítők végezzék el a múlt lezárását – mondta a dunamelléki református püspök a Hogyan üldözzünk egyházakat? című könyv bemutatóján.
„Van az oldalamon egy luk, ahol bemegy az ének, pedig semmi más nem hatol át erős páncélzatomon. Az ének azonban mindig fölkavar, megmozgat, és kiborít belőlem mindent, legelőször a könnyeket.” Extravagáns, szokatlan mégis hagyományőrző - így láttuk az idei Református Zenei Fesztivált.