Nagyon kicsi közösség a mi református egyházunk ahhoz, hogy ennyire szerteágazó, egymással egyet nem értő lelkészek és irányzatok uralkodjanak benne. Kár a megosztottság, de tény. Arra lenne szükség, hogy letegyünk a magunk szellemi munícióját a másiké mellé, és párbeszéd alakuljon ki. Jó lenne, ha az egyházi beszéd deklaráló módból beszélgető móddá alakulna. Ezért írok.
A canterbury-i érsek ősszel nyugdíjba vonul. Az utód kiválasztásának folyamata hónapokkal ezelőtt megkezdődött. S bár a jelöltek versengése nem mentes a túlkapásoktól (az egyik jelölt mellett a The Times napilap is síkra szállt), az biztosan nem mondható el, hogy a jelöltek céljai, tervei, programja ismeretlen maradna, a választás zsákbamacska lenne.
Amikor a francia állam születésének, illetve a katolikus vallás felvételének másfél évezredes évfordulóján, 1996-ban a pápa Reimsbe látogatott, a városi tanács úgy döntött, részt vállal a miséhez szükséges installáció finanszírozásában. A bíróság azonban hatályon kívül helyezte a helyhatósági határozatot, mondván, az állam és az egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény tiltja közpénzek vallási célú felhasználását.
Az elmúlt vasárnap (február 18.) a Romániai Református Egyház némely gyülekezetében az RMDSZ kampányolt, másokban a "Tőkés-párt." (A kivételnek, ezúton is, tisztelet). Sőt, értesüléseim szerint, egyik kolozsvári templomunkban istentisztelet végeztével a lelkész - a parlamenti választások ügyében tanúsított buzgalma hevében - azt is kijelentette, hogy "a másik fél most elmehet, nekünk még dolgunk van." Egyszerre tragikus és groteszk ez a kolozsvári és erdélyi református panoráma. És nagyon félek, hogy ez még csak a kezdet. Félek, ha nem vigyázunk, bekövetkezhet a legrosszabb: hogy a templomba igyekvő híveink majd sandán és gyanakodva fürkészik egymást, hogy kiderítsék, kinek áll inkább jobbra, és kinek inkább balra a sapkája. Meg a szíve csücske. Félek, hogy némely templomunkon ezentúl a csillag (kakas) helyén tulipán, más istenházán meg kokárda fog virítani, a hasadt gyülekezetek pedig - fél ilyet, fél olyat alkalmazva - majd a tul-ko jelét szerelik a gomb fölé, magasra emelve ekként a erdélyi vallásbéke multikulturális szimbólumát. Nem hiszem, hogy a templomban nyugalmat kereső emberek - éppen böjt idején - ilyen cirkuszokra vágynának.
Az alábbi sorokat akár nyílt levélnek is szánhatnám mindazok számára, akik a politika eszközeivel harcolnak azért, hogy visszakapjuk - az erdélyi közállapotokat oly híven tükröző - egyházi épületeinket. Mindazonáltal a Kis Tükörnek nem csak az erdélyi olvasótáborához intézem szavaimat.
A Magyarországi Református Egyház /továbbiakban:MORE/ tagjai a Reformátusok Lapja 2002 szeptember 29-i számának1 utolsó lapján megjelenő Hírek c. rovatban olvashattak arról, hogy a magyarországi egyházak vezetői október 1-én egy nyilatkozat aláírásával készülnek elfogadni az Ökumenikus Charta /ÖC/ nevű dokumentumot. Ha valaki ezt nem olvasta, akkor a MTV 1-ből és a napi sajtóból értesülhetett arról, hogy ez az esemény október 1-én demonstratív körülmények között megtörtént.Majd 2002 okt. 13-án megjelent a Reformátusok Lapjában egy cikk: „Aláírták az Ökumenikus Chartát - Az egységes Európa nyelve : a keresztyénség" címen2 , melyben a cikk írója nagy lelkesedéssel beszámol az ünnepi alkalomról, s egyben a gyülekezeti tagok figyelmébe ajánlja, hogy - legalább utólag -tanulmányozzák az aláírt Charta szövegét.
(kis konfesszió) Tisztelt olvasóim! Közéleti kérdések dolgában nem vagyok az úton-útfélen megszólalók fajtájából való. Sőt, belátom, inkább abból a fából faragtak, melynek épségét gyakorta a "ne szólj szám, nem fáj fejem" nevű alattomos szellemi penész veszélyezteti. Másfelől pedig, mentségemre az ilyenszerű megszólalások nem biztos, hogy kedveznek a csendet igénylő, elmélyültebb munkáknak. Ahhoz viszont, hogy egy ideig könnyebb legyen az álmom, minden bizonnyal hozzásegítenek.
KözelképBalog Zoltán 1958-ban született Ózdon. A kitűnő érettségi után a lelkészcsalád sarja egy évig betanított esztergályosként dolgozott. A református teológusi diploma megszerzése után Maglódon tevékenykedett lelkészként. A rendszerváltozás idején ismerte meg a fideszeseket, azóta tart a jó kapcsolat, bár nem tagja a pártnak. A Budapesti Református Hittudományi Egyetemen tanított Újszövetséget és bibliai görög nyelvet. 1991 és 1994 között a Fidesz-frakció egyházpolitikai tanácsadója. Közben a Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetének tudományos munkatársa egészen addig, amíg a Budapest német ajkú református egyházközségének megválasztott lelkésze nem lett. 1998-ban a miniszterelnök személyes főtanácsadója. Elvált, majd újra nősült. Feleségével öt gyereket nevel.
Emlékszem, hogy egyszer nekem, csak nekem, egy politikus elmagyarázta, hogy miképpen fognak a határok légiesülni, de a történet valamikor huszonnégy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Vértesacsára költöztünk és a Pödör Andreáék egy cirmos macskát ajándékoztak nekünk.
Ahogy közeledik hozzánk az Európai Uniós tagságról történő népszavazás napja, egyre többen hiányolják ehhez a fontos döntéshez nélkülözhetetlen előzetes tájékoztatást.
Már hónapokkal a kedvezménytörvény érvénybe lépése előtt eldöntöttem, hogy a lehető legkorábbi időpontban beadom a kérelmet. Nem a kilátásba helyezett kedvezmények miatt, hanem önmagam miatt.
Ha bajban vagy, ködösíts!(Halgren megoldása; Murphy törvénykönyve, 114. o.)Aki ködösít, bajban van.(Tubes-féle folyomány)
Az utolsó utáni pillanatban ugyan, de a nov. 3-i Reformátusok Lapja közölte az egyházi tisztújítás püspök- és főgondnok-jelöltjeinek tömör bemutatkozását. Az nem világos, mi szükség volt egy ilyen horderejű és egész egyházunkat érintő kérdésben az írások terjedelmét 30 sorra korlátozni. Akármi is volt az ok, az alábbiakban a 15 jelölt bemutatkozását fogom néhány szempont alapján értékelni (Bölcskei Gusztáv okt. 27-i írását más műfaja miatt figyelmen kívül hagytam).
Néhány református szempont a római katolikus egyház Hittani Kongregációja által szerkesztett és II. János Pál pápa által 2000. augusztus 6-án aláírt és szeptemberben nyilvánosságra hozott dokumentum értékeléséhez.
Az eredeti dokumentum magyar fordítása ITT OLVASHATÓ