A küldetés útján induló keresztyénség előtt ajtók-kapuk nyíltak, s az élő hit gyorsan terjedt mindenfelé. Pedig voltak az áradó életnek nagy belső nyavalyái, amelyek vészesebben bénították előrehaladását, mint a külső gátlások, a konok világ felhorkanásai, az üldöztetések. Most éppen a belső bajokból kell kiindulnunk, hogy az egyházkormányzás és a hitbeli ébredés egymásba fonódó szálait szétfejthessük.
Tulajdonképpen most az alázatosságról szeretnék írni, és ebben a kérdésben a legtöbbet mond címként ez a kifejezés: Kána. Ennek jelentése: alázat. Ha valaki önként száll alá magasabb helyzetből alacsonyabba, akkor ez alázat; képletesen, de a valóságban is ezt tette Zákeus. De ha valaki akarata, sőt a törvényes rend ellenére végzi ezt a mozdulatot, akkor ez már zuhanás lesz, belső tartalma szerint lezüllés.
A reformáció nem csak évente visszatérő ünnepe, de örökzöld témája is a protestáns egyházaknak. Érdemes lenne felmérni, hogy a "reformáció" szót hallva, mire gondolnak lelkipásztoraink vagy egyházunk tagjai.
"Az ingyen kegyelemből való megigazulásban két dolgot kell különösen szem előtt tartanunk, még pedig, hogy a maga teljességében és sértetlenül megmaradjon az Úrnak dicsősége; a mi lelkiismeretünk pedig csendes nyugalommal és derült békességgel állhasson meg az ő ítélőszéke előtt" - olvassuk A keresztény vallás rendszerében.
"A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.Jézus így válaszolt:Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is azt kívánja, hogy ilyenek legyenek az őt imádók. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."János 4, 20-24.
Kedves Szülő- és Pedagógustársaim!Talán ti is feltettétek már magatokban a kérdést, vajon veszélyesek-e a Harry Potter könyvek, amelyeket szinte nem lehet letenni?
A Szentírás a tiszteletet, a tiszteletadást, tehát a másik teremtettségének és ebből fakadó különös értékének az elismerését az istenfélelemmel, sőt Isten szentségével kapcsolja össze. A Tóra-liturgiának is tartott 15. zsoltárban Dávid fölteszi a kérdést: „Uram, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden?" A negyedik versben így válaszol: aki „tiszteli azokat, akik az Urat félik."
A brutalizált polis keresztény polgára a Hegyi Beszédet tekinti, tekintheti, tekinthetné a saját - egyéni és környezetéhez fűződő - életvitelére érvényes alkotmánynak.