Amikor a francia állam születésének, illetve a katolikus vallás felvételének másfél évezredes évfordulóján, 1996-ban a pápa Reimsbe látogatott, a városi tanács úgy döntött, részt vállal a miséhez szükséges installáció finanszírozásában. A bíróság azonban hatályon kívül helyezte a helyhatósági határozatot, mondván, az állam és az egyház szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény tiltja közpénzek vallási célú felhasználását.
Az elmúlt vasárnap (február 18.) a Romániai Református Egyház némely gyülekezetében az RMDSZ kampányolt, másokban a "Tőkés-párt." (A kivételnek, ezúton is, tisztelet). Sőt, értesüléseim szerint, egyik kolozsvári templomunkban istentisztelet végeztével a lelkész - a parlamenti választások ügyében tanúsított buzgalma hevében - azt is kijelentette, hogy "a másik fél most elmehet, nekünk még dolgunk van." Egyszerre tragikus és groteszk ez a kolozsvári és erdélyi református panoráma. És nagyon félek, hogy ez még csak a kezdet. Félek, ha nem vigyázunk, bekövetkezhet a legrosszabb: hogy a templomba igyekvő híveink majd sandán és gyanakodva fürkészik egymást, hogy kiderítsék, kinek áll inkább jobbra, és kinek inkább balra a sapkája. Meg a szíve csücske. Félek, hogy némely templomunkon ezentúl a csillag (kakas) helyén tulipán, más istenházán meg kokárda fog virítani, a hasadt gyülekezetek pedig - fél ilyet, fél olyat alkalmazva - majd a tul-ko jelét szerelik a gomb fölé, magasra emelve ekként a erdélyi vallásbéke multikulturális szimbólumát. Nem hiszem, hogy a templomban nyugalmat kereső emberek - éppen böjt idején - ilyen cirkuszokra vágynának.
Az alábbi sorokat akár nyílt levélnek is szánhatnám mindazok számára, akik a politika eszközeivel harcolnak azért, hogy visszakapjuk - az erdélyi közállapotokat oly híven tükröző - egyházi épületeinket. Mindazonáltal a Kis Tükörnek nem csak az erdélyi olvasótáborához intézem szavaimat.
A Magyarországi Református Egyház /továbbiakban:MORE/ tagjai a Reformátusok Lapja 2002 szeptember 29-i számának1 utolsó lapján megjelenő Hírek c. rovatban olvashattak arról, hogy a magyarországi egyházak vezetői október 1-én egy nyilatkozat aláírásával készülnek elfogadni az Ökumenikus Charta /ÖC/ nevű dokumentumot. Ha valaki ezt nem olvasta, akkor a MTV 1-ből és a napi sajtóból értesülhetett arról, hogy ez az esemény október 1-én demonstratív körülmények között megtörtént.Majd 2002 okt. 13-án megjelent a Reformátusok Lapjában egy cikk: „Aláírták az Ökumenikus Chartát - Az egységes Európa nyelve : a keresztyénség" címen2 , melyben a cikk írója nagy lelkesedéssel beszámol az ünnepi alkalomról, s egyben a gyülekezeti tagok figyelmébe ajánlja, hogy - legalább utólag -tanulmányozzák az aláírt Charta szövegét.
(kis konfesszió) Tisztelt olvasóim! Közéleti kérdések dolgában nem vagyok az úton-útfélen megszólalók fajtájából való. Sőt, belátom, inkább abból a fából faragtak, melynek épségét gyakorta a "ne szólj szám, nem fáj fejem" nevű alattomos szellemi penész veszélyezteti. Másfelől pedig, mentségemre az ilyenszerű megszólalások nem biztos, hogy kedveznek a csendet igénylő, elmélyültebb munkáknak. Ahhoz viszont, hogy egy ideig könnyebb legyen az álmom, minden bizonnyal hozzásegítenek.
KözelképBalog Zoltán 1958-ban született Ózdon. A kitűnő érettségi után a lelkészcsalád sarja egy évig betanított esztergályosként dolgozott. A református teológusi diploma megszerzése után Maglódon tevékenykedett lelkészként. A rendszerváltozás idején ismerte meg a fideszeseket, azóta tart a jó kapcsolat, bár nem tagja a pártnak. A Budapesti Református Hittudományi Egyetemen tanított Újszövetséget és bibliai görög nyelvet. 1991 és 1994 között a Fidesz-frakció egyházpolitikai tanácsadója. Közben a Bonni Egyetem Ökumenikus Intézetének tudományos munkatársa egészen addig, amíg a Budapest német ajkú református egyházközségének megválasztott lelkésze nem lett. 1998-ban a miniszterelnök személyes főtanácsadója. Elvált, majd újra nősült. Feleségével öt gyereket nevel.
Emlékszem, hogy egyszer nekem, csak nekem, egy politikus elmagyarázta, hogy miképpen fognak a határok légiesülni, de a történet valamikor huszonnégy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Vértesacsára költöztünk és a Pödör Andreáék egy cirmos macskát ajándékoztak nekünk.
Ahogy közeledik hozzánk az Európai Uniós tagságról történő népszavazás napja, egyre többen hiányolják ehhez a fontos döntéshez nélkülözhetetlen előzetes tájékoztatást.
Már hónapokkal a kedvezménytörvény érvénybe lépése előtt eldöntöttem, hogy a lehető legkorábbi időpontban beadom a kérelmet. Nem a kilátásba helyezett kedvezmények miatt, hanem önmagam miatt.
Ha bajban vagy, ködösíts!(Halgren megoldása; Murphy törvénykönyve, 114. o.)Aki ködösít, bajban van.(Tubes-féle folyomány)
Az utolsó utáni pillanatban ugyan, de a nov. 3-i Reformátusok Lapja közölte az egyházi tisztújítás püspök- és főgondnok-jelöltjeinek tömör bemutatkozását. Az nem világos, mi szükség volt egy ilyen horderejű és egész egyházunkat érintő kérdésben az írások terjedelmét 30 sorra korlátozni. Akármi is volt az ok, az alábbiakban a 15 jelölt bemutatkozását fogom néhány szempont alapján értékelni (Bölcskei Gusztáv okt. 27-i írását más műfaja miatt figyelmen kívül hagytam).
Néhány református szempont a római katolikus egyház Hittani Kongregációja által szerkesztett és II. János Pál pápa által 2000. augusztus 6-án aláírt és szeptemberben nyilvánosságra hozott dokumentum értékeléséhez.
Az eredeti dokumentum magyar fordítása ITT OLVASHATÓ
Gondolatok a Házasság Hetéhez
Egy háborús filmen láttam azt a jelenetet, hogy egy ellenséges ügynök elfordította az útjelző táblákat egy fontos kereszteződésnél. Emiatt a hadsereg autói és tankjai nem a kitűzött cél felé haladtak, hanem csapdába rohantak.
A halál, a haldoklás - noha erről nem szeretünk tudni a XX.-XXI században - minden embert érint, csakúgy mint a születés. Ennek, a kultúránkban eddig eléggé visszaszorított, ám teljes életünkre, sot keresztyén szempontból örökéletünkre nézve is fontos életszakasznak, méltó helye kell hogy legyen az egészségügyben / a társadalomban. Ha voltak - régen "szülőotthonok" - noha lehetett otthon is, és kórházban is szülni, érdemes azon gondolkodni, arra törekedni, azért tenni valamit, hogy legyenek külön, az élettől való elbúcsúzásnak, a méltóságteljes - de nem eutanáziával siettetett - meghalásnak is speciális helyei, "átmeneti-otthonai", hospicai.
Mottó: "Mindnyájan vágyunk arra, hogy felfigyeljenek ránk, megértsenek és dédelgessenek bennünket. Mindannyian különlegesnek és egyedinek érezzük magunkat, és sóvárgunk hogy legyen valaki, aki hozzánk hasonlóan különleges, akivel kölcsönösen megbecsülhetjük egymást. Azt akarjuk, hogy legyen valaki, aki kiválaszt bennünket, és a maga világának közepébe helyez. Romantikát akarunk, hogy elevennek, szükségesnek és pótolhatatlannak érezhessük magunkat." (Shmuley Boteach)