A Ráday Ház második emeleti tere gyorsan megtelt a konferencia kezdetére: kezdés előtt kisebb csoportokban beszélgettek a résztvevők, sokan ismerősöket üdvözöltek. Az eseményt Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke nyitotta meg, beszédében egyebek mellett azt a kérdést vetette fel, szükség van-e módszertani megújulásra a hittanoktatásban. A felvetésre Ablonczy Áron, a Magyar Református Zsinat Ifjúsági Osztályának vezetője szakmai előadásában határozott választ adott: „Bizony kell a változás, mégpedig sürgősen.”

Rámutatott: a fiatalok csaknem hetven százaléka érdeklődik a spiritualitás iránt, mégis sokan lemorzsolódnak az évek során. Ennek egyik oka, hogy a felnőttkort elérve megváltozik az istenképük, és a korábbi válaszok már nem elégítik ki az új kérdéseiket. Másrészt az okostelefonok, az internet és a mesterséges intelligencia világában felnőtt generáció hozzászokott az azonnalisághoz: szinte mindent megkaphatnak abban a pillanatban, amikor akarják. Így egyre nehezebb felkelteni a figyelmüket, és még nehezebb megtartani, mert azonnali válaszokat és gyors eredményeket várnak.

Kelemen Gabriella, Lenkeyné Teleki Mária, Bruchner László, Abloncy Áron, Balog Zoltán

Hangsúlyozta, hogy ezt a szemléletet a mindennapi helyzeteikbe is átviszik: az iskolában, edzésen vagy a gyülekezetben is gyors közeledésre, azonnali elfogadásra számítanak. Ugyanez a hozzáállás jelenik meg a hittanórákon is, rögtön szeretnének választ kapni a hitbeli kérdésekre, és ha ez elmarad, könnyen elvesztik a lelkesedésüket. Bár vágynak a mély istenkapcsolatra, amelyet az oktatóikban megtapasztalnak, az azonnali élményekhez szokott gondolkodásmódjuk nehezen viseli a várakozást. Ez a viselkedés többnyire nem tudatos – tette hozzá Ablonczy Áron –, hanem a társadalmi és szocializációs közeg következménye.

Sok fiatal életében a hit és az Istenhez fűződő kapcsolat nem válik a mindennapok szerves részévé. Gyakran megmarad azokban a terekben, ahol eredetileg találkoznak vele: a hittanórán, az ifjúsági alkalmon vagy a templom falai között. Ilyenkor egyfajta zárt térbe szorul, különálló identitássá válik, amely nem kapcsolódik össze az élet más területeivel. Így akadállyá válhat, hiszen ha a hit csak bizonyos helyzetekre korlátozódik, nem tud mélyen gyökeret verni az ember szívében és gondolkodásában.

Sok fiatal számára a vallás gyakorlása még mindig erősen a templomhoz kötődik: „hinni a templomban kell” – tartja a mondás, és ők pontosan így is élnek. Elmennek az istentiszteletre, imádkoznak Isten házában, ám amikor kilépnek az ajtón, mintha hátra is hagynák mindezt. Nem maradnak meg Isten közelében az iskolában, a baráti közegben, a döntéseikben vagy a hétköznapi nehézségekben.

Ennek több oka is lehet. Előfordulhat, hogy nem érzik elég biztonságosnak megélni a hitüket a külvilágban, tartanak a meg nem értettségtől vagy a bírálattól. Más esetben egyszerűen arról van szó, hogy a hit még nem épült be természetes módon a mindennapi életükbe – nem vált olyan belső erőforrássá, amelyre bármikor támaszkodhatnának.

Az előadás zárásaként Ablonczy Áron arra buzdította a résztvevőket, hogy a fiatal generáció által feltett kérdéseket ne bírálatként, hanem lehetőségként fogadják. Fontos felismerni, hogy amikor egy fiatal bizonytalanságot él meg a hitével kapcsolatban, az nem annak gyengeségét jelzi, hanem éppen a fejlődési folyamatát. A kérdések, kételyek és őszinte keresések azok a pillanatok, amelyekben az identitásuk formálódik, és amelyek révén a hitük valóban elmélyülhet.

Az ifjúsági osztály vezetője hangsúlyozta: az a gyülekezet, ahol látszólag mindenki biztos a dolgában, és nincsenek kérdések vagy elakadások, gyakran ijesztően hathat azokra, akik útkeresésben vannak. A fiatalok befogadóbbnak és biztonságosabbnak élik meg az őszinte, életszerű közösséget, mint azt, ahol minden tökéletesnek látszik. Éppen ezért lényeges olyan közeget teremteni, ahol nemcsak a hitről lehet beszélni, hanem szabad hibázni, kérdezni, nevetni és sírni is. Olyan helyet, ahol a hit nem kényszer, hanem közös útkeresés. Az élő közösség nem a hibátlanságtól erős, hanem attól, hogy teret ad a valóságos emberi érzéseknek, a kérdéseknek és a fejlődésnek.

Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója

Oktatási célok és támogatás

Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója és Lenkeyné Teleki Mária, az Oktatási Szolgálat osztályvezetője az aktuális egyházi oktatási fejlesztésekről tájékoztatta a konferencia résztvevőit. Részletesen ismertették, mely területekre kívánnak a következő időszakban nagyobb hangsúlyt fektetni.

Egyik kiemelt céljuk a hittanoktatói továbbképzések egységesítése a hazai négy református egyetemen, ezzel is elősegítve a képzés színvonalának emelését és hatékonyságának növelését. Emellett külön figyelmet fordítanak a mentálhigiénés támogatás megerősítésére is. Szükségesnek látják, hogy az oktatók és lelkipásztorok ne csupán szakmailag, hanem lelkileg is megerősödve végezhessék szolgálatukat. Bruckner László kiemelte: a következő időszakban az egyházi szakképzésre is fokozott figyelem irányul. A cél, hogy az egyházi fenntartású szakképző intézmények olyan támogatást kapjanak, amely segíti őket a hitre és értékekre nevelő oktatásban. A beszámolóban hangsúlyosan szerepelt a Katechetikai Támogató Szolgálat is: a vezetők felhívták a figyelmet arra, hogy a hittanoktatás nem csupán a fiatalok tanításáról szól – legalább ilyen fontos az oktatók támogatása és lelkigondozása. Ennek érdekében rendszeresen szerveznek lelki napokat, amelyeken az oktatók megállhatnak, hogy befelé figyeljenek és feltöltődjenek. Ezek az alkalmak személyes lelkigondozással és egyéni kíséréssel egészülnek ki, hogy a résztvevők lelkileg is megerősödve végezhessék a munkájukat.

Lenkeyné Teleki Mária arra biztatta a jelenlévőket, hogy bátran éljenek a felkínált lehetőségekkel, hiszen az oktatók lelki egészsége és belső stabilitása közvetlenül hat a szolgálatukra. Az olyan pedagógus tudja hitelesen és szeretettel továbbadni az evangélium üzenetét a fiatal generációnak, aki maga is kap megerősítést, támogatást.

A délelőtti program zárásaként a résztvevők a Hitből jövő című kötet bemutatóján vehettek részt. A Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház közös szerkesztésében megjelent valláspedagógiai kézikönyv hiánypótló munka, az első magyar nyelvű kiadvány ebben a témában.

A konferencia résztvevői a nap végére számos gyakorlati és elméleti ötlettel gazdagodhattak, amelyek segíthetik őket a fiatalok hatékonyabb megszólításában a hit kérdéseinek területén. Az előadók hangsúlyozták a közösségi élmény, az őszinte párbeszéd és a pedagógusok lelki megerősítésének fontosságát. A szervezők szerint az evangélium hirdetésének feladata ma elsősorban élő, befogadó és a fiatalok igényeire nyitott közösségek létrehozását kívánja meg.

A délutáni program két idősávban zajlott, így választani lehetett az egymással párhuzamosan meghirdetett, másfél órás előadások közül. Ezek az alkalmak a délelőtt elhangzott gondolatokat mélyítették tovább, és konkrét, a mindennapi szolgálatban is alkalmazható eszközöket kínáltak a hallgatóságnak. A foglalkozások olyan, a mai oktatás és lelkipásztori munka szempontjából is kiemelten fontos témákat dolgoztak fel, mint a drogprevenció aktuális nehézségei és lehetőségei, a kooperatív tanulási technikák gyakorlati alkalmazása, valamint az érzelmi nevelés, amely egyre hangsúlyosabb az iskolai és gyülekezeti közösségekben.

A kisebb létszámú csoportok lehetőséget adtak a résztvevőknek arra is, hogy kérdezzenek, tapasztalatot cseréljenek és közösen gondolkodjanak arról, miként lehet a fiatalokat a mindennapokban a leghatékonyabban támogatni. A délután így nemcsak tanulási alkalom volt, hanem inspiráló, közösségépítő élmény is.