Tízen békeidőben
Parókia helyett laktanya, palást és imaterem mellett egyenruha és katonai sátor – a tábori lelkészek rendhagyó körülmények között teljesítenek szolgálatot. Nemcsak lelkipásztorok, de katonák is, akik akár a külmisszióba is elkísérik a rájuk bízottakat. Hazánkban jelenleg tíz protestáns lelkipásztor szolgál valamelyik katonai szervezetnél. Bár ez a szám kevésnek tűnhet, a hadsereg létszámához hasonlóan ez esetben is békelétszámról van szó, amely hadiállapot beálltakor megnövekedne. „A Protestáns Szolgálati Ágban a református és az evangélikus egyház által delegált tábori lelkészek szolgálnak együtt, egy tábori püspök – aki jelenleg Jákob János dandártábornok, református lelkipásztor –, egy püspökhelyettes (hivatalvezető) és két tábori esperes vezetésével, akik Kelet- és Nyugat-Magyarország felett rendelkeznek felügyeleti joggal" – ismertette a százados.

A laktanya a parókia
„A tábori lelkész feladatát egyházi és katonai törvények határozzák meg, amelyek lehetővé teszik azt is, hogy a hadsereg zárt rendszerében a lelkész megjelenjen. Amikor itthon vagyunk, a tábori lelkész a gyülekezeti lelkészekhez hasonlóan egy-egy szolgálati helyen teljesít feladatot, abban a laktanyában, ahová tartozik. A Magyar Honvédségnek két nagy fegyverneme van: a szárazföld és a légierő, mindkettő kötelékében szolgálnak tábori lelkészek."

Főleg lelkigondoznak
„A sorkatonai szolgálat felfüggesztésével megváltozott a hadsereg struktúrája és a Tábori Lelkészi Szolgálat küldetése is. Ma már hivatásos és szerződéses katonák szolgálnak a hadseregben, mindenki gyakorolhatja a vallását a szabadidejében a saját egyházközsége ölelésében. Mégis megmaradt a Tábori Lelkészi Szolgálat, mert vannak olyan helyzetek, amikor a vallásgyakorlásban a katona akadályoztatva van: külföldi szolgálatra megy vagy hosszabb hadgyakorlatra, esetleg árvízi védekezésben vesz részt. De nemcsak ezért van szükség tábori lelkészekre, hanem mert a katonák körében jóval több speciális szolgálatot kell végeznünk. Elsősorban igét hirdetünk, de sokszor nem a szokásos módon, hanem speciális helyzetekben, amikor beszélgetünk, lelkigondozunk. Ezért fontos, hogy aki erre a szolgálatra adja a fejét, képezze magát, hiszen speciális területen, életkörülményben végzi a szolgálatát."

Katona akart lenni
Sajtos Szilárd elmondta, ő maga eredetileg tanító-hittanoktató szakot végzett, aztán vallástanári és lelkészi oklevelet szerzett, de mentálhigiénés szakember is, most pedig pár- és családterapeutának készül. Doktori dolgozatát a katonai lelkigondozásról írja. Édesapja katonatiszt volt. Ő katonalelkész akart lenni, a teológiára is így jelentkezett, emellett a Nemzetvédelmi Egyetem ösztöndíjas hallgatója volt. „A hadsereg kötelékébe lépni nem lehet egyszeri megméretéssel, évente meg kell felelni a szigorú orvosi, fizikai és pszichikai követelményeknek. Attól függően, ki milyen misszióra készül, más és más felkészítést kap. Ha ezen túlvannak a katonák, egy további szakspecifikus, beosztásuknak megfelelő felkészítésen vesznek részt."

A laktanyát járja
Irodája mindig nyitva áll a katonák előtt, de akkor érzi jól magát, ha a laktanyát járja – árulta el. „Látogatom a katonákat, megpróbálom szűrni a problémákat, ahol tudok, megpróbálok segíteni. Ha úgy ítélem meg, hogy komolyabb beavatkozásra lenne szükség, akkor jelzem a tapasztalataimat a katonai vezetők, a parancsnokok felé. A döntést a vezetők hozzák meg, én csak feltárom a problémát és javaslatot teszek a megoldásra."

Határozottság és gondoskodás
Egy katonai közösségben olyan vezetőre van szükség, aki képviseli mindazokat az alapértékeket, amelyek egy katonának fontosak – fejtegeti a százados.
„A lelki vezetőnek, még akkor is, ha lelkigondozó, határozottnak kell lennie, míg a parancsnoktól a katonák a gondoskodást is elvárják. A lelkész egyébként mindig a parancsnok mellé van rendelve. A feladata az, hogy mindenben támogassa a parancsnokot, például segítsen a döntések előkészítésében. A Honvédség minden szintjén egyszemélyű vezetés van, a lelkész nem hoz döntéseket, de tanácsadó funkciót betölt. Ezért hezitáló típusú vagy feminin jegyeket képviselő segítői struktúra nem biztos, hogy megfelelő lenne ebben a közegben. Ahogy Jézus mondja, aki az eke szarvára teszi a kezét, előre tekintsen. A segítőtől elvárják azt is, hogy ő maga lelkileg egészséges legyen."

Két rendszer
Amikor a katonák és családjaik életében segítő szerepet vállal, rendszerszemléletű terápiát folytat, vagyis nemcsak az egyént vizsgálja, hanem azt a rendszert is, ahol az a katona él – magyarázza Sajtos Szilárd. „Izgalmas, amikor az egyén kiválik a családból, és új rendszerbe kerül, a hadseregbe. Ott katonát faragnak belőle, aztán kiküldik missziós területre, a szolgálati ideje leteltével pedig vissza kellene, hogy illeszkedjen korábbi közegébe. A kiképzés időszakában lehet felkészíteni a katonát mindazokra a hatásokra, amelyekkel találkozhat. Amikor kint van háborús körülmények között, krízisek, stressz, trauma érheti. Majd, a hazatérés után következik az az időszak, amikor újra vagy a kiképzés szakaszába illesztjük vissza a katonát, vagy ha leszerel, a civil szférába. Viszont, mindkét reintegráció szakaszában fontos lenne még egy vetület: a családba való visszailleszkedés támogatása."

A modern hadviselés átka
A lelki problémák egy része azzal a környezettel függ össze, ahová a katonák kikerülnek missziós útjaik során. „Megváltozott a hadviselés, most már nem olyan helyzetek és körülmények vannak, mint a nagyapáink idejében, akik hónapokat töltöttek a lövészárokban beásva. A magyar katonák a külmissziókban békefenntartókként vannak jelen, ezért teljesen másfajta harctéri stressz éri őket, mint a korábbi katonákat. Csakhogy ez a helyzet sem könnyű. Jól érzékelteti ezt az amerikai katonák iraki bevetéséről szóló Jarhead (Bőrnyakúak) című film. A történetben szerepel két katona, akiket mesterlövésznek képeztek ki, de egyetlen lövés sem dördül el a filmben, miközben körülöttük halnak meg emberek, és nagyon extrém környezetben zajlik az egész. Ez felőrli az idegrendszerüket. Az aszimmetrikus hadviselés sajátos lelkigondozást igényel."

A legnehezebb
Sajtos Szilárd három alkalommal járt külmisszióban, kétszer a Nyugat-Balkánon, egyszer Afganisztánban. Utóbbiról elmondta, egy hazánkétól nagyban különböző időjárású, földrajzi és etnikai adottságokkal rendelkező országról van szó, ami kultúrsokként éri a magyar katonákat. „Emellett, a külmisszióban speciális stresszfaktorok hatnak együttesen: fizikaiak – gondoljunk például a szélsőséges időjárásra vagy a megszokottól eltérő elhelyezés körülményeire –, és pszichikaiak, melyek nemcsak emocionális szinten hatnak – ilyenek a félelem és a monotónia –, hanem kognitív szinten is – ilyen például a speciális beosztás okozta értelmi megterhelés.
Mégis, a legnagyobb nyomást a családból való kiszakadás okozza" – állítja. „Ez más jellegű távollét, mint mondjuk, egy féléves ösztöndíjas út, hiszen itt olyan hatások érik a katonákat, amilyenek semmilyen más helyzetben nem. Más problémái vannak neki, és mások a hátramaradottaknak otthon. Bekerülnek egy közösségbe, ami a családhoz hasonlóan zárt rendszerként működik. A családfő távollétében a klasszikus, családon belüli triád megbomlik, az apa szerepét az édesanya veszi át. Mikor a férj egyik pillanatról a másikra, dátumszerűen hazakerül, meg kell küzdenie újra a családi státuszáért. Az ezzel járó feszültséget nem feltétlenül tudják jól kezelni a felek. Fontos lenne megelőzni az ezzel járó lélektani csapdát." Sajtos Szilárd erre reagálva legutóbb még a misszió ideje alatt olyan bibliaórát, önsegítő csoportot szervezett a katonáknak, ahol beszélhettek párkapcsolati kérdésekről is. Azok a családok, amelyek igénylik a beavatkozást, szintén segítséget kaphatnak a tábori lelkésztől.

A bajtársakért
Hazánk NATO-tagállam, ezért a magyar katonák legnagyobb számban a Nyugat-Balkánon, Koszovóban és Bosznia-Hercegovinában szolgálnak, de vannak még kisebb egységek Afganisztánban, Cipruson és a Föld más pontjain is. De vajon mi motiválja a katonákat ilyenkor? „A hazaszeretet a hivatás választásában játszik szerepet inkább, a harctér közelében pedig a bajtársáért érzett felelősség hajtja a katonát" – szögezi le a százados.

Zsoldosok?
A mai katonákat gyakran zsoldosoknak titulálják, pedig senki sem dolgozik ingyen a maga szakmájában, és mindenki szereti, ha elismerik a pluszmunkáját akár szabadnappal, akár valamilyen juttatással – tette hozzá a tábori lelkész. „A katona szigorú hierarchikus rendben él, ez a rendszer döntéshozókból és végrehajtókból áll – utóbbiak a katonák. Az arról szóló döntést, hogy őket bevetésre küldik, a politikai szervek és a nemzet hozza meg, hiszen az, hogy egy katonai tömbhöz tartozzunk, népszavazás eredménye. Ebből következően vezényelnek katonákat konfliktusos övezetekbe."

Lemondásokkal teli élet
A törvényi háttér következményeként a hivatás választásakor egy katona számos állampolgári jogáról lemond. Ilyen például a lakóhelye megválasztása, de annak elhagyása sem tartozik saját hatáskörébe. Ha áthelyezik, vagy költözik családostul, vagy kiválik a rendszerből – magyarázza a tábori lelkész. A legnagyobb veszteség az, hogy egy-egy küldetés akár a katona életébe is kerülhet. Sajtos Szilárd volt annak az afganisztáni kontingensnek a lelkésze, amelyből három bajtársa is életét vesztette. Mint mondja, ezek a tragédiák végigkísérik a megmaradtak életét. „Nagyon összezárt közösség alakult ki emiatt, sokan azóta már leszereltek, de tartjuk a kapcsolatot."

A katonák gyásza
A tábori lelkész szerint a katonák gyásza nem különbözik a civilekétől, a módja azonban igen. „Mindennek rendelt ideje van. Ha egy közösség épp katonai feladatokat lát el, nincs lehetőség arra, hogy napokig, hetekig, hónapokig gyászoljanak úgy, hogy kivonják őket a napi feladatvégzés alól. Akiket a tragédia jobban megérint, azokat viszont a parancsnok döntése alapján pihentetni lehet."

Sajátos búcsúzás
A képzőművészet és a filmipar számos alkalommal tematizálta a katonák gyászát – jegyzi meg a százados. „A katonáknak is megvan a maguk gyászrítusa, ahogy a bajtársaikat búcsúztatják. Ez így volt Afganisztánban is." Ebben tevékeny szerepe volt a tábori lelkésznek, aki a református liturgiát ötvözte a katonai rítussal. „Nem volt kézikönyv arra, hogyan lehet ebből a kettőből sajátot megalkotni. Ott kellett megkomponálni a temetési szertartást, hogy az itt és most-ban ez a legnagyobb vigasztalást jelentse a katonáknak. A tábori lelkész ugyanúgy a feltámadás evangéliumával szólítja meg a gyászoló gyülekezetet, de speciális időben, helyszínen, helyzetben, ez az egyik, amiben egy ilyen temetés különbözik egy itthoni temetési liturgiától. A másik az, hogy a lelkész nemcsak a temetésig kíséri a gyászolókat, hanem előtte és utána is együtt él a közösséggel."

Istenhez is közelednek
„A tragédiákat azzal a hittel lehet elhordozni, hogy Krisztus megtart minket, és semmi sem történik véletlenül, hanem minden Isten kezében van. Így a veszteséget is meg kell próbálnunk tőle elfogadni" – tette hozzá Sajtos Szilárd. Lét és nemlét mezsgyéjén még azok is elgondolkodnak ezen a tábori lelkész szerint, akik nem hisznek Istenben. „A katonaemberek nem mutatják ki az érzelmeiket, talán nem olyan látványosak a megtérések, de őket is eléri Isten. Akár egy itthoni megpróbáltatás is közelebb viheti őket hozzá."

Mit keres a harctéren?
„A katonák pont olyanok, mint minden ember, semmivel sem különlegesebbek vagy kevesebbek, mindemellett lehet rájuk számítani, kötelességtudóak, fegyelmezettek, precízek" – jellemzi bajtársait Sajtos Szilárd. „A Black Hawk Down (A sólyom végveszélyben) című filmben megrökönyödve teszi fel a kérdést valaki egy katonának: te szereted a háborút? Tőlünk is gyakran megkérdezik, miért csináljuk. Aki ezt az életformát hivatásául választotta, az komoly döntést hozott. Nehéz megfogalmazni, mit is jelent katonának lenni. Ezt csak az értheti, aki maga is az. Tőlem gyakran megkérdezik, mit keres a harctéren a békesség evangéliumának a hirdetője. Meggyőződésem, hogy a háború a Gonosznak, a diabolosznak a legrettenetesebb dühöngése, de még a káoszban is ott van Isten, aki kozmoszt, rendet teremt, és mi őt képviseljük."

Jakus Ágnes 

Képek: Sajtos Szilárd (magángyűjtemény); Magyar Hírlap