„Ha naggyá akarsz lenni, előbb legyél kicsivé. Ha a felhőknél magasabb tornyot akarsz építeni, rakd le először az alázatosság alapját."
Augustinus
A királynő és a mennyei királyság
„Felhívott az akkori polgármester, hogy fogadjam a királynőt a plébánossal együtt. Amikor aztán személyesen találkoztam az uralkodóval, édesanyám jutott róla eszembe. Hasonló szelídség áradt mindkettőjükből” – így emlékszik Szabó Gábor egykori esperes II. Erzsébet brit királynőre. Az uralkodó egyetlen magyarországi látogatásakor Kecskemétre is elutazott, ott találkozott papokkal, lelkészekkel. Az új király, III. Károly szintén járt Kecskeméten, és ő kifejezetten a reformátusokat kereste fel. A nemrégiben elhunyt királynőre emlékezve felidézzük a látogatásokat.
Tíz percet tölthettek a kecskeméti lelkészek, papok a királynő társaságában 1993 májusában a katolikus nagytemplomban.
Szabó Gábor esperes felidézte, ahogyan a lelkészek álltak, csendben vártak a templomban II. Erzsébet mögött, aki, „talán magában fohászkodott.” Aztán néhány percig beszélgettek, Fejes László apát-plébános a templomról mesélt a királynőnek, majd a református esperes arról szólt néhány mondatot, hogy bár a II. világháború után számtalan dolog változott az egyházak életében Magyarországon, mégis milyen sokak lelkében munkálkodott Isten, az ideológiai nyomás ellenére is. A látogatás akkor a katolikus templomban volt, szerinte ez természetes, hiszen a város vallásos lakóinak többsége katolikus.
„A látogatás meghatotta, mély benyomást tett a királynőre” – ezt Merász József akkori polgármester mesélte el a Kecskeméti Televízió műsorában, az angol követség munkatársaira hivatkozva.
1993.május 12. II. Erzsébet Kecskeméten. A KTV összeállítása 33 percben. - YouTube
Leendő király a református templomban
Egy évvel később II. Erzsébet elsőszülött fia, Károly még trónörökösként járt Magyarországon, akkor is bekerült a programba Kecskemét. „Ő akkor a református templomba jött el” – meséli tovább portálunknak Szabó Gábor, az egykori házigazda esperes. A rövid látogatáskor a gyülekezet anyakönyveit tették ki a templomban az úrasztalára, ezzel bemutatták sokszáz éves, török időktől meglévő folytonos történetüket.
Konfliktusrendező uralkodó
Varga László nyugalmazott püspökhelyettes, kecskeméti lelkipásztor a rendszerváltozás utáni első testület választott képviselője volt, II. Erzsébet látogatásakor a többi képviselővel együtt a városháza dísztermében fogadta sokadmagával a brit uralkodót. Kézfogásra nem volt lehetőség, bólintással üdvözölték, a királynő is így fogadta az üdvözletet. Varga László megjegyzi, érdekes, hogy a királynő az Újkollégium épületében is járt, amely ugyan ma református iskola, de akkor – az államosítás miatt – a Kodály Iskola működött az épületben.
„A személyes találkozó előtt is tiszteltem a királynőt, de azóta különösképp igaz ez” – emlékszik vissza a lelkipásztor. Szerinte II. Erzsébet egyénisége miatt tudta fenntartani a brit monarchiát, és hetven évnyi uralkodása alatt képes volt a birodalmat a történelem változásaihoz igazítani. Hozzáteszi: kíváncsi, hogy fia tudja-e ezt folytatni.
„Erzsébet olyan királynő volt, aki hasznára volt országának, nem konfliktusokat generált, hanem elrendezte azokat.” Varga László azt mondja, Jézus adta a királyi példát, hogy aki a népét szereti, és azzal törődik, jó uralkodó lehet.
Neki intett
Bölcsföldi András, a budapesti teológia spirituálisa szerint is van párhuzam a mennyei királyság és a földi királyság között, mégpedig akképp, hogy a földi királyság valamiféle előképe az igazi királynak – gazdagságban, színekben, pompában. „A mennyei királyság teljesebb ennél, és nem is mérhető a földi viszonyokhoz, de segít elképzelni, milyen lehet a mennyei királyság, ha már a földi is lehet szép, erős és teljes.”
Bölcsföldi András 1993-ban kecskeméti beosztott lelkész volt. „Ha már a királynő elfáradt Kecskemétre, gondoltam, én is kifáradok a lelkészi hivatalból” – viccel, mosolyogva: „Sokáig úgy meséltem, hogy nekem integetett a királynő.” És valóban, egyszer intett felé az uralkodó, ő pedig visszaintett. „Kedvesnek láttam, mindenki meg volt hatódva, talán attól is, hogy nekünk nincs királyunk, mégis láthatunk egy ma élő uralkodót, Kecskeméten.”
Hozzáteszi: amikor teológusokkal vagy magánúton az erdélyi Erdőszentgyörgyön jár, rendszerint meglátogatják Rhédey Claudia magyar református grófnő, II. Erzsébet ükanyja kastélyát.
Krisztus volt a vezetője
„Bár épp kezdődött volna egy óra, szóltak tanáraink, hogy most jön a királynő, kimehetünk a Főtérre” – idézi fel Ritter Ida életvezetési tanácsadó, aki gimnazista volt 1993-ban. Akkor még a vendégnél érdekesebbnek tűnt a lyukasóra pillanatnyi öröme, utólag persze egészen másként értékeli a találkozást. A történelmi esemény súlya – hogy személyesen láthatta a királynőt – most, II. Erzsébet halálakor különös értelmet nyert az ő életében.
„II. Erzsébet személye különösen izgalmas, nőként harmóniát és nyugalmat sugárzott, pozitív példát mutatott a világnak” – mondja Ritter Ida, aki egyébként lelkészfeleség is. Hozzáteszi: fontos, hogy a királynő – aki az anglikán egyház feje is volt – hitvalló életet élt, és halála előtt néhány héttel az anglikán püspököknek ezt írta: „Egész életemben Krisztus üzenete és tanításai voltak a vezetőm, és bennük találok reményt.”
Hegedűs Márk
Kép keretben: a Kecskeméti Református Egyházközség Levéltárából. Középen Robert Runcie canterburyi érsek, balra Szabó Gábor esperes, jobbra Adorján Mihály, az utolsó kecskeméti tanácselnök. A kép helyszíne a kecskeméti városháza díszterme, 1986-ban.
Valamint: Baon.hu/ Petőfi Népe; Parokia.hu/ Füle Tamás; Vasárnap.hu/ Tóth Gábor