„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
A legbátrabb vállalás
A keresztyén hit megőriz és megújít, a régmúlt kipróbált, megharcolt és társadalommegtartó értékeit menti át a jelenkorba. A mindenkori egyháznak ezért a szent célért kell küzdenie szervezetként, intézményfenntartóként.
Balog Zoltán püspököt az InfoRádió kérdezte szolgálatáról, személyes küldetéséről, egyház- és társadalomképéről. Arról a Magyar Református Egyházról beszélgettek, amely a keresztyén hit megőrzőjeként évszázadok óta formálja a közgondolkodást, és ma is egyedülálló feladatot végez az értékválsággal, pandémiával, lelki és szellemi éhséggel küzdő magyar társadalomért.
Az egyházvezető kifejtette, a keresztyénség egyszerre konzervál és innovál, a krisztusi alapra vezet vissza, hitvallása által ma is képes társadalmakat felrázni és megújítani. Ez akkor is igaz, ha az európai és a magyar trendek a keresztyénségtől való távolodást mutatják. Bár a 16. században a magyar reformáció az isteni kegyelemre, a Szentírásra mint egyetlen kiindulópontra és a krisztusi szeretetre hívta fel a figyelmet, az azt következő századok folyamatosan az észt, a tudományt és az egyéni autonómiát helyezték a kegyelmet nyújtó Isten elé.
A keresztyénségnek nem az isteni törvények kényszeres és kíméletlen betartását, hanem az Istentől jövő szabadítás és szeretet erejét kell hirdetnie. Az egyház ezzel a missziós szándékkal nyilvánul meg közéleti kérdésekben, amikor az egyház vezető testülete ezt szükségesnek látja. A püspök egyházvezető, de elsősorban a „pásztorok pásztora”, aki a saját, kisebb közösségének is lelkésze, e kettős szerep indítja arra, hogy meglátogassa az általa vezetett egyházkerület gyülekezeteit.
Az európai keresztyénségre jellemző fogyás megállt Magyarországon, sőt, bizonyos értelemben növekedésről beszélhetünk. Ez igaz az egyszázalékos felajánlásokra és a hittanoktatásban részt vevőkre, de az egyház ereje mindig belül, a megszólított és bevonzott emberek által mutatkozik meg.
Lelkiségbeli megújulás csak akkor képzelhető el, ha nem engedjük el a hitet, amely alapösztönként határozta meg az elmúlt ötszáz év Kelet- és Kelet-Közép-Európáját. A keresztyének sóként vannak jelen, a só tartósít, de, ha ízetlenné válik, elveszti funkcióját és kidobják. Ez a jelkép a kitartó, következetes szolgálatra és küldetésre hívja fel a figyelmet, amelyben nincs helye sem a megalkuvásnak, sem a másokkal szembeni, önigazoló gőgnek.
Az egyháznak, bár számottevő állami támogatást élvez, az önkéntes adományokon alapuló önfenntartást kell szem előtt tartania. A támogatások elsősorban a fejlesztésekre, beruházásokra irányulnak, a különféle közszolgálatokat segítik. A gyülekezetek felekezettől függetlenül önfenntartók, a püspök alapvetően ezt a kétezer éves hagyományt szeretné megerősíteni.
A fiatalok megszólítása a jelenkori egyház számára is komoly kihívást jelent, a nagy hagyományokkal rendelkező gyermekmisszió ma különösen is fontos, hiszen a digitális világ első számú veszélyeztetettjei és kárvallottjai a gyermekek és a fiatalok. Ugyanilyen kulcskérdés, hogy azok az egyetemisták, akik református felsőoktatási intézményben tanulnak, találkozzanak a keresztyén hittel és megtapasztalják, hogy ez gazdagítóan hat személyes életükre. A hitbeli hitelességnek és a színvonalas oktatásnak egymást kell kiegészítenie, ez a feltétel minden keresztyén szellemiségű egyetemre érvényes.
A hit megvallása olyan erő, amelyre minden korban, így a járványhelyzetben is nagy szükségünk van. A pandémia és az online térbe való visszaszorulás az egyházakat és a családokat is megviseli, de komoly lehetőséget is teremt a társadalmi misszióra. Miközben a különféle nemi szerepek átalakulnak, a keresztyén egyházaknak a családokat kell megerősíteniük, ezt a társadalommentő feladatot a Kárpát-medencei református közösségeket összefogó Magyar Református Egyháznak is végeznie kell.
A beszélgetés felvétele: