„Ott ülök magam is, saját gondolataimba veszetten, olyannyira elfoglalva szenvedélyes és önmegváltó érveim lehető legtisztább kifejtésével, hogy észre sem veszem, amikor Jézussal együtt nyúlok a középre kitett tálba, kényszeresen és sértetten mártogatok, sötét arccal, süketen. Valamit mintha mondana a Mester, felőlem aztán mondhatja, tudom én a magamét. Látom magam, ott, a közelében, azon az éjszakán. A többi kegyelem." Visky András
A panasz elvesztése
VI
Udvariasságunk ára kérdéses számomra. Nem tudom, hitünk ezen lehetősége nem azért veszett-e el, mert a panaszzsoltároknak nincs helye gyakorlatunkban. E veszteség alkalmával talán akaratlanul is hamis ént hagyunk jóvá, amely a mindenható Istennel szemben nem képes kezdeményezésre. Szintén akaratlanul támogathatunk igazságtalan rendszereket, melyekkel kapcsolatban nem tehető fel jogos kérdés. Panasz híján, kritikátlan dicsőítésünkkel talán a történelmet fojtjuk meg. E szövegek elvesztése lélektani hiteltelenséget éppúgy eredményez, mint a társadalom konzerválását. Ha számunkra fontos a hitelesség és a jogosság, mielőbb fel kell fedeznünk ezeket a zsoltárokat.
Ford. Czövek Tamás és Tóth Sára