Az ünnepi istentiszteleten Kálmán Béla, a délpesti egyházmegye lelkészi tanácsosa hirdette Isten igéjét a lelkipásztor által választott ige, Jeremiás könyve 1,7b verse alapján: „…menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” Isten parancsa egyértelmű, tömör, félreérthetetlen, mert Isten így szokott beszélni – kezdte a magyarázatot. Ha Ő szól, az világos, az szíven találja az embert és engedelmességre hívja. Isten szavában, parancsában mindig az Ő teremtő, újat készítő mindenhatósága szólal meg – hangsúlyozta az igehirdető. Ugyanakkor Isten nem diktátor, zsarnok vagy szeszélyes kényúr; ez a csodálatos Isten így vall egykor választott népének, ma pedig nekünk: „örökkévaló szeretettel szerettelek, azért terjesztettem ki reád az én irgalmasságomat.” (Jer 31,3 Károli) Aki átéli, akinek a szívét megrendítő módon eléri, újjáteremti Isten örök szeretete és irgalma, annak a szívében megszületik a hálás elköteleződés, az engedelmesség – mutatott rá az elöljáró. „Aki átélte Isten irgalmazó szeretetét és meghallja a parancsot, az nem kényszerként, hanem kiváltságként éli meg, még ha teher is, hogy az Úr lefoglalja, igénybe veszi az egész életét. Az isteni parancs küldetést ad, a Biblia eredeti szava szerint követévé teszi azt, aki ezt a parancsot meghallja és annak enged” – fogalmazott.

A gyülekezethez fordulva elmondta, hogy Isten most küldöttként rendelte ide Király Jánost, az elmúlt időszak sok fájdalma, megrendültsége után. „A parancsot adó, a követté rendelő Úr új fejezetet nyit a gyülekezet életében” – jelentette ki Kálmán Béla. „Igaz barátot, jó humorú, szelíd lelkű, kedves társasági embert találhattok János személyében, aki ügyes szervező is – méltatta lelkésztársát. De mindezek előtt az Isten követét lássátok és fogadjátok őbenne! Ugyanakkor János azért is érkezett ide, hogy segítsen nektek megérteni aktuálisan újra meg újra: ti is Isten követei vagytok itt, ezen a településen, nemcsak a palástos lelkipásztor az” – emlékeztetett.  Isten követének lenni pedig életforma, a küldetésben járás életmód, amit megbecsül az Atya. A lelkészi tanácsos végül az Úr Jézus üzenetét helyezte az alsónémedi közösség szívére: „ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartjátok.” (János 14, 15) Ha az Ő szeretetére válaszolva feléled a szeretet a szívünkben, akkor nem is akarunk mást tenni. A küldetésben járást, az engedelmes élet örömeit, a harcokban győzelmet, próbák között a megvigasztaltatást kívánta végezetül a következő ciklusra megválasztott esperes.

Kálmán Béla imádsága után a gyülekezet énekkarának rövid zenei szolgálata következett, majd a beiktatás hivatalos aktusát Takaró András délpesti esperes vezette, a hagyományos szimbólumok, az egyházközség kulcsának és pecsétjének átadásával.

Az esperes érzékeny szívet, figyelmes szeretetet és sok áldást kívánt Istentől a beiktatott lelkészre, majd az egyházmegye lelkészi karának szép számban megjelent palástos szolgálattevői egyenként adták igei áldásukat Király Jánosra. Ezután Varga Balázs gyülekezeti főgondnok köszöntötte a megjelent vendégeket.

Elsőként Ács Mihály, a monori lelkészkör elnöke mondott köszöntőt, megemlékezve a januárban váratlanul korán elhunyt Szappanos Zoltán néhai lelkipásztorról, kifejezve fájó hiányát is.

Király Jánoshoz fordulva azt mondta: „Örülünk annak, hogy a gyülekezetváltás kapcsán továbbra is lelkészkörünk tagja maradsz, imádságaiddal, ötleteiddel, tanácsaiddal, programjavaslataiddal” – mondta, külön megemlítve a nyári családi lelkészi piknikek nemes hagyományát. Isten áldását kívánta Pál apostol igéjével: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Korinthus 16,14)

Veres Sándor egyházkerületi főgondnok köszönetét fejezte ki a gyülekezet igét hallgató, imádkozó közösségének, hogy megpróbáltatásuk idején először az Úrhoz fordultak, keresték a szavát.

A római levél 10. fejezetéből idézett, amely az igehirdetőkről szól. A főgondnok kiemelte Király János biblikus gondolkodását, ihletett igehirdetéseit, szeretetteljességét. „A legegyszerűbb, legérthetőbb igehirdetés a másik ember, a környezet számára az életünk; először bennünket olvasnak” – nyomatékosította. Megköszönte az alsónémediek által szervezett évenkénti egyházmegyei találkozók életre hívását, amellyel aztán a Ráday-napok létrejöttének is példát adtak. Végül Isten áldását és imameghallgatását kérte a lelkész és a gyülekezet számára.

„A szél fúj amerre akar… nem tudod, honnan jön, és hová megy: Így van mindenki, aki a Lélektől született” – ezt már a vasadi egyházközség főgondnoka, Márk Árpád idézte a János evangéliuma 3,8-ból. „A Lélektől született ember is ilyen, mint a szél, te magad is ilyen vagy, független vagy a világ sodrásától; a Szentlélek vezetése az életed irányítója” – mondta, majd hozzáfűzte: „összeszorulnak a szívek még mindig, ha szóba kerülsz, eszünkbe jutnak az alkalmaink, a látogatásaid, a közös élmények, szolgálatok és a sok közös imádság”. A főgondnok a hiány megfogalmazása mellett a vasadiak szeretetéről és jókívánságairól biztosította korábbi lelki vezetőjüket, hozzátéve, hogy bármikor szeretettel várják „haza” látogatóba családjával együtt. 

Tüske Zoltán polgármester, a református gyülekezet tagja, köszöntőjében az egyháznak a település életében betöltött közösségteremtő funkcióját hangsúlyozta.

„A mai nap egy új szolgálati időszak kezdete, és mint ilyen, missziói munka, lelki pezsdülés indulása lehet, és a hitbéli közösségi életünk megújulásáé; hiszen az Úrban minden lehetséges” – fogalmazott, majd a Galata levél 6, 9. versével köszöntötte Király János lelkészt.

Kozma Miklós presbiter az alsónémedi gyülekezet nevében szólva kiemelte, hogy az új lelkipásztor isteni vezetéssel érkezett egy hagyományaira büszke, felelősségteljes gyülekezetbe, amely az egyházmegye zászlóshajójaként csak akkor mutathat helyes irányt, ha iránytűje mindig Krisztusra szegeződik.

„Kívánságunk és imádságunk az, hogy igehirdetéseidben mindig Krisztus szólaljon meg, szolgálatodat kísérje Isten bölcsessége, adjon erőt a nehézségekben, türelmet az emberekhez és sok örömöt a gyülekezet építésében” – üzente útravalóul, majd Isten áldását kérte János családjára és szolgálatára.

A köszöntések után meglepetésként a 134. zsoltárének csendült fel a presbiterek hangján, Kiss Ferenc karnagy vezetésével, az ének áldó versszakához pedig a gyülekezet is csatlakozott: „Megáldjon téged az Isten a Sionról kegyelmesen…!”

Nagy Sándor presbiter pedig a régi magyar áldás soraival köszöntötte Király Jánost, majd egy Bocskai-öltözettel ajándékozták meg új vezetőjüket.

Kiss Ferenc kántor orgonajátéka után Takaró András felolvasta Balog Zoltán püspök üdvözlő levelét, majd Király János reagált a köszöntésekre.

Három, számára meghatározó ige alapján tett bizonyságot lelkészi szolgálatának alakulásáról, mert ezekben benne van a múlt, a jelen és a jövő egyaránt. Kezdetként beszámolt arról, miként élte át és fogadta el Isten szeretetét személyesen, még egészen fiatalon egy ifjúsági táborban. Az első ige, amelyet pályaválasztása küszöbén kapott az Úrtól, ez volt a Lukács evangéliumából: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!” (Lk 5,10/b) Isten ezzel hívta el őt, hogy az „emberhalászat” mesterségét kitanulja. „Ez lett a hivatásom, az életem, a mindenem: emberhalászat, Krisztus szolgálatában. Ezt a szolgálatot két kikötőben végeztem eddig, öt évig a ráckevei, és 17 éven át a vasadi gyülekezet kikötőjében” – fűzte hozzá. Beszélt aztán arról, hogy nem volt egyszerű választ adnia az alsónémediek meghívására, de Isten döntése és újabb üzenete segített meghozni a saját döntését: „menj, ahová csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!” (Jer 1,7b) „Amikor az Isten ilyen egyértelműen küld, utasít, tanácsot ad, nem lehet nemet mondani.” A lelkipásztor megköszönte, hogy családjával együtt szeretetteljesen fogadták, sok segítséget kapott. A jövőre nézve itteni szolgálatához ezt az igét tartja irányadónak Pál apostoltól: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról…” (1 Korinthus 2,2) Elmondta, hogy szívesen beszélget bárkivel bármiről, de amikor az élet felfoghatatlan nehézségeiről, gyötrelmeiről van szó, akkor valóban nem tud másról beszélni, más megoldást mondani, csak Jézus Krisztusról beszélni, Őt az emberek közé hozni. „Mert Jézus Krisztusban van a mi közös jövőnk; az Ő igéjében, az Ő megváltásában. Az Úr Isten segítsen minket, hogy együtt tudjunk megerősödni Őbenne, az Ő kegyelmében és így tudjunk fejlődni a hitben” – zárta gondolatait Király János.

Az ünnepi istentisztelet a Himnusz eléneklése után Kálmán Béla lelkészi tanácsos áldásával ért véget, a bejáratnál pedig mindenkit megajándékoztak egy igazán szép könyvjelzővel emlékül, rajta a jeremiási igével. A gyülekezeti házban szeretetvendégség várta az ünneplő közösséget.

Képek: Vargosz