„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
Délvidéki Napsugár
„Református magyar vagyok, amíg élek, az maradok” - konok makacssággal vallják ezt a délvidékiek. Úgy tartják, hogy a gyermekeknek öntudatos keresztyén nemzeti nevelésben kell részesülniük, ugyanis ez a magyar reformátusság megmaradásának záloga Szerbiában.
Ezért is ragaszkodnak a bácskossuthfalviak a nehézségek ellenére a református óvodájukhoz és ezért döntött úgy a Tiszántúli Református Egyházkerület elnöksége, hogy a délvidéki „Napsugár” Református Óvodát támogatja a IV. Református Jótékonysági Bál bevételével.
A jótékonysági rendezvénnyel minden évben határon túli intézményeket támogatnak, idén kétmillió forintot gyűjtöttek össze a február 18-ai debreceni bálon, ahol több mint háromszázhatvanan vettek részt.
A nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozta köszöntőjében a tiszántúli református püspök. Bölcskei Gusztáv úgy fogalmazott, hogy a tavalyelőtti május 22-e üzenetére gondolva ismét egymásra figyelve hirdetjük, hogy Krisztus a jövő. Szintén a magyar reformátusság egységesülésére utalt beszédében Fazekas László. A felvidéki püspök szerint az Alkotmányozó Zsinat „nem egy frázis”, hanem vannak gyümölcsei; például a találkozások és a segítségnyújtás, amelyet tavaly kapott a Rozsnyói Református Alapiskola. (Az elmúlt esztendőben a felvidéki iskolát támogatták a bál több mint egymillió forintos bevételéből. a szerk.)
Idén a Kárpát-medence valamennyi egyházkerülete támogatta a délvidéki gyermekeket. A szerb állam által elismert egyetlen magyar református óvodát 2005-ben szülők kezdeményezésére hozták létre. A szülők azért ragaszkodnak az egyházi intézményhez, mert úgy érzik, hogy gondosan és keresztyén szellemiségben készítik fel az iskolára gyermekeket, ellentétben az állami intézményekkel. „Nekem a harmadik osztályos kisfiam, állami óvodába járt és úgy érzem, problémásabb volt számára az iskolakezdés, mint a másik kisfiamnak lesz, aki a református óvodába jár - meséli egy szülő.

Az óvodában a két csoport külön épületben kapott helyet, ugyanis a református gyülekezeti teremből alakított helyiség kicsi volt két csoportnak. A másik foglalkoztató szobát az állami óvoda épületében alakították ki. A várakozók számát tekintve azonban ez is kevés, mert több mint tíz gyerek vár arra, hogy bekerülhessen a református óvodába. Hogy miért ilyen népszerű az egyházi óvoda? A szülők arról mesélnek, hogy itt nem különbözeteik meg a gyermekeket, nincs gazdag és szegény, okos és buta játszópajtás. Azért ragaszkodnak az óvónőkhöz, mert megtanítják a templomokból kitiltott generáció gyermekeit imádkozni: „Nálunk nem megy el egy ebéd sem a gyermek óvodás kora óta ima nélkül, imádkozni kell mindenkinek - vallja egy szülő.
A református óvoda templompadokba ülteti a generációkat, vélekedik Lestár János. A gondnok szerint az óvodává fejlődött intézmény „lényegében ide vonzza a gyerekeket, azután a szülőket, majd a nagyszülőket, azaz a családot”. A gyülekezet gondnoka szerint a református óvoda azért vonzó, mert a helyiek megismerik azt az óvodai munkaközösséget, amely túlmutat az anyagi javakon. „Függetlenül attól, hogy nem elég a fizetés, őszintén tiszta szívből szeretettel végzik a munkát a gyerekek, a hitünk az egyházunk felé.”
Csomortán Melinda óvónő a kezdetektől fogva feladatának tartja a többségi katolikus hitű vajdasági közösségben megőrizni a magyar reformátusság örökségét. Úgy véli, „ha a mag jó földbe kerül, és ha közben ápolják is egy kicsit, akkor biztosan meglesz az eredménye”. Az óvónő leleményessége miatt játékokat nem kell nélkülözniük a gyermekeknek, bár ezek nem a Magyarországon megszokott modern készségfejlesztő játékok. A közeli nyomda felmaradt papírjait használják fel, de örülnek annak is, ha olyan lapokat kapnak, amelyiknek a másik oldalára még rajzolhatnak. „Még a játék dobozaink is karton dobozok voltak, mert nem az volt a lényeg, hogy mivel játszunk, hanem hogy együtt legyünk-emlékszik vissza Csomortán Melinda, aki úgy gondolja, hogy „a legfontosabb dolog, hogy felvállaljuk a jövő nemzedékének nevelését”.

Szerbiában a hivatali rendszer nem ismeri az egyházi intézmény fogalmát, az óvoda nem sorolható sem az állami, sem pedig a magán intézmények közé. Hiába jó szándékú az önkormányzat, állami támogatást nem kapnak, de ennek ellenére nem tántorodnak el, sőt Móricz Árpád a fenntartó bácskossuthfalvi gyülekezet lelkipásztora úgy véli, ha nem lehet alkalmazkodni a meglévő körülményekhez, akkor újakat kell teremteni. „Nem látunk semmiféle biztos alapot, egyedül azt látjuk, hogy a jó Isten akarja ennek az intézménynek a megmaradását. A jövő azon múlik, hogy milyen öntudatos nemzedéket tudunk fölnevelni. Ha a gyermekeket nagyon szilárd alapra állíthatjuk azáltal, hogy keresztyén és nemzeti nevelést adunk számukra, akkor hiszem, hogy van remény a megmaradásra, felvirágzásra.”
Forrás: ttre.hu
A IV. Református Jótékonysági Bál kedvezményezettjének, a Bácskossuthfalvi Napsugár Református Óvodának a bemutatkozó filmjét nézhetik meg itt.
Amennyiben támogatni kívánja a délvidéki magyar gyermekeket, adományát a következő számlaszámra küldje:
11738008-20011428
A megjegyzés rovatba kérjük feltüntetni: Alma Mater