„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
Dominus Jesus
3. Összegző megjegyzések
Az elsősorban nyugat-európai és főleg németországi kritika, a hivatalos ökumenikus szervezetek bíráló vagy sajnálkozó, vagy éppen óvatosan elhatárolódó nyilatkozatai egyelőre eltakarják előlünk azt, hogy a "Dominus Jesus" valóban elérte-e a célját ott, ahova irányozták. Igen keveset hallani a harmadik világbeli fogadtatásáról. A nyugati és itthoni kritikák és sajtóvisszhangok terén is gondos megkülönböztetéseket kell tennünk. A komoly elemzésekhez idő és megfontoltság kell. Nem látható, hogy mit változtat a dokumentum a római katolikus egyház más egyházakhoz való viszonyán. (Ha annyit fog változtatni, mint a megigazulás-tan kapcsán tavaly aláírt nyilatkozat, akkor nagy baj nem lehet.) Olyan bonyolult és sokszor önmagukban ellentmondó teológiai, egyházjogi és történeti összefüggések jelennek itt meg, hogy mindenképpen vigyáznunk kell, mit nevezünk a dokumentum fő hangsúlyainak. Viszont semmiképpen ne igazodjunk azokhoz, akiknek nincs ínyére, hogy a római katolikus egyház erőteljesen és határozottan keresi identitását, s ezt Krisztusban találja meg (még ha római módon is természetesen). Végképp ne hasonuljunk azokhoz, akik káros tradicionalizmus visszatérésétől óvják a világot. Akik most e lármában esetleg a barátaink Róma ellenében, azok nem biztos, hogy Rómánál megállanak, ha Krisztusra akarnak rontani. De ez megfordítva is igaz. Nem fogadhatjuk el, hogy keresztyén identitásunk nem a Krisztussal való kapcsolatunkon, hanem a római katolikus egyházzal való kapcsolatunkon alapul. Bár a Dominus Jesus erőteljesen érvel amellett, hogy a római katolikus egyház és Jézus Krisztus egybezárása metafizikailag, jogilag, történetileg megalapozott, mi hisszük, hogy Krisztus "extra etiam catholicam ecclesiam romanam." Vagyis, ha önazonosságunk, hitünk és üdvösségünk a kérdés, nekünk Krisztussal való kapcsolatunk a döntő.
A Dominus Jesus kétségtelenül új fejezetet nyit az ökumenikus mozgalom történetében. Az eddig mellőzött vagy háttérbe szorított egyháztani kérdések újra előtérbe fognak kerülni, s ennek következtében feltehetően semmivel sem lesz könnyebb a keresztyének közös útja, mint eddig volt. De feltehetően e nehézségért cserébe kárpótol, ha tudhatjuk, kikkel is alkotjuk az ecclesia militans teljes közösségét és hogy ők valóban mit gondolnak rólunk. A múlt századból való az a történetileg vitatható, de gondolatnak igen szellemes felvetés, hogy a római katolikus egyházat a reformáció mentette meg a XVI. század során, azzal, hogy eszméltette, ébresztette, belső reformjait halaszthatatlanná tette. Ha a "Dominus Jesus" misszióra, keresztyén önazonosságra, isteni igazságra, kinyilatkoztatásra vonatkozó részeit olvassuk, föltehetjük a kérdést, vajon a protestantizmust nem a római katolikus egyház fogja megmenteni a XXI. században?