Megtelt a pécsi Kodály Központ koncertterme május 22-én, szerda este a Magyar Református Egység Napja alkalmából, melyet együtt szervezett a Baranyai, a Tolnai és a Somogyi Református Egyházmegye, vendégül látva a trianoni döntés után a határ túloldalán, Horvátországban rekedt magyar hittestvéreket is. Az ünnepség napra pontosan tizenöt éves évfordulóját jelentette a 2009-ben, Debrecenben először megrendezett egységnapnak, amelyen kimondták a Kárpát-medencei magyar református részegyházak alkotmányjogi egységét.   

Az ünneplő gyülekezetet Hoppál Péter, a Pécsi Református Kollégium igazgatótanácsának elnöke köszöntötte. Méltatta az idén harminc éves intézmény jelentőségét Baranyában, hiszen az ma már tizennégy tagintézménnyel és ezernyolcszáz diákkal működik a megyében. Az ünnep kapcsán beszélt a református egység fontosságáról is. „A történelem viharai különböző országokba sodortak bennünket, magyarokat, reformátusokat, katolikusokat és más felekezetűeket. Így annál inkább szorgoskodnunk és dolgoznunk kell azon, hogy az egységet közösen éljük meg. Erről szól május huszonkettedike, a református egység napja.”

Hoppál Péter köszöntötte a horvátországi magyar reformátusokat, mint „alsó-baranyaiakat” is. A két egyházmegye élő, szoros kapcsolatát nem csak az elnevezés mutatja. Rendszeresen találkoznak a határ két oldalán élő reformátusok a hétköznapokban és az ünnepeken is.   Lélekemelő megtapasztalás volt, amikor a kilencvenedik zsoltártól zengett a pécsi Kodály Központ koncertterme, ahol mintegy nyolcszáz református tett hitvallást énekszóban az igehirdetés előtt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva.” 

„Zsebkrisztus” és lámpás lét
„Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és világítson mindenkinek a házban.” Máté evangéliumából, Jézus hegyi beszédével köszöntötte az ünneplő gyülekezetet Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke. „Amikor mi ünneplünk, akkor ez nem öncélú magamutogatás, hanem megmerítkezés abban a forrásban, ahonnan az inspirációt, az ihletet, az erőt, a hitet kapjuk, a reményt és a szeretetet arra, hogy szolgáljunk.” Ez a forrás maga Isten szeretete, melyhez az út az élő Igén keresztül vezet. Erről szól ez az év a református egyházban. „Tapasztaljuk és látjuk, hogy amikor megmérjük az életünket ezen a mérlegen, akkor az fájdalmas lehet. Önvizsgálatra, bűnbánatra indíthat. De ha valaki kiteszi magát Isten élő Igéjének, akkor elkerülhetetlen, hogy a tisztulással fájdalom, nehézség és megpróbáltatás jár. Így tanuljuk meg azt az alázatot, amelyből új utak, új kezdet születik.”

A püspök igehirdetésében kiemelte: mi, magyar reformátusok azzal tudjuk szolgálni népünket, hogy az élő Igét éljük és kínáljuk. Mert Isten üzenete nem csak egy-egy embernek szól. „Ez a vallásnak, a hitünknek a privatizálása, amikor úgy gondoljuk, hogy egy ’zsebkrisztussal’ elvagyunk mi magunk. De hol lehet a mi Istenünk abban a nagyvilágban, ahol a háborúk dúlnak, a járványok indulnak, ahol nagy politikusok hirdetik a megoldásokat? Jézus arra tanít bennünket, hogy az Ige üzenete közösségként szólít meg bennünket.”

Az ünnepi alkalom üzenetének lényege ez volt: lámpások vagytok, világítsatok. A püspök rámutatott: az a ház, amelyben világítanunk kell, az egyházunk és a hazánk, amelyben élünk mi, magyar reformátusok. „A magyar reformáció egyik legfontosabb bölcsője itt van Baranyában” – utalt Balog Zoltán az Ormánságra, amely fontos szerepet játszott hazánk reformációjának történetében. Mi a dolgunk a huszonegyedik században nekünk, magyar reformátusoknak? „Legyünk áldások nemzetünk, országunk számára! A mai este világít, mert Isten megtartó kegyelméről szól, és világít, mert együtt vannak azok, akiket Krisztus együvé szerkesztett.”

„Álljatok meg, övezzétek fel derekatokat igazságszeretettel.” – Az Efézusiakhoz írt levél 6. részének 14. versével köszöntötte a gyülekezetet Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke.

„Áldott legyen az Úr, hogy így állhatunk meg Isten színe előtt, abban a Jézus Krisztusban, akire ezekben a nehéz időkben hagyatkozni kell. Aki felemel bennünket, és aki a Lélek fegyverzetével áld meg, hogy ne erővel és hatalommal, hanem az Ő Lelkével küzdjünk.” Az egyházvezető rámutatott az Igében szereplő öv jelentőségére: „Az öv tartás, segítség, isteni szabadítás és szolgálatkészség. A mai durva világban ez az egyház ismertetőjele. Itt valójában az igazságszeretet övéről van szó. Az igazság pedig maga Jézus Krisztus. Övezzük fel magunkat igazságszeretettel, Jézus Krisztus szeretetével!”

A hit hangja
Az ünnepi alkalmon Felföldi László, a Pécsi Római Katolikus Egyházmegye püspöke egy történettel köszöntötte az ünneplő gyülekezetet. Egy harangról beszélt, amely Bukovinát és Bácskát is megjárta, majd 2000-ben Hidasra került egy haranglábba, ahol augusztus 20-án szólalt meg először.

„Olyan hangja volt és olyan ereje, hogy Hidason 2008. november 16-án egy új templomot szenteltek: faragott, székely, református templomot. A hit harangja mindnyájunk szívében ég. „Kiemelte: ma olyan zajos a világ, hogy nem halljuk meg az igazi hangot: Isten hangját. „Mindegy hol élünk, határon innen vagy túl, mert mindenütt otthon, itthon vagyunk. Merjünk hallgatni erre a tiszta hangra és higgyük, hogy megszólal mások szívében is, mert csak ez a hang tud életet, közösséget, egységet teremteni!”

A köszöntők után áldást mondott Szenn Péter püspök a Horvátországi Református Keresztyén Kálvini Egyház, Rácz József esperes a Tolnai, valamint Hella Ferenc esperes a Somogyi Református Egyházmegye képviseletében. Wébel Zsolt, a vendéglátó Baranyai Református Egyházmegye esperese közös imára hívta az ünneplő gyülekezetet.       

Az egységnap méltó ünneplése volt a Capella Savaria, a legrégebbi, korhű hangszereken játszó magyarországi kamarazenekar és a régizene másik képviselője, a Purcell Kórus koncertje, melyet Vashegyi György Kossuth-, és Liszt Ferenc-díjas karmester vezényelt. A hangversenyen George Friderich Händel darabjai hangzottak el. Szólót énekeltek Baráth Emőke és Balogh Eszter operaénekesek, oboán játszott Stjepan Nodilo.      

A koncert szünetében szeretetvendégséggel várták az ünneplő gyülekezetet. Kádár Péter, a Pécsi Református Kollégium főigazgatója mondott pohárköszöntőt. Beszédében kiemelte: csak az Úristen láthatta, hogy mindössze egy református osztályból hogyan növi ki magát egy olyan intézményrendszer, amely ma már egész Baranyát lefedi.

„A fő cél, hogy az alapító atyák álma, hite, várakozása szerint és az Istennek tetsző módon teljesítsük küldetésünket, ami a kollégium jelmondata is, Jézus missziói parancsa: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” Ez a krisztusi küldetés munkált az elődeinkben is, ez kötelez el bennünket ma is.” (Máté evangéliuma 10. rész, 16. vers)

A hangverseny szünetében gyülekezeteken, egyházmegyéken és egyházkerületeken átívelő testvéri találkozásoknak lehettünk tanúi.

Tönkő Péter a kozármislenyi gyülekezettel érkezett az egységnapi ünnepre, de gyökerei az Ormánsághoz kötik. „A mai nap számomra nagyon felemelő. S bár az Ormánság bölcsője jelenleg sajnos régi deszkákból áll – kevés fiatal van a templomokban –, mégis jó volt újra találkozni ismerőseimmel, barátaimmal. Amikor a református énekeinktől zengett a terem, a hátam is libabőrös lett. Igazán felemelő érzés volt.”

Képek: Ruprech Judit; Hoppál Péter Facebook-oldala

Az alábbi képek bármelyikére kattintva tekintse meg bővebb galériánkat!