1. nap:

Drága Jézusom!
Itt vagy a tengerrel, a széllel, a napsütéssel. Itt vagy barátokban, testvérekben.
Végtelen a tenger, valóban olyan néha, mint a káosz. De te gyönyörűséget faragsz belőle. Jövök eléd ebben gyönyörködve és semmit nem hozva. Szeretnélek Téged hordozni a szívemben ezen az úton. Ha el is lepne éjjel a tenger, ha meg is csípne a hajnali huncut szellő, elhal a félelem, mert az én Uram gyönyörködik bennem.

Magáért küzd az erős Jám,
szemével csak egy célt lát:
eltiporni a Baalt,
hogy egyként bírjon életet és halált.

De az én Uram, az Úr gondolt rám:
porba döntött minden bálványt,
hogy szívem ne ott legyen mi kitalált,
hanem Krisztustól várja feltámadását.

Tengeren Skócia felé
2025.06.29.

Majd’ 20 óra buszozás után megérkeztünk Amszterdamba, ahol óriási kompra szállva irányt vettünk a nyílt tengeren New Castle felé. Másnap reggel 9 órakor érkeztünk meg Anglia partjaihoz, ahol ismét buszba szálltunk, immár az ellentétes oldalon hajtva.

2. nap: New Castle-York-Dunscore

A végtelen káoszából a “végtelenül más”-ba. Ezt már mással is megéltem.
Ez a végtelen más talán nem annyira végtelen, és mégsem annyira más, mint ahogy Isten különbözik mindentől… mégis jó, hogy Rá nézzünk.  Megszeretni azt, ami annyira idegen önmagamtól. Mi ez a táj, ha nem szerelem? Más fű, más fa, más házak és mindenképp más föld. Nem győzöm fényképezni, elcsomagolni, őrizni, hogy valamiképpen megmaradjon. Még csak az első nap itt, hogy viszek magammal majd mindent?

Utazunk tovább, a táj, mint állandó útitársunk a kisbusz ablakában szalad, talán, hogy utol ne érjük… mi pedig szaladunk utolérni.

3. nap: Dunscore-Edinburgh-Lochgelly

Július 1. mint kiderült, nem csak nekünk ünnep, mert láthatjuk Edinburght. Az edinburghiaknak is ünnep, mert meglátogatja őket a király. Nekünk így dupla- ünnep, mert láthatjuk a skótokat teljes pompájukban – legalábbis, ami a ruházkodást illeti. Nagy város, nagy tömeg, nagy házak és még nagyobb templomok. Nagy séta, ami ránk várt. Ha megfogott a skót táj, hát aligha lehet szavakat találni Edinburgh rejtélyes, elvarázsolt és mégis olyan ismerős utcáira. Végül megpihentünk, ahol megpihenhet Edinburghban egy teológus… a teológia kapujában.

 Elment a nap, bár azt kezdtük megtanulni, hogy errefelé a Nap nem megy le, mint otthon…legfeljebb el, ahogy ma is. Így érkeztünk, mint utasok, de napvilágnál Lochgellybe.

4. nap: Lochgelly-Falkland

Drága Istenem, drága Jézusom!
Néha nagyon nehéz, de tudom, hogy Te velem vagy. A víz mélységében és a hegy magasságában is. Békében alszom és megnyugszom, ha Te átölelsz. Veled jó. Veled, ha félek is, akkor is jó. Veled másképp félek. Bizalommal. Te segítesz, amikor már nem kapok levegőt, a fáradtságban és a meredek emelkedőn is velem vagy. Köszönöm, hogy segítettél egy bizonyos magasságot átlépni és köszönöm, hogy figyelmeztetsz, ha egy határnál még nincs itt az idő, hogy tovább lépkedjek. Köszönöm, hogy nem a teljesítményen múlik a szereteted. És köszönöm, hogy olyanokat adtál körém, akik akkor is szeretnek, ha egy hegy megrémiszt.

Skócia, majdnem az East Lomond/Falkland Hill teteje
2025.07.03.

Esős és hűvös időben indultunk megmászni a hegyet, majd onnan átkalandoztunk egy patakkal, kedves hidakkal, magas földvájta lépcsőkkel tarkított részre, s egy vízesést is megnéztünk. Meredek volt, hosszú volt, lenyűgöző volt.

5-6. nap: Lochgelly-St. Andrews-Dundee-Lochgelly-Wardlaw

Dundee (bár erre a pontra érve sokunknak elakadt a skót akcentusa) kalandos volt és esős - bár ekkor még nem sejthettük mit tartogat nekünk a nap etéren. Megismertük Scott kapitányt és egész legénységét, kicsit odavesztünk vele együtt a hajón, hogy valamit hazavihessünk belőle…

Majd St. Andrews mintha igazán reprezentálni kívánta volna a “skót időjárást”, jó sok esőt tartogatott nekünk. Hősiesen kiálltuk a időjárás próbáját, veszteségeink csak néhány cipő és az esőkabátok többsége volt, több alig.

Tovább suhantunk a Felföldre, az igazán skót földre, itt már “nem csak játék és mese” a skót hangulat. Az idő zord, a dombok és erdők nem lettek szelídek, vagy engedelmesek az ember előtt, nem zavarta meg sötét misztikájukat, hogy eltelt néhány évezred, s néhány ember megfordult arrafelé. Nem zavarta a Loch Ness-i szörnyet sem, hogy történetesen pont mi érkeztünk oda, sajnos (vagy nem sajnos) nem mutatkozott…

7. nap: Skye

Drága Jézusom!
Áldd meg kérlek a mai szolgálatomat.
Zsoltárok 18,1-20

„Szeretlek Uram, erősségem!” Zsoltárok 18,2

Nagyon megfogott a skót misztika, Skye - szigete bővölködik az elbűvölő történetekben – tündérek, szellemek, kísértetjárta kastélyok. Ebben a zsoltárban is szerepelnek olyan szavak, amelyek egyfajta misztikához, egy kánaáni kultuszhoz köthetőek. Lenyűgöz az, hogy a Biblia tud a pogány kultuszokról és egy zsoltárral így porba tiporja azokat. Ahelyett, hogy ilyenekbe vetjük reménységünket, inkább vegyünk példát Dávid vallástételéről. Mint egy előjegyzés a kottában, úgy határozza meg egész életünket ez a felkiáltás: Szeretlek Uram, erősségem!

Köszönöm Uram, hogy ilyen szépet alkottál, mint ez a sziget. És kérlek add, hogy a szemlélése közben ne szárnyaljon túl a fantáziánk a Te szereteteden!

Skócia, Skye-szigeti elmélkedések, készülések
2025.07.05

Skye-szigetén minden megtalálható, ami Skócia. Birkák, tehenek, köd, misztika és rengeteg víz – eső, tenger, vízesés, tavak. Megnéztünk egy skanzent, ahol megismerkedtünk Szép Károly herceg történetével, ettünk Portree-ban fish and chipset és még egy a szigeten szolgáló magyar lelkésszel is beszélgettünk.

8. nap: Wardlaw

Valahogy eltelt egy hét. Vasárnap lett, és ez mindenhol ugyanazt jelenti. Végre nem csak az éjszakát töltöttük templomban, de a délelőttünket is. Részt vettünk egy „skót istentiszteleten”, ami lényegileg olyan mint egy „normális” istentisztelet, hisz összegyűltünk az Ige körül, persze azt leszámítva, hogy egyesek (például én) nem értettünk belőle egyebet, mint amit minden nyelven ért az ember… az igét, az imádság egy részét…mint kiderült, ezt megsejtjük úgy is, ha a szavak ismeretlenek.

Délután már a Loch Ness-i tó partján álltunk, hogy tanúi legyünk egy bizonyságtételnek, keresztelőnek (meg persze utána a sütögetésnek). Csodás közösség, csodás táj…csodás, hogy a „minden nép vallja, hogy Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére” néha ilyen nyilvánvaló lehet előttünk.

9-10. nap: Iona

Drága Úr Jézus Krisztus!
Te hogyan gyönyörködhetsz ennyire bennünk? Hogy ezt a könnyekre fakasztó tájat adtad a mi örömünkre?
Vajon mi a megfelelő magatartás akkor, amikor Téged forradalmárnak és vallásos istenszeretőnek neveznek meg? Úgy tűnik ez a kérdések napja… Segíts szeretni.
Dühít, hogy ebben a régi kolostorban így elferdítik a Te Igédet. De meg is int, hogy ne bízzam el magamat, ne gondoljam többnek magamat.
Ott állni, ahol egy országba megérkeztek a Te első hírnökeid, mit ne mondjak, nagy erővel bír. Taníts minket úgy járni-kelni – legalább egy kicsit – ahogy Columbát és társait vezetted.

Skócia, Iona szigete felé és Iona szigetén
2025.07. 08.

A sziget szigetének a szigetére mentünk. Szinte az egész szigetet átgyalogoltuk, mocsáron támogattuk át egymást, hatalmas köveken ücsörögtünk és persze élveztük az esőt. Felfedeztük azt is, hogy a skótokat misszionáló Columba hol ért partot szerzetes társaival 563-ban az ír vidékről érkezve. Az általa alapított kolostorban aludtunk. Részt vettünk a kolostorban dolgozó, magukat ökumenikus keresztyén szervezetként aposztrofálók alkalmain és sok érdekes kérdésről beszélgettünk. Az egyik közülük: Mi az egyház reakciója a hiányra?

Hogy minek a hiányára, azt nyitva hagyom. De annyit elárulok, hogy a megfejtéshez biztosan szükség lesz az Igére.

Sümegh Bíbor 2. éves teológus hallgató
Bányai Gréta 5. éves teológus hallgató