Az elmúlt közel 10 évben olyan természeti katasztrófáknak, viharoknak, időjárási jelenségeknek lehettünk tanúi a médián keresztül vagy saját tapasztalatok alapján, amire korábban nem volt példa.

Cunami, hurrikán, tornádó, földrengések, kiterjedt erdőtüzek Amerika és Európa szerte, a természetes élőhelyek csökkenése, az esőerdők írtása, növény-és állatfajok eltűnése, nagytestű emlősök orvvadászata, tengerek halállományának drasztikus csökkenése a túlhalászat miatt, korallzátonyok pusztulása, óceáni úszó szemétszigetek, a tengervizek eutrofizációja, ózonlyuk és ennek környezeti-, humán- és állategészségügyi következményei, üvegházhatás és globális felmelegedés, sarkvidéki gleccserek olvadása, a tengerek vízszintjének emelkedése és a tengerparti városok veszélybe kerülése, hirtelen lokálisan lezúduló extra mennyiségű csapadék a sivatagi-félsivatagi régiókban is, villámárvizek okozta pusztítások és hegyomlások, a Parajdi sóbánya elöntése, az elmúlt hetekben több magyarországi városban okoztak jelentős károkat a szupercellák, amelyek orkán erejű széllel, sok csapadékkal, sokszor jégesővel, szokatlan felhő-képződményekkel egyik óráról a másikra érkeztek és távoztak az országból pusztítást hagyva maguk után.

(Forrás: Időkép, Meta, 2025.07.17, Török József)

(Forrás: Peter Szucs Photography, Meta, 2024. 05.21)

A fentiekben felsorolt jelenségek többségéről tanultunk az egyetemen a Klimatológia órákon, akkor még egy elmélet volt, amit tudósok leírtak klíma-modellek alapján, hogy 50, 100 év múlva a jelenlegi gazdasági berendezkedéssel milyen következmények várhatóak. Ami akkor szinte elképzelhetetlennek tűnt, mára már a mindennapjaink részévé vált.

Magyarországon évek óta kimutatták a korábban kontinentális éghajlatra jellemző négy évszak átalakulását, a mediterrán éghajlati zóna észak felé tolódását: a tavaszi-őszi évszakok néhány hétre való rövidülését, a forró, száraz nyár és enyhe esős tél jelenlétét. Mindezt leköveti a növény-és állatvilág lassú átstrukturálódása, egyre több mediterrán rovar-és növényfaj jelenik meg, a fagy hiánya vagy néhány hétre leszűkülése miatt jobban elterjedtek az invazív fajok és az aszály egyre nagyobb méreteket ölt térben és időben, ami bizonyos növények elterjedésére-beleértve pl.: a Magyarországon termesztett zöldségek, gyümölcsök egy részét-, jelentős korlátozó tényező lesz. Jelenleg az öntözés és a vízigény megnövekedése jelzi, hogy változás történik, egyelőre drágábban, de még fenntartható a mezőgazdasági termesztés, ugyanakkor az aszályok már több területen sürgetik a változásokat.

Elszáradt napraforgók a Fejér vármegyei, Sárszentmihály közelében 2024. augusztus 13-án (Fotó: MTI/Vasvári Tamás, forrás: https://www.agroinform.hu/)

Aszálymonitoring, árvízcsúcs-csökkentő tározók építése, a „Vizet a tájba” program keretében a belvizek visszatartása, csapadékvizek tárolása történik, azonban új nagyüzemi öntözési technológiák bevezetése, illetve a vizek/szennyvizek szélesebb körű újrahasznosítása is hamarosan szükséges lesz. Egyre hangsúlyosabbá válik a felszíni és felszín alatti vízkészletekkel való tudatos gazdálkodás, a csapadékvíz-elvezető rendszerek kapacitásának növelése, a vízminőség védelme, a természeti erőforrásokra való odafigyelés, a környezethasználatok, szennyezőforrások felmérése és ezen tevékenységek szabályozása. Emellett a fenntartható fejlődésre való áttérés: a szükségalapú fogyasztási kultúra (jólét helyett jóllét), a körforgásos gazdasági modell, a zöldgazdaság, zöld infrastruktúra kialakítása, az erőforrás-hatékonyság és a környezettudatos technológiák, megújuló energiaforrások használata válik egyre sürgetőbbé. Ezekkel a témákkal már jó ideje foglalkoznak az illetékes szaktárcák és szervezetek.

Az új rendszerek kiépítése átgondolt, hosszútávú szakpolitikai tervezést és gazdasági fedezetet kíván. A természeti erőforrások és a biológiai sokféleség védelmét, a környezeti hatások -mint a klímaváltozás és környezetterhelések- csökkentését számos európai cselekvési és stratégiai program, illetve kutatás is támogatja. Tudósok és tudás-központok dolgoznak a jövőbeli forgatókönyvek modellezésén és a lehetséges megoldásokon.

„Klímakatasztrófa”, hogy éljük meg, ami történik és mi várható még?
Szakértők szerint a klímaváltozás folyamata már olyan méreteket öltött, aminek hatásai már lokális, regionális és globális szinten is tapasztalhatók. A klímaegyezmények betartása elősegíthette volna a folyamat megállítását, azonban a gazdasági érdekek, a fogyasztói társadalommal együttjáró kényelmes élet és a technikai fejlődés üteme a gyakorlatban a fenntarthatósági szempontok ellen hatnak.

A klímaegyezmények csökkentik a szén-dioxid kibocsátás ütemét, azonban vannak országok, amelyek nem írták alá, nem hajtották végre vagy kiléptek az egyezmények hatálya alól. Változás csak a kibocsátások, szennyezések, a természeti erőforrások kizsákmányolásának jelentős csökkentésével és a megújuló erőforrásokra való átállással lehet elérhető.

A jelenlegi állapot szerint várható a klímaváltozással együttjáró extrém események gyakoriságának növekedése, az édesvízkészletek tovább csökkenése, a sivatagosodás és aszályos időszakok növekedése, a természeti erőforrások egy részének kimerülése 30-50-100 éven belül. Ezek környezeti, társadalmi és gazdasági válsághoz vezethetnek, amely során meg kell küzdeni az élelmiszer-, víz-, és energiaellátási, illetve egészségügyi kihívásokkal is.

A rendszerszintű problémák rendszerszintű megközelítést igényelnek. Az éghajlatváltozás olyan összetett problémakör, ahol az alkalmazkodáshoz államok és szektorok közötti összefogás és intézkedések szükségesek.

Európai szinten az Európai környezeti állapot és előretekintés 2015 (SOER 2015) című jelentés egyik legfontosabb tanulsága, hogy az Európai Unió 7. Környezetvédelmi Cselekvési Programja (7th Environmental Action Programme, 7EAP) 2050-re kitűzött céljait csak úgy érhetjük el, ha felvállaljuk a fenntarthatóságba való áttérést. A cél röviden a jóllét bolygónk felélése nélkül, ökológiai határain belül.

A környezetpolitika alakulása és a középtávú célok
(Forrás: Az európai környezeti állapot és előretekintés 2015: Összefoglaló jelentés (6))

Az ökológiai lábnyom egy mutató, ami azt méri, hogy egy ember, közösség vagy ország mennyi természeti erőforrást használ fel életmódja fenntartásához. Kifejezi azt, hogy mekkora az a föld-és vízterületet, amelyre szükség van a fogyasztott erőforrások előállításához és a keletkezett anyagok feldolgozásához. A fenntarthatóság mérése megmutatja, hogy életmódunk mennyire fenntartható, és túlhasználjuk-e a bolygó rendelkezésünkre álló erőforrásait. Ez használható egyéni, vállalati vagy kormányzati szinten is a környezettudatos döntések meghozatalához.

Az ökológiai lábnyom segítségével számszerűsíthető az emberi tevékenységek környezetre gyakorolt hatása, és összehasonlítható a Föld biológiai kapacitásával. A biológiai kapacitás a Föld regenerációs képessége, azt a területet jelenti, amely képes megújítani az elhasznált erőforrásokat, és elnyelni a kibocsátott hulladékot.

Globálisan a Föld biokapacitása kb. 1,6 ha/fő, az átlagos ökológiai lábnyom 2,8 globális ha/fő. Ez azt jelenti, hogy túlfogyasztásban élünk, 1,8 Földre lenne szüksége az emberiségnek, ha mindenki úgy élne, mint az átlagos földi lakos.

Magyarországon az ökológiai lábnyom kb. 3,6 gha/fő, a biokapacitás 2,0 gha/fő, tehát túlhasználjuk a rendelkezésre álló erőforrásokat.

2025. július 24-én volt a Globális Túlfogyasztás napja (Earth Overshoot Day), ez azt jelenti, hogy az emberiség jelenleg 1,8-szor gyorsabban használja a természeti erőforrásokat, mint ahogy a Föld ökoszisztémái regenerálódni tudnak. Bár az idei Föld túllépésének napja az eddigi legkorábbi, több mint 15 éve egy szűk időablakon belül marad, és következetesen csak az év 7 hónapjának elteltével következik be. Az év fennmaradó részében az emberiség a bolygó további kimerítéséből él, tehát a túlfogyasztásból eredő károk halmozódnak: minden egyes év tovább növeli a már meglévő ökológiai adósságot.

A Globális Túlfogyasztás napja 1971-2025 között (Forrás: https://overshoot.footprintnetwork.org)

A Föld országainak Túlfogyasztási napja 2025-ben, ha minden ember a Földön az adott ország életmódja szerint élne (Forrás: https://overshoot.footprintnetwork.org)

Mi az egyéni felelősségünk? Mit tehetünk?
Egyéni szinten gondolkodásbeli, életmódbeli változtatásokba kezdhetünk, hogy csökkenthessük az ökológiai lábnyomunkat.

Hétköznapba beépíthető gyakorlati dolgokat tehetünk, pl.: helyi és szezonális élelmiszerek fogyasztása, húsfogyasztás csökkentése, fogyasztásalapú tudatos vásárlás, víztakarékosság (esővíz gyűjtése-azzal locsolás, zuhanyzás inkább mint kádban fürdés, használaton kívül elzárni a vizet), természetes alapanyagokból készült, csomagolásmentes/lebomló csomagolású termékek és tisztítószerek használata, áramtakarékosság, szelektív hulladékgyűjtés, természetes hulladékok komposztálása, használt elemek, gyógyszerek külön gyűjtése és kijelölt gyűjtőponton való leadása, használt ruházat újrahasznosítása, tömegközlekedés-bicikli, megújuló erőforrások, energiatakarékos eszközök használata, lakóházak szigetelése, fűtési rendszerek korszerűsítése, saját kiskert (erkélyen, telken, közösségi kertekben), kapcsolódás a természettel (kirándulás, séta, szemlélődés, túra, hegymászás).

Hogyan lehetünk jelen a „viharban”?
2016. augusztus 20-án a budai várban a tűzijáték első perceiben éltem meg először személyesen azt, hogy milyen az, amikor hirtelen lecsap egy filmeken látott „trópusi vihar”, porral, esővel, 100 km/órás széllel. Olyan erős szél volt, hogy szemünkbe, arcunkba fújta a port, a szakadó esőt, nem kaptunk levegőt, majdnem fellökött minket, esélytelen volt, hogy menedéket keressünk. Ott, abban a pillanatban tudtam, most bármi megtörténhet. Semmi hatásunk nincs arra, ami történik. Isten felé mondtam el egy gyors segélykiáltást: Istenem, segíts! Még ma is könnybe lábad a szemem, ha arra gondolok, ami történt.

Egyvalaki a tömegből kapott lélekjelenlétet és bölcsességet: lehajolt, két karját az előtte álló két személy hátára tette és ezzel példát mutatott mindenkinek. Pillanat alatt, háztetőszerűen, szavak nélkül, egymást segítve kapaszkodtunk össze. Egymás válla védelmében kaptunk levegőt a legnagyobb viharban, és védtük egymást, mert nem tudtuk az orkán erejű szél mit sodorhat felénk. Így éltük túl azt a kritikus 20 percet. Miután elvonult a vihar megköszöntük a körülöttünk állóknak a segítséget és barátnőmmel hálát adtunk Istennek, hogy megőrzött minket.

Hazafelé láttuk, fákat csavart ki, tetőket vitt le, autókat tört össze a vihar és láttuk a híradásokban, hogy a rakparton a tömegben pánik tört ki és sokan megsérültek. Hálát adtam, hogy Isten meghallgatta az imádságomat és velünk volt a vihar kellős közepén, adott segítséget.

Nap, mint nap szemtanúi lehetünk, milyen értékválságban van a világ. Jó látni olyan példákat, amelyek emberségről, összetartozásról, szeretetről szólnak. Hiszem, hogy minden emberben ott van, még ha előfordul, hogy mélyen eltemetve is, teremtettségünknél fogva az isteni rész, hogy Isten képmásaivá teremtett minket. Engedjük felszínre jönni a jóságot, segítőkészséget, szeretetet egymás iránt a nehéz helyzetekben és merítsünk Isten forrásából, a Vele való személyes kapcsolatból, engedjük, hogy ott legyen rajtunk keresztül egy helyzetben.

Ebben a kaotikusan változó világban szükségünk van horgonyokra. Coachként sokaknak segítek megtalálni a kapaszkodókat, a reményt, az új lehetőségeket az életben. Azt tapasztalom, hogy a legerősebb horgonyunk ezen a Földön nem más, mint Isten irántunk való mérhetetlen és kifogyhatatlan szeretete. Ez minden időben és helyzetben megáll.

Isten tud erről, mit mondott és mond erről? Helyreállíthatjuk még a természettel való kapcsolatunkat?
Isten a teremtéskor rábízta az emberre, hogy művelje és őrizze a Földet, mint egy jó gazda, aki gondoskodik önmaga fennmaradásáról, a termelékenységről, bőségről, igénybe véve a természet adta lehetőségeket a természetes egyensúly fenntartásával. Az ember szeme előtt azonban sok olyan elérendő cél lebegett, ami fontosabbá vált, mint a természettel összhangban való együttélés.

A hatalom, a siker, a minél nagyobb vagyon (profit) felhalmozása vált elsődleges szemponttá, a természet csak eszköz lett ennek elérésében. A természeti erőforrások végessége, elszennyeződése, vagy megszűnése hívta fel a figyelmet a visszafordíthatatlan folyamatra, amivel az emberiség saját jövőjét teszi tönkre az elmúlt évtizedekben egyre gyorsuló fogyasztói társadalom diktálta folyamatban a Földön.

Még van lehetőség a változtatásra, és rajtunk is sok minden múlik!

Újra értékelhetjük azt az ajándékot, amit Istentől kaptunk!

Biológusként mindig lenyűgözött a természet szépsége, formagazdagsága és változatossága, és teológusként az a kreativitás és bölcsesség, ahogyan Isten azt megalkotta.

A Biblia azt mondja, hogy minden, ami láthatatlan Istenből az Ő örökkévaló hatalma és Istensége az Ő teremtményeinek értelmes vizsgálatával megismerhető (Róma 1:20).

A természet az Istennel, az önmagunkkal, a csenddel való találkozás helye, az élet körforgása és misztériuma megértésének, a lélek megnyugvásának helye.

Fedezzük fel újra, mi mindent ad, adhat nekünk a természet és tekintsünk rá kincsként, szépségként, amit megőrizhetünk, megmutathatunk egymásnak!

Jó lenne visszatalálnunk a természettel való harmonikus együttéléshez. Ebben tanulhatunk a természeti népek hagyományaiból, saját népi hagyományainkból is, amit még a nagyszüleink tudtak, ismertek. Talán még mi is továbbadhatjuk a gyermekeinknek, unokáinknak, a környezetünkben élő következő nemzedéknek.

(Forrás: Időkép, Meta, 2025.07.28, fotoszabi, Bíró Szilárd, Czakó Edit)

Jézus kijelentette előre, mikor több mint 2000 évvel ezelőtt a Földön járt, hogy bizonyos események be fognak következni, úgy beszélt ezekről, mint az utolsó idők jeleiről (Máté 24: 3-8).

Azonban azoknak, akik hisznek Jézus nevében, Ő azt ígéri, hogy „új eget és új Földet teremtek” (Ézsaiás 65:17), és „amiket szem nem látott, fül nem hallott, embernek szíve meg sem gondolt, azokat készítette el Isten az Őt szeretőknek” (1 Korinthus 2:9).

És azt is ígéri a Benne bízóknak, akik az Ő nevét hívják segítségül: „Vénségetekig ugyanaz maradok, Én viszlek, Én hordozlak, Én tartalak meg” (Ézsaiás 46:4).

Kívánom, hogy ezekben a kihívásokkal teli időkben is lássuk meg a szépet, a kincseket a természetben, tegyük meg, ami rajtunk múlik Földünk természeti erőforrásainak védelmében és találjuk meg a reményt Isten örökkévaló szeretetében!

Zagyva Tünde Andrea
ökológus, teológus, life-és business coach