"De mit mondhatnék? Azt sem tudjuk, mi történik a nap végén, akkor honnan tudnánk, mi lesz öt év múlva? Meg kell tanulnunk Istenre bízni a kérdéseinket, és egyszerre csak egy napot végiggondolni. Az ember hajlamos várakozásban élni, vár a megfelelő körülményekre, míg mindenre garanciát és választ nem kap. Aztán az élete végén ráébred, hogy mást sem csinált, csak egész életében a megfelelő pillanatot várta."
Fogoly vagyok
70 történet a börtönről és a barátságról (részletek)
Két felirat
A ötvenes években Szamosújvárra érkező rabokat a következő üdvözlő felírás fogadta:
"Akik itt beléptek, hagyjatok fel minden reménnyel!"
Dante-idézet, a Pokolból. De ez mégiscsak az Isteni színjáték része.
Beljebb, a börtönné alakított Martinuzzi Fráter Gyögy, pálos szerzetes, nagyváradi püspök, Erdély helytartója 1542--ben épített, gyönyörű kastélyában egy másik felírást olvashattunk, a főbejárat kövébe vésve:
DOMINUS ADIUTOR ET PROTECTOR MEUS, QUEM TIMEBO
Ez pedig azt jelenti: Az Úr az én segítségem és védelmezőm, kitől féljek?
Az első rögtönzött transzparens, a második kőbe írt üzenet.
Isteni színjáték, valóban.