„Zavarba jövök és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok. Te, az Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születtél, én pedig palotában; téged ökör és szamár között szegény pásztorok, engem – ki por és féreg vagyok a te színed előtt – udvari emberek nyüzsgő tömege vett körül. A te szüleid szegények, az enyémek fejedelmek; te szegénységben jöttél a világra, én gazdagságban." Rákóczi Ferenc
Fogoly vagyok
70 történet a börtönről és a barátságról (részletek)
Két felirat
A ötvenes években Szamosújvárra érkező rabokat a következő üdvözlő felírás fogadta:
"Akik itt beléptek, hagyjatok fel minden reménnyel!"
Dante-idézet, a Pokolból. De ez mégiscsak az Isteni színjáték része.
Beljebb, a börtönné alakított Martinuzzi Fráter Gyögy, pálos szerzetes, nagyváradi püspök, Erdély helytartója 1542--ben épített, gyönyörű kastélyában egy másik felírást olvashattunk, a főbejárat kövébe vésve:
DOMINUS ADIUTOR ET PROTECTOR MEUS, QUEM TIMEBO
Ez pedig azt jelenti: Az Úr az én segítségem és védelmezőm, kitől féljek?
Az első rögtönzött transzparens, a második kőbe írt üzenet.
Isteni színjáték, valóban.