„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
Gyönyörködj a szolgálatban!
Beiktatták Bedekovics Pétert, a Budai Református Egyházközség történetének hatodik vezető lelkészét, a gyülekezet 129. születésnapján.
„Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel!” – köszöntötte a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese, Kovács Gergely a korszakváltáshoz érkezett, ünneplő budai gyülekezetet.
Cserkészek vezették a palástos lelkészek sorát a Szilágyi Dezső téri templomban, hiszen a beiktatandó lelkipásztor életének fontos része volt a cserkészmúlt.
Egy nappal a gyülekezet születésnapja előtt új lendületért, kitartásért, hűségért könyörgött az ünneplő közösség.
Az igei szolgálatot Balog Zoltán dunamelléki püspök végezte a napi ószövetségi szakasz, Ezékiel könyve 42. fejezetének válogatott versei alapján. Kiemelte, hogy számára is megrendítő pillanat, amikor a palást, a szent szolgálat jele rákerül egy lelkészre, hangsúlyozva azt, hogy a papi öltözet megkülönböztet. A gyülekezet felől nézve a lelkipásztor egy a többi szolgálattevő közül, éppen ezért fontos az egyéni felelősség abban a vonatkozásban, hogy senki nem állhat az egyes gyülekezeti tag és Jézus Krisztus közé, még a lelkipásztor sem – hangsúlyozta az igehirdető. Ennek kapcsán dicséretet fogalmazott meg a budai gyülekezet több tucatnyi szolgáló tagja felé. Ezékiel könyve 42. fejezetének 14. versét emelte ki a püspök, a hangsúlyt a személyes kegyesség gyakorlásának fontosságára téve, hiszen egyedül a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatból épül másokat éltető szolgálat. A lelkipásztor belső és kifelé megnyilvánuló világát megkülönböztetve, de a kettőt egységként kezelve. „Ne tedd magánüggyé a hitedet!” – bátorította a fiatal lelkészt az elöljáró, felhívva a másik pásztori kísértésre a figyelmet, hogy a belső szobában ne az kerüljön előtérbe, amit másoknak kell mondania.
„A külső világba a Jézus Krisztussal való kapcsolatod gyümölcseit kell vinned.” Végül a pásztori szolgálat három pillérét a beiktatandó lelkész életútjához is kapcsolódva a XVII. századi anglikán lelkésztől, Richard Baxtertől idézte, kérve, hogy buzgólkodjon Istenért és a saját Isten-kapcsolatáért, szeresse a rá bízottakat és gyönyörködjön a szolgálatban. „Van-e annál gyönyörűségesebb dolog, minthogy alkalmatlanságunk ellenére valaki rajtunk keresztül hallja meg a hatalmas Istent? Ne adjuk föl, hogy végső soron arra rendeltettünk, hogy Isten országából valami kiábrázolódjon közöttünk” – zárta igehirdetését a püspök.
„Szimbolikusan és valóságosan is körbeölelnek a különböző szolgálattevők téged ebben a gyülekezetben, ebben a templomban” – fogalmazta meg Kovács Gergely esperes, miközben átadta a fiatal lelkésznek a templom kulcsát és a gyülekezet pecsétjét. „Amikor megnyitod a templom kapuit, megnyílik egy lelki tér is, ahol az Isten-keresők Istennel találkozhatnak. Ahogy megnyílik az ajtó, nyíljon meg a te szíved és egész lényed az evangélium hirdetése felé, és azok felé, akik rád bízattak.” A pecséttel Isten hűségéből fakadó hűséges szolgálatra hívta fiatal szolgatársát az esperes.
A lelkipásztori áldások után a gyülekezet részéről Marossy Gábriel, a gyülekezet missziói gondnoka köszöntötte a lelkipásztort, tolmácsolva a korábbi lelkész, Illés Dávid, Fabiny Tamás evangélikus püspök és Böröcz László, Budavár polgármesterének köszöntését.
Bessenyei Bálint főgondnok az elmúlt egy évre hálatelt szívvel tekintett vissza, de a korábbi évekre nézve is kihangosította Isten tervének mozzanatait, melyek a fiatal lelkészt a budai gyülekezetbe vezették. „Lényegében hazatértél hozzánk” – vallotta a főgondnok, aki Isten áldását kérve a misszióra buzdította az ifjú lelkipásztort, átadva neki a gyülekezet ajándékát.
A gyülekezet jellemzője, hogy az elmúlt 140 évben végig ápolta ökumenikus kapcsolatait. Szabó B. András evangélikus lelkipásztor Bedekovics Péter beiktatásán kifejezte annak fontosságát, hogy a lelkészházaspár csillogó szemmel és nagy szeretettel beszél a közösségéről.
Budavár egyházi ügyekért felelős alpolgármestere köszöntésében kiemelte, hogy a gyülekezet minden időben szolgált a kerület lakosai felé, üdvözölte közösségépítő, közösségteremtő tevékenységüket, melyre a kerület örömmel számít. „Kívánom, hogy vezetéseddel a közösség növekedjen, erősödjön hitben, reményben és szeretetben” – fejezte ki jókívánságait Fodor Artúr.
A beiktatott lelkipásztor sokaknak mondott személyesen köszönetet, akik kísérték életét, hitét és szolgálatát az elmúlt években, külön kiemelve tiszaföldvári anyagyülekezetét és korábbi szolgálati helyét, a Klapka téri gyülekezetet, megköszönve nekik, hogy szeretettel és áldással engedték el.
A frissen beiktatott lelkész fontosnak tartotta, hogy a budai közösségnek nem csak épített, hanem lelki örökségét is őriznie kell, amely a missziói és diakóniai szolgálatban is mindig megnyilvánult. Az épített és missziós örökség találkozik a templom öt hajójának tulajdonított öt pillérben, mely a gyülekezet szolgálatát jellemzi: az evangélium hirdetése, az Isten családjába tartozás, a tanítványságban való növekedés, Jézus pásztori gondoskodása, az igazság és a törvény szeretetben való megélése.
„Szeretnénk kevesebb programmal, de mélyebb evangéliumi tartalommal átitatni a gyülekezet mindennapjait” – mondta Bedekovics Péter, miközben kifejezte Isten iránti háláját, hogy visszavezette ebbe a gyülekezetbe, ahol segédlelkészi éveit töltötte, ahol a házasságkötése történt, s ahová mint egykori cserkészvezetőt is számtalanszor hívták vissza szolgálni a fiatalok is.
A beiktatás fontos mozzanata volt, hogy a gyülekezetben szolgáló lelkészi kart egyként áldotta meg az egyházmegye esperese, Kovács Gergely, hangsúlyozva, hogy ebben a gyülekezetben mindig lelkészi csapat szolgált, melynek egykor ő maga is része lehetett, s most a hat jelenlévő lelkész szolgatársként, egyszerre kapta az áldást Péter első levele 2. fejezetének 5. verse alapján: „Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá…”
Bedekovics Péter református lelkész, egyetemi oktató, ifjúsági munkás, cserkészvezető. Házas, felesége Bedekovicsné Molnár Boglárka közgazdász és hitoktató. 15 évesen találkozott a magyar cserkészmozgalommal, amely azóta is nagy szerepet játszik ifjúsági szolgálatában. Vallja, hogy a cserkészet kiváló missziói lehetőség a fiatalok megnyerésére, segíti növekedésüket, a felelőségteljes felnőtté válást. 2007-ben kezdte meg teológiai tanulmányait Debrecenben. 2010–2011-ben ösztöndíjasként teológiát és vallástudományt hallgatott a Londoni Egyetemen (King’s College), ezalatt ifjúsági munkásként tevékenykedett egy anglikán gyülekezetben. 2013-ban a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjával az Ausztráliai Magyar Református Egyházban szolgált exmisszus segédlelkészként 6 hónapon át. 2016-ban megszerezte a teológus-lelkészi diplomát és lelkésszé szentelték Debrecenben. A skóciai Edinburgh-ben (New College) tanult tovább, ahol mesterdiplomát szerzett Bibliatudományból. 2017–2018-ban a Budai Református Gyülekezetben volt ifjúsági lelkész, 2018–2022 között egyetemi lelkészként szolgált a Budapesti Egyetemi Misszióban, illetve 2020-tól a Károli Egyetemen is, közben majd 2 évig volt a Zsinati Ifjúsági Iroda vezetője. 2019–2022 között a Magyar Cserkészszövetség elnöke volt. 2022-2024 között a Pesterzsébet-Klapka téri gyülekezet lelkipásztora, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Karának oktatója. 2024. március 20-án tért vissza a Budai Gyülekezetbe, immár megválasztott vezető lelkipásztorként.
Képek: Füle Tamás
