Jézus szegény emberek gyermeke volt, mégis szellemi élete nagyon élénk, mindenre kiterjedő, mindent átfogó volt. A bölcsességet Istentől kapta, mint mindenki. Szülei igyekeztek arra, hogy a gyermek szellemi életét fejlesszék. Ez előbb a szülői házban ment végbe. Minden gyermek számára a legelső iskola a szülői ház. Az a gyermek, akit elmulasztanak odahaza tanítani, pótolhatatlan veszteséget szenved. Nem mellékes dolog, hogy az édesanya már akkor énekeljen a bölcső felett, amikor még a gyermek mit sem ért abból és beszélgessen kicsiny gyermekével már akkor, amikor szavainak semmi értelmét nem tudja venni. A gyermek szellemi életének fejlesztése már a bölcsőben elkezdődik. A beszéd, a zene, az ének iránti készsége úgy fejlődik ki, ahogyan ezek a hatások már korán érik. Jézusról azt mondja az Írás: „Jézus pedig gyarapodék bölcsességben…” A szellemi nevelésének első lépései odahaza kezdődtek el.

Jézus szellemi életének fejlődésére nagy hatással volt a táj, a környezet, az ég csillagai, a mezők virágai, a fák, az erdők, a hegyek, a tengerek, mert a szülők sokszor vitték magukkal és igyekeztek szemeit megnyitni, hogy lásson és tanuljon. Lassan tankönyvvé lett számára az egész teremtett világ. A legcsodálatosabb tankönyv maga a természet világa, ha nyitott szemmel járunk abban. A természet világa csodálatos dolgokra tanítja meg az embert.
A szellemi élet fejlődésének hatalmas eszközei a testvérek, a barátok, a játszótársak. Ezekben Jézusnak is volt része. A szülők nem nevelték különc gyermekké és nem vonták őt el a társaságtól. Testvérek, barátok, játszótársak között folyt le élete gyermek- és ifjúkorában. Így nevelődött rá arra, hogy mi a közösség és mi a testvériség. Már gyermekkorában felkészült arra, hogy testvéri közösségben éljen, azoknak szolgáljon és azokkal osszon meg mindent. Így fejlődött ki szociális érzése.

Szellemi életének igen fontos tényezője az ő tanulékonysága. Mindenütt szívesen tanult és minden után érdeklődött. Így érthetjük meg beszédeinek, tanításainak, példázatainak a csodálatos és káprázatos gazdagságát. Mennyi pontos, szinte szakismeret nyilatkozik meg szavaiban. A kovászról, a magvetésről, a szőlőről, a borról, a házépítésről, a növényekről, az ég madarairól csak az mondhatott olyan hű és megragadó hasonlatokat, aki ezeket mind-mind tapasztalatból ismerte. Így bontakozott ki Jézusnak szellemi élete..
Nemcsak a megfogható és a látható dolgok érdekelték Jézust és nemcsak ezek iránt fejlődött ki szellemi élete. A láthatatlan dolgok, a nagy eszmék és gondolatok is érdekelték. A 12 éves Jézus a jeruzsálemi templomban bámulatba ejti a bölcseket és az írástudókat
Hatalmas szellemi fegyverekkel rendelkezett. Nikodémussal, az írástudókkal való beszélgetése, a művelt világgal való érintkezése erre utal. Ezek a fegyverek már gyermekkorában kezdtek sajátjává lenni.. Jézust szülei önként taníttatták és küldték el a korabeli iskolába, a zsinagógába. Nem sajnálták ezt az időt, amit egyébként munkával tölthetett volna el és kereshetett volna.
A szellemi élet alapja kétségtelenül az Istentől kapott képesség. Ezt azonban semmi sem pótolhatja. Az Istentől kapott képesség olyan, mint a termőföld, amely teremhet tövist és bogáncskórót, teremhet gyomot és dudvát, ha azt nem gondozzák; viszont teremhet búzát, vagy ízes gyümölcsöt, illatos virágot vagy gyógyító orvosságot, ha gondozzák.

A nevelés mindenhatóságában nem hisz a keresztyén ember. Viszont tudja jól, hogy a nevelésre szükség van, mert áldott isteni eszköz az, amely által a bennünk levő képességek és ajándékok kibontakozhatnak. Jézus sohasem volt tudálékos, nem volt bölcselkedni akaró, hanem egyszerű és természetes. Mindent, még a legmélyebb igazságokat és isteni titkokat is egyszerűen fejezte ki. Mindenki megérthette őt és senki számára sem volt kevés, amit mondott. Az ismeret tehát nem tette felfuvalkodottá és elbizakodottá. Ebben is példa volt. Tanuljuk meg Tőle, hogy minél több a szellemi kincsünk, annál alázatosabbak legyünk és szellemi kincseink birtokában tudjuk azt mondani, amit Jézus: „De én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál”, és le tudjunk hajolni embertársaink szennyes lábát megmosogatni, miként Ő megmosogatta tanítványai lábait.

A gyermekeink már kicsi korukban hallották édesanyjuk éneklését, dúdolgatását. Gyakran meg is tanulták ezeket a lelki énekeket. Korabeli magnófelvételek igazolják ezt. Lefekvés előtt imádkoztak édesanyjukkal. Maradandó emlékek maradtak meg erről. Sokszor voltunk együtt nyaralni. Csodáltuk a természetet, annak szépségét A testvérek jó közösségként nőttek fel és maradtak meg annak. Most is segítik egymást, szeretettel vannak együtt. Szorgalmasan tanultak és volt hozzá tehetségük is. Volt idő, amikor szóvá kellett tenni, hogy képességeik szerint tanuljanak. Mindhárman szép eredménnyel végezték iskoláikat. Egyetemi diplomát szereztek, zeneiskolai tanulmányokat is végeztek, ez utóbbinak főleg leányaink örültek. A lelki dolgok elsősorban a leányainkat érdekelték. Mégis abban bízunk, hogy Isten mindegyiket meg fogja szólítani és az üdvösség útjára vezeti őket. Ezért imádkozunk naponta.