Hol a pénz

A világ hosszú századokon át a tőkegazdálkodásról áttért a tulajdonképpeni pénzgazdálkodásra: és mikor a pénzgazdálkodás rendszere immár tökéletesen ki van építve: egyszerre eltűnt a pénz. És a világ szárazon maradt. Van iparcikk annyi, hogy a gyárak egymásután zárják be kapuikat, mert gyártmányaikat nem tudják hová tenni; van mezőgazdasági termény annyi, hogy már kávéval fűtik a mozdonyokat is; van pénz annyi, hogy még ennél több soha sem volt; és emellett van olyan ínség, amilyen még nem volt. Éhhalálok már voltak; de a mostanihoz fogható szomorú, reménytelen ínség még nem. Ilyen ínséget csak a pénzgazdálkodás tud előidézni.


[...]
Mi a mai gazdasági rendszert nem tartjuk tökéletesnek, sőt még tűrhetőleg jónak sem; de azért nem tudjuk elképzelni, hogy milyen rendszerrel lehetne ezt helyettesíteni, ami jobb lenne nála. A szocialistáknak, úgy látszik, nincs is komoly tervük a világ gazdasági rendszerének elvi átalakítására (ők csak reparálni akarnak); a kommunisták pedig azzal, amit eddig mutattak, nem nagyon sokat ígérnek; sőt! Úgyhogy mi azt hisszük, hogy ez a mai, példátlanul súlyos gazdasági ínség nem a tőke és a pénz betegségének, hanem az emberi lelkület és a társadalom betegségének a jele, amely tehát nem a tőke és a pénz megváltoztatására, hanem az ember megváltoztatására int bennünket. Hiszen végre is: akárhol van az a pénz elbújva, az magától nem bújt oda, csak az embereknek kellett azt eldugni. És akármennyire közössé tesszük is a termelést, ha az emberek önzőek és álnokok maradnak: csak mindig lesznek, akik az osztozásnál a rövidebbet húzzák; és így a megelégedés általános soha nem lehet.
Érdekes különben, hogy a kommunisták is meg akarják az embert változtatni: egy "kollektív embert" akarnak nevelni. Ez nyílt bevallása annak, hogy új ember nélkül nem sokat várhatunk az új gazdálkodástól sem. Ha pedig már új ember kell: miért legyen az éppen kollektív ember? Miért ne legyen egészen új ember? Hiszen a kollektív (munkaközösségi) ember csak kollektív gazdasági rendszerhez való, ott is csak akkor megfelelő, ha angyal: az új ember pedig mindenféle gazdasági rendszerben megfelelő, mert nem angyal ugyan, de Isten gyermeke. Ezen felül pedig egészen bizonyos, hogy kollektív embert nem lehet kitenyészteni; (jaj is volna az embereknek, ha lehetne!) ellenben az Isten gyermeke úgy születik lelkileg, mint Ádám gyermeke testileg.
Én azért ma sem, mai igazán nagy ínségemben sem azt hirdetem, hogy hol a pénz: hanem azt, hogy hol az ember.

Kis Tükör, XXII. évf.
(1932. január 30.)
5. sz. 17. o.

Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.