„Mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani."
Madame de Stael
Isteni kóstoló
Kulcsot kaptak a katolikusok a Szolnok-Szandaszőlősön felszentelt református közösségi házhoz vasárnap. Az épület szociális központként és lelki házként is szolgál majd. Szabó István püspök prédikációjában azt kívánta, hogy „a látható templom mutasson a láthatatlan Istenre".
Jogi, orvosi, lelki segítség
Hét hónap alatt épült fel a Szolnok kertvárosának számító Szandaszőlősön a református gyülekezet közösségi háza. Az elnevezés oka az, hogy az épület nem csupán a klasszikus értelemben vett gyülekezeti házként funkcionál majd, hanem szociális központként is. Naponta négy órában várják a segítségre szorulókat, akik nem csak tárgyi támogatást kaphatnak, hanem akár jogi, munkaügyi és orvosi tanácsokat, illetve lelkigondozást is. A szolgálatokat a gyülekezet tagjai ajánlották fel, térítésmentesen. Végh Miklós lelkipásztor lapunknak elmondta: természetesen a céljuk az, hogy az elért embereket bevonják a közösségbe.
Az épület nem egyházi, hanem civil pályázatból épült, ahol indulhattak egyházak is. A pályázat célja a civil szervezetek infrastrukturális hátterének fejlesztése volt. A koncepcióba beleillett a szandaszőlősi reformátusok elképzelése is: létrehoznak egy közösségi házat, ahol a korábban is működő szeretetszolgálatukat átgondoltabban működtetik, továbbá lehetőség teremtődik igei alkalmakat is tartani.
– Nekünk többet jelent ez az épület, mint amit a pályázat kiírója gondolt, de megvalósul benne az, amire kaptuk a támogatást – összegezte a lelkész.
Szolnok törleszt
Fontos megjegyezni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2001-es adatai szerint – a tavalyi adatokat még mindig nem dolgozták fel – Szolnokon a lakosok mintegy 45 százaléka nem tartozik egyházhoz vagy nem kívánt válaszolni a vallási identitást firtató kérdésre. Mindezekre utalva Végh Miklós úgy vélte:
– Sok az aratnivaló, akiket el lehet érni és felajánlani nekik az evangélium örömhírét.
Áttételesen erre, illetve a megyeszékhely kommunizmusbeli múltjára is utalt Szalay Ferenc polgármester:
– Talán minden városénál több a mi adósságunk. A rendszerváltás előtti időszakban nem lehetett templomokba járni, nem lehetett részt venni az istentiszteleteken – és ez Szolnokra különösen jellemző volt. A hitetlenség sok éven keresztül jellemezte ezt a várost, volt és van mit tennünk annak érdekében, hogy ez megváltozzon.
A város első emberének beszámolója szerint ezért tesznek is. A közösségi ház telkét például adományként kapta az önkormányzattól a gyülekezet.
Túlmutató tisztaszoba
A szentelési ceremónián Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke prédikációjában többek között arról beszélt, hogy a felépült hajlék kóstoló Isten csodálatosságából.
– Isten ezzel a gyönyörű Isten házával kóstolót adott nekünk – és nem azért mondom, hogy kóstoló, mert kicsi, hanem azért, mert egy álom beteljesedett; és Isten az ígéreteinek beteljesítésével mindig megízlelteti velünk az ő hűségét, jóságát, kegyelmét és szeretetét.
A püspök hangsúlyozta, a templomnak be kell töltenie funkcióját, azaz túl kell mutatnia önmagán. Hozzátette:
– Az nem baj, ha a templom a legszebb épület, az nem baj, ha a templom – hadd mondjam így – Isten szeretetének tisztaszobája. De a templom igazi funkciója az, hogy túlmutat önmagán, túlmutat az Isten világára. A látható templom mutasson a láthatatlan Istenre, hogy ez a megfogható, megtapasztalható, megízlelhető kegyelem mutasson a kegyelem forrására, ami több.
Kulcsot a katolikusoknak
Az alkalmon Takaró András esperes adta át Végh Miklós lelkésznek az épület kulcsait. Később Stummerné Nagy Ágnes lelkipásztor szintén átadta a közösségi ház kulcsait Kómár István plébánosnak, ezzel megköszönve „a harmincöt éves befogadó szeretetet”. A szandaszőlősi reformátusok ugyanis több mint három évtizedig a helyi katolikus templomban és imaházban gyűlhettek össze. Külön kiemelendő, hogy 1977-ben az akkori plébános, Pásztor Győző az általa ismert reformátusok névsorával kereste fel szolgatárását, Hamar Istvánt, és ajánlotta fel neki a katolikus templomot. Stummerné Nagy Ágnes azt mondta:
– Nemcsak jelképesen, hanem valóságosan is átadom az épület kulcsát, meghívást tolmácsolva: jöjjetek, találjatok itt bennünket, hogy megtapasztaljuk az örök és igaz Istent.
Kómár István plébános „nem várt kedves gesztusnak” értékelte a kulcsot, majd arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy „egy úton megyünk, csak másik sávban, de a cél ugyanaz, az örömeink és a gondjaink is ugyanazok.” Hozzátette:
– Ha átnéztek néha ebbe a másik sávba, akkor segítő kezet, támaszt fogtok ott találni. Így szeretnénk mi is ide gondolni, és akár fizikailag is jelen lenni az életetekben, hogyha valamelyikünknek támaszra van szüksége, akkor az mindig megtalálhassa azt a másikban.
Az ökumenizmus szelleme olyannyira átjárta a mintegy százfős gyülekezetet, hogy a plébános „dicsértessékére” egy emberként mondtak „mindörökké áment”.
55 millióból épült
A közösségi ház felépülésére benyújtott európai uniós pályázat teljes kerete 55 millió forint volt, melyből 90 százalékot támogattak. Az 5 millió forint önrészből 4 milliót a Délpesti Református Egyházmegye az építési alapból bocsátott a szolnokiak rendelkezésére. A maradék egymilliót a szolnoki gyülekezet tagjai adták össze. További egymillió forintot a délpesti egyházmegye gyülekezetei gyűjtöttek össze. Számtalan természetbeni segítség, adomány is előremozdította a közösségi ház felépülését. A mintegy száz négyzetméteres épületet Sajtos Gábor építész tervezte.
Forrás: Hegedűs Márk/Reformátusok Lapja