„Fel kellett fognom, hogy az úgynevezett prózai vagy hétköznapi dolgok, amelyek éppen most történnek, jelentik a békesség és megelégedettség lényegét."
Adrian Plass
Itt van
Itt van hát megint.
Hó nélkül, fagy nélkül közeledik.
Rohanás, feszültség, ajándékvadászat hátán jön.
Kivilágított utcákon, ezer apró lámpa fénye alatt szalad.
Tülekedő, cipekedő, elgyötört arcú tömeg szatyrában utazik.
Neten megosztott színes rajzok, csilingelő dalok szárnyán repül.
Jótékony gyűjtések, cipősdobozok,
felbuzdult segítő kezek hozzák-viszik.
Itt van hát megint.
Mézeskalács, bejgli, halászlé, rántott ponty ízében.
Szaloncukor, üvegdísz, fényfüzér csillogásában.
Gyerekek izgatott várakozásában, szülők veszekedésében,
pénzhiányban és tobzódásban,
eladósodásban és válogatásban.
Itt van.
Boldog családokban és széthullottakban.
Mosolyokban és sírásra görbülő szájakon.
Magányos idősek fakó szemében, bulizó fiatalok nevetésében.
Pihenésben, elutazásban, munkában, szolgálatban töltött napokban.
Hajléktalan köhögésében, drága ékszer csörrenésében,
koszlott busz padlóján, bőrüléses luxusautóban.
Itt van a karácsony.
Születésnap.
Ő itt van. Kétezer-tizenötödik éve.
Te hol vagy?
Jezsoviczki Noémi