Egy perc csönd terhe
Köszöntője után egy perc csöndre hívta Kovács Nikoletta, a Bárka Táborok szakmai vezetője azokat, akik a kamaszok mentális egészségéről szerettek volna többet tudni, ezért töltötték meg a Ráday Ház dísztermét egy novemberi szombaton.

„A kamaszok csendben vannak, a tanárok csendben vannak, mert nem lettek felkészítve erre, a szomszédok csendben vannak, mert nem az ő dolguk – mi ne maradjunk csendben” – oldotta fel a bénító hallgatást a szakmai vezető, aki energikus jelenlétével azt is megmutatta, mennyire más hangulat alakul a ragyogó mosoly és az örömteli köszöntés nyomán és arra hívta a közösséget, hogy csend helyett hogyan keressék az érdeklődők a párbeszéd és a kapcsolódás lehetőségeit.

„Párbeszédbe lép a Teremtő a teremtményével és reménységet ad” – hirdette Isten gyógyító üzenetét Zoltán Bettina, aki hetedik éve szolgál a Bárka Táborok egyik lelkészeként. Arra hívta az egybegyűlteket, hogy ne hallgassanak, hanem lépjenek először párbeszédre a gyógyító Istennel. Krisztus feltámadása erejével hirdette, hogy a földön minden körülményből van feltámadás.

„Egész lényeddel formálod a világot”
– mondta Sterczer Hilda , az oxigén nélküli hegymászás női rekordere kitartásra és összetartásra inspiráló előadásában.
Mi a közös a kamaszok mentális egészségének támogatásában és az expedíciós hegymászásban? Egyik sem adja magát olcsón, mindkettőért meg kell küzdeni. A Mount Everestre nem visz felvonó, vannak hegyek, amelyekre viszont igen, és a látvány a csúcson ugyanaz lesz, mint amit azok látnak, akik megmászták a hegyet – de nincs mögöttük az út, ami nem csak az erőfeszítésről beszél, hanem annak is éles tükröt tart, aki a határhelyzetet vállalja.

Sterczer Hilda szerint az expedíciós hegymászás nagyon erősen kényszerít annak megválaszolására, mi értelme az életemnek. A miértre nagyon kell tudni a választ, ha gyerekekkel dolgozunk – mondta a hegymászó, aki vallja, hogy kevés dolog változtat annyit az emberen, mint amikor az élet és halál mezsgyéjén szerez tapasztalatot.

Bár a hegyen mindig flow élménye volt, bevallja, hogy nem jutott volna el az Alpokba, pláne magasabb hegyekre, ha kívülről nem érkezett volna olyan impulzus, amelynek kapcsán elhitte magáról: van keresnivalója 8000 méteres magasságban is.

Beszélt arról, hogy a Kéktúra nem készít a nyolcezerméteres csúcsra és edzeni kell a viharra is – a hegymászásra csak hegymászással lehet felkészülni, idézte Erőss Zsolt ikonikus mondatát, amelyen keresztül megtanulta: a hegy sosem egyszerű, de a hibázás biztonságos körülmények között jó dolog. Mire a hegymászó a csúcstámadásig küzdi magát, a lehető legrosszabb állapotba kerül.

Fontos a stratégia, ami kijelöli a megfelelő időszakot és megfelelő utat. A „megfelelő” azonban sosem jelent egyenest. Sterczer Hilda beszélt arról, hogy az oxigéntámogatás nélküli hegymászásban nagyon sokszor kell megtenni ugyanazt az utat fel és le, míg a következő táborhelyet kialakítják.
Kell, hogy legyen egy alaptábor, ahová újra és újra visszatérnek a mászók, mert pihenésre és biztonságra van szüksége mindenkinek ahhoz, hogy teljesíteni tudjon.

Azt is megtudtuk, hogy a közösségre számtalan okból szüksége van egy hegymászónak, s bár rossz dolog összekötve lenni, de sokszor az életük múlik azok, hogy együtt tudnak-e haladni a hóban. A közösség a terhek elosztása miatt is lényeges, de fontos tudni, hogy annak, aki elöl megy, nehezebb a dolga, mert le kell taposnia a havat. Amikor az első elfárad, más veszi át a helyét, az első beáll hátulra, ahol könnyebb a dolga.

Ér feladni, ér fáradtnak lenni – de fontos tudni, hogyha nagyon nehéz és nagyon fáradt valaki, akkor valószínűleg már nagyon sokat beletett abba az útba, amiben elfáradt, és valószínűleg már csak egy kicsit kellene tovább kitartania a célig.

„A hegymászásban az a kudarc, ha meghalunk, minden más siker” – mondta Sterczer Hilda, aki azzal fejezte be az előadását, hogy fontos elhinni, amit mások látnak rajtunk.

„Amúgy én szoktam falcolni”
– idézi a Bárka Táborok szakmai vezetője egy táborozó tinédzser odavetett mondatát. Ez a közeg, amiben a Bárka önkéntesei helytállnak.

A következő előadó, Peer Krisztina klinikai szakpszichológus megerősítette, hogy ezekért a rendezvényekért érdemes dolgozni, amelyek a társadalmi felelősségvállalás szempontjából is jelentősek.

Az előadó a krízisben lévő kamaszok viselkedéséhez az egészséges kamaszok működése felől közelített, megerősítve annak jelentőségét, hogy a kamaszokról való párbeszéd a szimbolikus  megjelenítéssel, az expedíciós hegymászás képével kezdődött.

Az előadó rögzítette a megfelelő kamaszműködés jellegzetességeit, például fontos tudni, hogy egészséges működésben lévő kamasz leértékeli a szülőt. „Meg kell nekik engedni: hadd tudják jobban, hadd legyenek ügyesebbek, mert erre szükségük lesz ahhoz, hogy el tudjanak távolodni a szülőktől” – mondta az előadó, kiemelve, hogy mindemellett erős az intimitásszükségletük, de nem tudják kifejezni, így könnyű azokat a pillanatokat elmulasztani, amikor nyitottak a közeledésre, közösségre.
A kamaszok nem tudják gátolni a szorongásukat, nem tudnak jól tervezni és priorizálni, ezért fontos, hogy a szülő elvállalja a konfrontációt és a saját szerepét.

Nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a korosztály állandó érzelmi hullámvasúton ül, ezért érvényes rosszul éreznie magát, de életbevágó, hogy felnőttként ilyenkor is közel merjünk menni hozzájuk.

Ha azt látja, kibírom, hogy ő rosszul van, már segítettem. 

Ha egy a szülőtől azt hallja a szakember, hogy a gyerek nyugis, nem lázad, nem konfrontálódik – akkor baj van. Szembe kell néznünk azzal, hogy a koronavírus-járványt követően romlott a kamaszok mentális állapota – erősítette meg a pszichológus.

„A kényszerbetegségek, szorongásos zavarok, depressziós esetek, evészavarok száma megemelkedett, de látni kell, hogy nem tudunk tünetről beszélni úgy, hogy ne vizsgálnánk meg az érintett tágabb környezetét.
Öngyilkossági gondolatok és homoszexuális fantáziák is normálisak lehetnek, ezzel együtt, ha megjelenik egy kamasznál, hogy elege van az életéből, azt jelenti, hogy segítségre van szüksége” – mondta a szakember, aki arra is kitért, hogy mivel a mentális betegségek tabutémának számítanak, könnyen visszaeshet az a fiatal, akiről az iskolában kiderül, hogy mivel küzdött.

A pszichológus számtalan kérdést kapott a Bárkás önkéntesektől és érdeklődőktől, bátorította a kérdezőket, hogy menjenek közelebb a kamaszok világához akkor is, ha nem értik pontosan az adott digitális felület vagy online játék működését. Aláhúzta a megjelentek számára, hogy érzésekkel nem lehet vitatkozni – aki ennyit meg tud tenni, máris sokat tett a vele szembenálló tinédzser érzelemszabályozásáért.

8 év, 49 tábor, 8400 gyerek, felnőtt misszió, gyermekmisszió, határon túli segítségnyújtás. „Nem emlékszem olyan gyerekre, aki a Bárka Táborokból haza akart volna menni” – mondta Kovács Nikoletta, a táborok szakmai vezetője, aki a mögötte álló stábbal együtt abban hisz, hogy Bárkán mindenkinek van helye, mert biztonságot tud adni a gyerekeknek.

A kárpátaljai Mezőkaszonyban is volt idén ősszel Bárka tábor, amelyet 2026-ban több határon túli hét fog követni. A jövő nyári tervek között zenei turnus is szerepel, addig is a stábtagok szakmai, hitbeli és lelki támogatása kap hangsúlyt.

December 5-én nyílik a bárkás jelentkezési felület mind az önkéntesek, mind a táborozni vágyók számára. 

Hogyan tudjuk „elég jól” segíteni a kamaszokat az útjukon?
Thoma László gazdagréti lelkipásztor az utolsó előadáson közös gondolkodásra hívta a jelenlévőket abban a témában, hogyan lehet valaki elég jó segítője egy kamasznak. Elsőként azt tudatosította, hogy generációk azért tudnak nehezen kapcsolódni, mert azt hiszik, hogy az élményanyaguk ugyanaz, miközben a társadalmi tényező rengeteget változtak, meglepően magas a valós mentális nehézséggel küzdők aránya.
Előadásával önreflexióra késztetett és kulcsokat adott ahhoz, hogyan tudja ezeket a fiatalokat egy oktatási közeg segíteni.
Nem meglepő módon a pedagógus azzal segíti legjobban a kamaszt, ha a saját mentális jóllétéről gondoskodik. Emellett sokat segítenek a stabil keretek is.

Öt kulcsszó, amire a kamasznak szüksége van – a segítőjének nem különben:
önismeret, önértékelés, önbecsülés, önazonosság, önbizalom.

A kamaszokkal jól bánó felnőttnek szükségszerűen magas szintű az önismerete, amelynek kiemelt területei a kötődés, az intimitás, a szexualitás (a segítő saját szexualitása nem lehet reflektálatlan terület, mert nagyon kiszolgáltatottá teheti), a határtartás, az agresszió, a hatalomhoz, a rivalizáláshoz való viszony. De jó, ha a segítőnek vannak válaszai az élet végességére és értelmére nézve.

Dr. Thoma László részletesen beszélt az elég jó segítő ismertetőjegyeiről, melyek közül talán a legfontosabb, hogy jelen van (hozzálassul, vagy -gyorsul a csoporthoz) és reagál a kamaszok szükségleteire, viszont hagyja őket megküzdeni a nehézségekkel.

Ha a segítő felvállalja a hibáit, az egyfelől alátámasztja a hitelességét. A kamaszoknak nem tökéletes felnőttekre van szükségük, hanem arra, hogy lássanak hibázó felnőttet, aki felelősséget vállal a tetteiért, tud bocsánatot kérni és javítani.
Az előadó példákkal illusztrálta, milyen sokat tud jelenteni,

ha egy felnőtt segítő képes arra, hogy elhordozza azt, ami van, ahogyan a kamasz viselkedik, megnyilvánul, az többet jelent hosszú távon, mintha gyorsan stabilizálná a helyzetet. 

A segítőnek nem kell ismerni minden furcsa megnyilvánulás, átlagostól eltérő viselkedés hátterét, de tudni kell elhordozni, fontos öneflektívnek maradni és kapcsolatot tartani.

Pozitív visszajelzés, kapcsolódás, kimozdulás a komfortzónából
A konferencia résztvevői négy workshop közül választhattak, melyeket a Kalandok és Álmok Élménypedagógiai Műhely munkatársai vezettek.
Bányai Sándor, a Kalandok és Álmok élménypedagógiai műhely vezetője a kihívás, kockázat témakörében vitte előre a hozzá jelentkezőket megmutatva, hogy lehet érdekesebb kihívást adni kamaszoknak is annál, amit a digitális tér kínál, és utat kínált az élménypedagógiai módszerek felfedezésére.

Kamondi Zsuzsanna, a Kalandok és Álmok Szakmai Műhely munkatársa hisz abban, hogy mindenki értékes önmagában úgy, ahogy van. Szakmai műhelyében a résztvevők arról szereztek tapasztalatot, hogy személyes értékeik hogyan sokszorozódnak meg, egészítik ki egymást egy csapatban.

A pozitív visszajelzés erejére épült a Kocsis Kincső Hanna által vezetett műhely, ahol az ítélkezéssel, a megbélyegzéssel néztek szembe a résztvevők, egészséges megküzdési módokat keresve.

A nehéz gyerekekhez kapcsolódni sem könnyű, ebben segített a résztvevőknek Kovács Nikoletta. „Az egyik legfontosabb tanulság az volt, hogy vannak olyan a gyerekek, akiknek nem én tudok segíteni, hanem valakinek a segítséget kell kérnem, hogy hozzám közelebb hozza őket, és akkor fogok tudni kapcsolódni. A kapcsolódáshoz sokszor arra van szükség, hogy ki tudjam fejezni a saját szükségleteimet azok felé, akik engem segíteni és támogatni tudnak a nehéz kapcsolatokban” – összegezte a Bárka Táborok szakmai vezetője.

A nap zárásaként a résztvevők együtt is „játszhattak”: közösen építettek várat, az információk és szakmai tapasztalatok pedig kiben-kiben tovább mélyülhetnek a következő találkozásig.
A Bárka Akadémia szakmai napja teret adott a kapcsolódásra, a személyes fejlődésre és arra is, hogy az önkéntesek a tábori időszakon kívül is érezhessék, hogy a Bárka velük teljes.

Az elhangzott előadások hamarosan elérhetőek lesznek a Bárka Táborok honlapján.

Képek: Hurta Hajnalka
A lenti galériára kattintva végiglapozhatók az eseményen készült fotók. 

Kapcsolódó cikkünk a Bárka Tábor mindennapjairól:

Kapaszkodó egy életre

Nyolcadik nyáron bocsátották vízre a Bárkát. Az idei fonyódligeti táborban szálltam be én is hozzájuk egy rövid időre megpihenni, felüdülni, gyönyörködni Isten munkájában.
A nyolc még nem tizennyolc, de felnövéstörténetből akad azért bőven.