Emberi létünk mindennapi kérdése az, amely a húsvéti sírhoz siető asszonyok szájából hangzik el. Valakire még szükségünk volna mindabban, ami az életünket körülveszi, ami ránk nehezedik, vagy amit éppen magunknak teremtettünk. Ezt az emberi drámát fejezi ki a bibliai jelenet.

„Ki viszi át a szerelmet?”– teszi fel a kérdést Nagy László is, fellobbantva a reménység szikráját, hogy választ találhatunk.

Ha nincs válasz, az élet alatta marad az elháríthatatlan akadálynak. Ha nincs válasz, akkor minden értelmetlenné válik. Isten elvégezte a lehetetlent, az angyal segít, mert a kő el lett hengerítve, és ahogy az asszonyok megértik, mindez „érettünk” történik. Mert az üres sír az élet reménysége. 

Az Isten által alkotótársának meghívott ember szüntelenül szembe kell, hogy nézzen a „ki hengeríti el nekünk a követ” sokszor nyomasztó kérdésével, miközben keresi a választ.

Kondor Béla művészetét erőteljesen áthatja a mélység és magasság szüntelen jelenléte.

Művészetében sokszínű formavilág jelenik meg – még lírai költészet is –, miközben ez a mélység és magasság egymásnak feszül.

Szürreális világa, angyalszárnyas lényei, szerkezetei, építményei, alakjainak egymáshoz viszonyuló kapcsolatrendszerei, szimbólumai mintha a földre húznák, és nem engednék el ennek rideg valóságától, de ő mégis szárnyakra vágyik. Mintha a kő túl nagy teher lenne, miközben angyalok serege van jelen érzékeny világában.

Az a tizenhat alkotói esztendő, amelyet kapott, gazdag és dinamikus életműként maradt ránk.  „A mai magyar grafikában Kondor Béla művészete… »archimédeszi pont«, mindent magába szívó, ugyanakkor mindent szuverénül a maga képére formáló.” (Németh Lajos)

Kondor megfogadta William Blake tanácsát – „I must Create a System, or be enslav'd by another Mans”*–, mert valóban megteremtette a maga rendszerét, megélte és ránk hagyta az izmusoktól mentes szabadságában született alkotásait.

Régi mesterektől tanult, mint Dürer, Bosch, Blake és Rembrandt, és közben ő maga is mesterré vált. Személye és öröksége a magyar képzőművészet történetének magasan kiemelkedő pontja.

A kiállítás az ország különböző múzeumaiból és három magángyűjteményből kölcsönzött Kondor Béla alkotásokon – rézkarcokon és festményeken – keresztül mutatja be a gazdag életmű egy szeletét, amely a látogatót megállíthatja és szembesítheti a kiállítás címével úgy, hogy ne maradjon válasz nélkül: „a kő el van hengerítve.”

Mert a kérdés találkozott az isteni válasszal, erről szól a húsvéti történet.

Kölcsönző múzeumok:

BTM Kiscelli Múzeum-Fővárosi Képtár, Ferenczy Múzeumi Centrum (Szentendre), MNM KK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye (Budapest), Savaria Múzeum – Szombathelyi Képtár (Szombathely), Szent István Király Múzeum (Székesfehérvár), Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria

Megnyitó: 2026. március 13. péntek, 17:00

A kiállítást megnyitja: Rényi András művészettörténész 

Közreműködik: Timár Sára, Junior Príma díjas énekes és Borbély Mihály, Kossuth-díjas zenész

Nyitvatartás: 2026. március 14-től május 22-ig, keddtől péntekig 10 és 17 óra között, szombaton 10-től 14 óráig 

A festmény adatai: Kondor Béla: Szentek bevonulása, forrás: BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár.