Hol történt, hol nem: egyszer meg valahol bort találtak elásva a földbe. Mikor áshatták el, senki sem tudta megmondani. A hordónak csak a formája volt már, dongának, abroncsnak híre-hamva sem. A bor maga alkotott magának borkőből szilárd páncélt, amiben évek során át teljes erejében megmaradt. Úgy, hogy mikor a borkő páncélt kifúrták, a legtisztább, a legerősebb bort találták alatta. Mindenki csodálkozott azon, hogy a hordó elkorhadt, a bor meg megmaradt. De a hozzáértők azt mondták, hogy megmaradt volna az még kimondhatatlan időkig abban a maga alkotta hordóban.
Komolyan kérdem egyházunk vezetőitől és tagjaitól, hogy e két példa közül melyikhez akarják egyházunkat hasonlóvá tenni? [...]
Több pénz kellene és több hatalom. Leginkább erről esik csak szó a beszélgetésekben, értekezéseken, sőt, az egyházi gyűlések tárgyalásai is legtöbbet e két pont körül forognak.
Hogy valamit tennünk kell, az idő sürget, azt én is vallom. Nem is azért szólalok fel, hogy ellenezzem akár az egyházi vagyon gyarapítását, akár egyházunk szervezetének erősítését, akár külső rendezését, akár az oly szépen megindult felolvasásokat, egylet-alakításokat, szóval a mindenféle úgynevezett belmissziói munkát; hanem csak azért, hogy egész komolyan intsem azokat, akik bevehetik, hogy mindez még éppen nem elég. Ezzel még csak annyit teszünk, mint a gazda azzal, hogy hordóját kívülről tatarozza, csinosítja, hogy még egy abroncsot huzat rá, hogy ide is egy cirádát, oda is egy virágot véset bele. Talán erősebb és szebb lesz vele a hordó, de mit ér az? Ha üres, előbb-utóbb megeszi a szú!
Pedig én úgy látom, hogy nem is az a mi bajunk, hogy nem elég erős, vagy nem elég szép a hordónk, mert abban nincs baj, hanem az, hogy fogytán a borunk. Sőt, hogy még olyanok is vannak, akik az evangéliumnak tiszta borát megelegyítik.
És ez a komoly szó, amit mondani akarok. Hogy a hamis bor nemcsak maga romlik meg hamar, hanem elpusztítja a hordót is, megrontja a vele élők egészségét is.
De beszéljünk hasonlat nélkül. Ismétlem, hogy örömmel üdvözlök, és erőm szerint támogatok minden olyan munkát, mely egyházunkat építheti. De komoly meggyőződésem, hogy legnagyobb erőfeszítésünk is csak akkor ér valamit, ha el nem felejtjük, hogy "egy a szükséges dolog", az tudniillik, hogy térjünk vissza az ősi, egyszerű, gyermekies, de a bölcsek elméjét is felül haladó, igaz bibliai hithez, töltsük meg egyházunkat, iskoláinkat, templomainkat, családjainkat a hamisítatlan tiszta evangéliummal.

Kis Tükör, IX. évf.
(1901. április 20.)
16. sz. 125. o.

Újra megjelent a Beszéljünk nyíltan c. kötetben, 2003 Koinonia Kiadó, Kolzsvár.