„A testi-lelki felüdüléshez nemcsak olyan szünetekre van szükségünk, amikor leállhatunk és kifújhatjuk magunkat, de olyanokra is, amikor feltöltődhetünk mennyei erőkkel" – ezekkel a szavakkal hirdeti a Sófár tavaszi hosszú hétvégéjét. Kiszállni a mókuskerékből, elcsendesedni Isten előtt, egyedül maradni gondolatainkkal, választ keresni kérdésekre vagy éppen megfelelő kérdésekkel hazamenni – ez a célja a LélekJelenLétnek, melyet negyedik alkalommal, idén április 30., csütörtök és május 3., vasárnap között tartanak a Tahi Református Konferenciaközpontban. Az egyéni elcsendesedésre és közösségi bibliatanulmányozásra is alkalmat adó hétvége résztvevői a feltámadt Jézus és a tanítványok találkozásáról tudósító bibliai szövegrészletek körül gyűlnek össze.

A csend mint dicsőítés
„A Sófár célja sok éve az, hogy a fiatalok a saját kultúrájukat és a református örökséget ötvözve éljék meg Isten-kapcsolatukat a dicsőítő zenében, a gyülekezetekben pedig megtalálja a helyét és megerősödjön ez a fajta dicsőítő kultúra. Pezsgő, élettel teli dicsőítő estek szerveződtek, elindult a nyári dicsőítő iskola is, de más műfajokban is keresni kezdtük, mi az, ami közelebb vezet Istenhez, mivel indulhatunk el az Isten-kapcsolatunkban Őt imádni, jobban tisztelni. Úgy látjuk, nemcsak a zenében, a mozdulatokban, a drámában, az alkotásban történhet meg ez, hanem a csendben is. A dicsőítő iskola ellenpólusaként született meg a tavaszi csendes hétvége ötlete" – mondta érdeklődésünkre Szabóné László Lilla, a LélekJelenLét gondolatébresztőiért felelős református lelkész.

Nem szólni; hallgatni
A LélekJelenLét abban különbözik a szokásos csendes hétvégéktől, hogy valóban nagy szerepet kap benne a fizikai csend. „Divat lett a csendről beszélni, minket azonban nem ez hajt. Tény, hogy református egyházunkban is egyre többen keresik a csend megélését a kegyességben, de nehezen találnak formákat, utakat, amelyek segítenének a csend integrálásában egyéni és közösségi szinten egyaránt. Az ifjúsági és hitmélyítő táborokban a szavak nagy hangsúlyt kapnak, ezért azok inkább abban az értelemben nevezhetők csendes heteknek vagy napoknak, hogy a résztvevők Isten Igéjének szentelik a figyelmüket. Ezt mi is fontosnak tartjuk, ugyanakkor többen ráleltünk arra a csendre, amikor nem beszélünk, hanem a csendben maradunk, hogy ezen a módon is megszólíthasson Isten Lelke."

Egyén és közösség
Úton levőknek szól a LélekJelenLét – hangsúlyozza a lelkész. Minden nap közösségben kezdődik és végződik majd, délutánonként pedig több órányi egyéni csendességre adódik lehetőség akár a természetben is. Kép- és igemeditáció, szemlélődés, meditatívabb dicsőítések, imaközösségek állomásai között járhatnak be egyéni utakat a résztvevők. „A meditáció esetünkben nem a kiüresedést jelenti, hanem a figyelmünk összpontosítását az Igére, az imádságra vagy egy-egy képre, a zavaró tényezők kiiktatásával. A közösségben impulzusokat szerezhetünk egymástól, melyeket tovább vihetünk az egyedül töltött óráinkba – ezeknek a tapasztalatait pedig a nap végén megoszthatjuk egymással."

Múlt és jövő között
„Lehet, hogy sikerül kialudni magunkat, vagy a természetben kicsit visszacsendesedni a teremtettség tempójához. Talán megszületnek bennünk kérdések az életünkre nézve, amelyeket hazavihetünk magunkkal, talán válaszokat találunk. Amit adni szeretnénk: a közösség, amely együtt indul el egy olyan útra, ahol valamennyien megérkezhetünk a figyelmünkhöz, ami egy ilyen közegben nem szóródik szét. Reményeink szerint jelen tudunk lenni Isten és önmagunk számára, anélkül, hogy a múlt vagy a jövő felé kalandoznának a gondolataink. Így lélekben is jelen lehetünk a Szentlélek számára" – fogalmazott.

Kovász lenni
Főként lelkipásztorok és lelkigondozók kísérik a résztvevőket a lelki úton. Az elcsendesedés módozatai gazdagíthatják nemcsak a jelenlévőket, de azok otthoni gyülekezeti összejöveteleit is – véli a lelkész. „A Sófár célkitűzése az is, hogy kovász legyünk, vigyük tovább, amivel gazdagodtunk. Ezt az utat szolgálóként végigjárni azért is fontos, mert megvizsgálhatjuk, nekünk, reformátusoknak mit jelent a csend."

Megállt középen
A húsvét és pünkösd közötti hétvége alapvető célja a megállás – és ez a hétvége igei vezérfonaláról is sokat elárul. „Húsvét után Jézus megállt a tanítványok között, középen. Ha mi is megállunk, abból a megállásból sok minden kibontakozhat. A hétvége nem arra alkalom, hogy eljussunk egy általunk kijelölt út végcéljába, hanem arra, hogy ráhagyatkozzunk Istenre. Engedjük, hogy megnyíljon Isten akarata és az Ő útja valósuljon meg velünk."

Négy nap
A LélekJelenLét résztvevőinek ajánlják, hogy a teljes hosszú hétvégén vegyenek részt, a szervezők szerint ennyi időre van szükség ahhoz, hogy sikerüljön kiszakadni a mindennapokból és lélekben is jelen lenni.

A hosszú hétvégéről és a jelentkezés feltételeiről többet megtudhat itt és itt. 

Jakus Ágnes